Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-444

A nemzetgyűlés 444. ülése 1925. évi július hó 8-án, szerdán. 829 Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Minthogy à legtöbb kérdésre vonatkozóan álláspontomat már kifejtettem, a két utolsó napon elhangzott beszédekre vonatkozóan csak egypár igen rövid megjegyzést kivánok tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Jórészt csak két kérdés foglalkozatta a szónokokat, az egyik a tisztviselők problémája, a másik pedig a forgalmi adó kérdése. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Különösen Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam kivánta ugy feltüntetni a kérdést, mintha a tisztviselők ügyében semmi sem történnék. Én teljesen osztozom vele abban az állásfoglalásban, hogy a tisztviselők kérdése nem lehet külön politikum egyik vagy másik párt részére, hanem az tulaj donképen egyformán érdekli valamennyi pártot. Nem tudom azt a felfogását magamévá tenni, mintha az egységespárt a tisztviselők kérdése iránt elhidegült volna a mozdonyvezetők sztrájkja következtében, mert épen azóta telt el az a két év, amely alatt ez a párt megmutatta, hogy bár nagy áldozatokkal és a gazdasági élet erős megterhelésével, de mégis segítségére sietett a tisztviselőknek. (Propper Sándor : A párt vagy a nemzetgyűlés?) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy semmi egyebet nem csináltunk, minthogy azt, amit februárban megkaptak a tisztviselők, továbbra is megadjuk. Hát én kérdem : ha valakinek egy életjáradékot csak abban a formában biztosítunk, hogy csak egy évre kapja meg, de egy év után azt vissza is lehet vonni vagy pedig ha azt mondják, hogy egész életére fogja élvezni a járadékot, van-e különbség e közt, igen vagy nem? Az első esetben ideiglenes segítségről, a második esetben pedig az illetők helyzetének állandó javításáról van szó. Kérdem továbbá, lehet-e azt mondani, hogy a korona értékváltozásával beállott változás a tisztviselőkre nézve semmit sem jelent? Annakidején a tisztviselők fizetése 17.000-res szorzószámmal állapíttatott meg. Ha a képviselő ur csak egy kis fáradságot venne s a teljes budgetet megvizsgálná ebből a szempontból, akkor konstatálná, — én az összes üzemeket is beleértem, nemcsak a közigazgatási budgetet •— hog3?" legalább is 50—60 millió aranykorona az az összeg, amelyet a budgetnek ez alapon viselnie kell. Ez a körülmény teszi lehetetlenné, hogy az adóknál teljesen visszatérjünk a régi alapra, mint ahogy Sándor Pál igen t. képviselőtársam kívánja javaslatában, mert ennyi engedményt már nem tudtunk tenni. Mi a legnehezebb adókat, a forgalmi adót és a házhaszonrészesedést próbáltuk mérsékelni, de az illetékeknél, fogyasztási adóknál és a többi adóknál meg kell tartani mindazt az adóösszeget, amelyet eddig fizettek, mert különben ezt a 60 millió koronát sehonnan nem tudnám előteremteni. Ha a fogyasztási adókat is felemelem, akkor természetes, hogy a legigazságtalanabb volna más könnyebben elviselhető adókat leszállítani. Ha a bugdet kedvezően alakul, akkor fog elkövetkezni annak ideje is, hogy az adókat visszaszállítsuk a régi eredeti mértékére. Bizom abban, hogy ez talán a jövő költségvetési években meg fog történni. Ez is olyan teher, amelyet visel az állam és visel az adózó közönség s nem lehet lebecsülni ezt az összeget, amely körülbelül 80 millió aranykoronát tesz ki. Röviden foglalkozni kivánok még a forgalmi adó kérdésével. Én erős kritika alá vettem azt a nagygyűlést, amelyet a napokban tartottak, és pedig azért, mert a formákban nem tartottam helyesnek. Az én kritikám legkevésbé irányult Sándor Pál igen t. képviselőtársam ellen, sőt el kell ismernem, hogy teljesen informálva voltam ennek organizálásáról, s arról, hogy ő elég energikusan akart fellépni és a nagygyűlés megtartását meg akarta akadályozni vagy pedig annak idejét kitolni. (Pakots József : Nem volt bűn, hogy megtartották !) De épen az igen t. képviselő ur mutatott rá arra, hogy a forgalmi adót arra használják fel, hogy agitácionális és propagandaeszközzé tegyék. Nagyon kérem az igen t. képviselő urat, aki "megmutatta, hogy energiával tud szembeszállni áramlattal, oly szellemmel, amely egyszer már megnyilvánult s amely csak kárára volt âz országnak, hogy ugyanezzel az energiával szálljon szembe most is ezekkel az áramlatokkal, melyeknek első célja épen az, hogy őt a székébői kiforgassa. (Zaj a szélsőbaloldalon.} Én ez ellen foglaltam állást és ezt az álláspontomat mindig kifejezésre is fogom juttatni. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) T. képviselőtársam azt is emiitette, mintha a háttérben mozgatnám az érdekeltségeket egymás ellen. Ez ellen állást kell foglalnom. Én semmiféle befolyást nem gyakoroltam a Gyoszra, vagy a Baross-szövetségre, nem tettem semmiféle oly kijelentést, hogy kedvezményhez jussanak azok, akik nem vettek részt az agitácionális munkában. Én csak helyeseltem, hogy komoly formában törekszenek követeléseiket és kérelmeiket hozzám eljuttatni, A Gyosz. vezetősége maga látta be, hogy mindazok az érvek, melyeket én annak idején felhoztam a fázisrendszer ellen, oly akadályok, melyek ezidőszerint a fázisrendszernek megvalósitását nem teszik lehetővé. A t. képviselő ur azt is kifogásolja, hogy én nem veszem észre, mi történik az adminisztrációban és szóvátette, hogy én gyakoroltam a legélesebb kritikát a pénzügyi adminisztráció ellen. Véletlenül nincs most nálam a beszédem, elfelejtettem magammal hozni, de kérem az igen t. képviselő urat, méltóztassék beszédemet figyelmesebben elolvasni, mert azt mondottam, hogy vannak hibák, tévedések az adminisztrációban, de ne méltóztassék általánosítani, mert olyan ritka, derék tisztviselői karral állunk szemben, (Sándor Pál : Én nem tagadom !) amely a leglelkiismeretesebben teljesiti kötelességét. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én dolgozom velük, én ismerem őket és épen ezért az ellen is tiltakozom, hogy személyeket említsenek meg a másik oldalról. . . (Esztergályos János : Dr. Kovács igazgató, Pécs !) Ők ismerik a maguk hivatását (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk ! Halljuk ! jobbjelöl.) és méltóztassanak megnyugodni abban, hogy a tisztviselők tudatában vannak hivatásuknak. Az ellen, ki kötelességét nem teljesiti, viszont a legerélyesebben lépek fel. Nem egy képviselő tehet erről tanúságot, mert volt rá eset, hogy elmozdítottam valamelyik tisztviselőt s akkor a képviselő jött hozzám kérni, hogy ne mozdítsam el állásából azt a tisztviselőt. (Zaj balfelől.) Ami a forgalmi adórendszert illeti, az igen t. képviselő ur nagyon zokon vette azt a kijelentésemet, amelyet az Omke. elaboratumára mondottam. Én csak azt mondottam, hogy nem helytállók az adatok egy uj rendszerre való áttérés szempontjából. Itt különböző számitások voltak lehetségesek, de vagy túlmagasan vannak felvéve a statisztikai adatok vagy túlalacsonyan. A kulcsok ugy vannak alkalmazva, hogy végeredményben lehet, hogy egy érdekeltség ezt elfogadhatja, de a többi érdekeltség a legerősebb ellenállást fejtené ki. Én azt kérdeztem és azt kérdezem ma is, hogy mely pénzügyminister meri a felelősséget vállalni, hogy majdnem egyoldalulag készített elaboratum alapján megváltoztassa a rendszert és így tulaj donképen veszélyeztesse a célt, amelyet maga elé tűzött. Azt mondja a képviselő ur, hogy én nagyon könnyen segíthetek, mert mindennap emelhetem az adót. Én két dolgot tanultam meg : először azt, hogy adót emelni nagyon nehéz, és szeretném