Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-444
528 A nemzetgyűlés 444. ülése 1925. évi július hó 8-án, szerdán. meg a pénzügyminister ur, hogy ezt túlhaladó összeget szolgáltatta be az ország lakossága fejenkint közadókban s maga a pénzügyminister ur ismerte el, hogy ebből a 80, pontosan 79.13 arany koronából egyenesadókra 20.16, fogyasztási és forgalmi adókra 33.54, városi adókra 11.25, vámokra 14.18 aranykorona esik. Ezekből a számokból is kitűnik tehát, illetőleg maga a pénzügyminister ur ezekkel a számokkal világosan igazolta, hogy az adóteher legnagyobb része a kisexiszteneiákon nyugszik, azok viselik a fogyasztási adókban, a forgalmi adóban, a városi adókban és a különböző vámokban. Amikor tehát ez igy van, akkor az egész kicsiny exisztenciáknak helyzetét könnyítse, javitsa meg a minister ur olymódon, hogy a 800 aranykorona létminimumot emelje fel legalább annyira, amelyből megközelítőleg a legelemibb létfentartásukat biztosítani lehet. Midőn az adóügyi rendelkezéseknek ezt a részét helytelennek tartom, iátok a törvényjavaslatban még egy nagy hiányt, szintén a kisexisztenciákra vonatkozólag. Én már többször kényszerítve éreztem magam-a mindenkori pénzügyminister urak helytelen adóügyi intézkedései folytán arra, hogy a kereseti adó kérdésében felszólaljak. Most ismét kényszerítve érzem magamat erre, mert ebben a törvényjavaslatban, amidőn különböző adónemek leszállításáról, mérsékléséről van szó, épen azt a réteget, amely legjobban rá van utalva arra, hogy a terhektől szabaduljon, hogy terhei könnyebbek legyenek, figyelmen kívül hagyta a minister ur. A kereseti adóról hallgat az egész törvényjavaslat,^ egyetlen szó, egyetlen rendelkezés sincs benne. Épen ezért erre vonatkozólag is egy határozati javaslatot terjesztek elő abban a reményben, hogy az egységespárt a kormánnyal együtt be fogja látni, hogy ezeket a tarthatatlan, hiányos és helytelen intézkedéseket meg kell változtatni s nem szabad továbbra is a terheknek azt az aránytalanságát meghagyni, amely ezideig volt. Mert sokat beszéltünk már arról, hogy összeroppannak a terhek sokasága alatt az adófizető alanyok, és errői majd nem kell ezentúl beszélni, mert ez tényleg hamarosan be fog következni. Határozati javaslatom a kereseti adóról a következőképen szól (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a pénzügyminister urat, hogy az 1924. évi XII. teikkben nyert felhatalmazás erejénél fogva az általános kereseti adó tételeit progresszív irányban változtassa meg 1925. évi július 14 hatállyal. A legkisebb megadóztatható kereset 20 aranykoronán felüli hetenkénti összeg legyen ; ennek legkisebb adókulcsa 0*5%, a legmagasabb pedig 7'5% legyen.« En azt hiszem, hogy mindkét határozati javaslatom olyan, amely nemcsak, hogy figyelembe veendő, hanem ha egy kis szociális érzék van az egységespártban, akkor feltétlenül csatlakozni fog ezekhez a határozati javaslatokhoz, mert a szegény osztálynak, a dolgozó társadalomnak a helyzetén segíteni, javítani kell. Azt hiszem, nem kell magyaráznom azt, hogy 10 aranykorona hetenkénti kereset nem megélhetési alap. Itt is igen szerény voltam, amikor 20 aranykoronát kértem. At. Nemzetgyűlés tagjai nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy mit jelent, amidőn 10 aranykoronás heti keresetet megadóztatnak. Gyermeklányok, fiatal 15—16 esztendős gyermekek azok, akik adót fizetnek e helytelen intézkedés révén. Ez nem tartható fenn tovább, be kell látni, hogy ezen változtatni kell és egy olyan minimumhoz, mint a 20 aranykoronás heti minimum, minden körülmények között kozzá kell járulni. Egészen röviden összefoglalva, az adóügyi rendelkezésekre vonatkozólag ezek volnának észrevételeim és ezek idevonatkozó határozati javaslataim. Igen szerettem volna a beruházási kérdésről is beszélni, mert ezt sem látom helyesnek. Azzal az intézkedéssel, amelyet volt alkalmunk megtudni, a munkanélküliséget enyhíteni vajmi kevéssé lehet, mert azon az óriási, mérhetetlen nagy munkanélküliségen, amely ebben az országban van, olyan intézkedés, amilyent ez a törvényjavaslat és a pénzügyminister urnák idevonatkozó megemlítése magában foglal, vajmi keveset segit. Ismételten kijelentem, hogy nem akarom hátráltatni ennek a törvény javaslatnak törvényerőre való emelését. A magam megállapításait ezekben voltam bátor röviden kifejezésre juttatni és minthogy ebben a törvényjavaslatban nem találtam meg azokat az intézkedéseket, amelyek határozati javaslatommal összevágóak lettek volna, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslatot elfogadhassam. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Csik József ! Csik József : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről hosszasabban szerettem volna a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz hozzászólani, miután azonban az ellenzéknek sem érdeke, hogy ezen javaslat tárgyalása továbbhúzódjék, a javaslat részletes kritikájába nem óhajtok bocsátkozni. Csupán egy momentumra óhajtom a pénzügyminister ur figyelmét felhivni, nevezetesen arra, hogy nagyon célszerű volna a közalkalmazottak legalsóbb kategóriáinak minél előbbi előléptetése, illetőleg kinevezése. A mindenkori kormányok mindig gondoskodtak arról, hogy a magasabb kategóriákban levő közalkalmazottak előlépjenek. Talán ennek következménye az az áldatlan állapot, hogy ma egy ministeriumb an több méltóságos ur van, mint amennyi valaha egész Magyarországon volt, ezzel szemben a szolgák és napi díj ások kinevezése mindig csak mellőztetik. (Ugy van! a baloldalon.) Egy időben tárgyalások folytak a pénzügyministeriumban arra nézve, hogy ezen legalsóbb kategóriák kinevezése, illetőleg előléptetése megtörténjék. Nem tudom, milyen okból kifolyólag, ez az előléptetés, illetőleg kinevezés és az egész terv dugába dőlt. Ismétlem, nagyon szeretném, ha ezt a tervet a t. kormányzat minél előbb valóra váltaná, mert ezeket a kisembereket szinte bolsevizálják azáltal, ha 10—15 év után nem adják meg a lehetőséget arra, hogy végre ők is rendes, kinevezett alkalmazottai legyenek az államnak. Épen ezért a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani, (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az állami alkalmazottak legalsóbb kategóriáinak kinevezése, illetőleg előléptetése a jelen törvény életbeléptetésétől számisott két hónapon belül megtörténjék«. (Helyeslés a baloldalon.) Az előbb emiitett indoknál fogva befejezem beszédemet, mert azt akarom, hogy a közalkalmazottak azt a kis morzsát, amelyet a jelen törvényjavaslat kontemplál, minél előbb megkaphassák. Bár a törvényjavaslat egyes rendelkezései szimpatikusak nekem és pártomnak, azon bizalmatlanságnál fogva, amellyel általában a kormányzat politikájával szemben viseltetünk, a törvényjavaslatot én sem fogadhatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Meskó Zoltán ! Meskó^ Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! A szótól elállók Î (Élénk helyeslés.) Elnök : Kiván-e még valaki szólani ? (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A pénzügyminister ur kivan szólni ! : )
