Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-444

A nemzetgyűlés 444. ülése 1925. évi julkis hó 8-án

f szerdán. 527 ban folvtatott-e ez a kormányzat harcot a nagytőke és a nagybirtok ellen? (Perlaki György : Folytatott !) Vájjon ez a kormányzat nem a fogyasztók milliói, a termelők milliói ellen folytatott-e csak eddig harcot? (Felkiáltások jobbfelől : Nem !) Ismételten nem akarok rámutatni másra, mint arra, hogy ez a kormányzat nem átalja elvonni a tisztviselők és nyugdíjasok keresetének 50%-át és ugyanakkor nem nyúl hozzá a nagybirtokhoz és nagytőkéhez, amely "békebeli jövedelmének 50—60%-ával keres többet. (Reisehl Richárd : Hogy lehet ilyet mondani? — Urbanies Kálmán : Mondja el ezt lent a választókerületében ! — Egy hang jobbfelől : Azok sem hiszik el!) Kérdem az igen t. többséget és a kormányt, hogyan akarja az igen t. kormányzat talpraállitani ezt az országot és a magángazdaságokat, ha állandóan a dolgozó exisztenciákat sújtja? Hogyan akarja szanálni ezt az országot akkor, hogyha nem nyúl hozzá a nagybirtokhoz és a nagytőkéhez? Nem szükséges külön hangsúlyoznom, hogy a kormányzat már nem képes az egyedekből, az egyénekből több adót kipréselni, és ha kiprésel és az adóprést erősebben alkalmazza, ennek az lesz a következménye, hogy az egyedek, a magángazdaságok teljesen el fognak pusztulni. Le kell szegeznem azt a tényt, hogy ennek a kormányzatnak és a pénzügyminister urnák sokkal fontosabb a 7,800.000 katasztrális hold nagybirtok az ő méneseivel és marhacsordáival, mintsem a 7 és félmillió lelket kitevő magyar nemzet. Én ugy érzem, hogy mégis a t. pénzügyminister urnák inkább a nagybirtok és a nagytőke ellen kellene adóhadjáratot folytatnia, mert Magyarországot nem a nagytőke és nagybirtok fogja talpraállitani, hanem azok a milliók, akiknek szája elől adók alakjában elveszik a kenyeret. Az igen t. pénzügyminister urnák még csak egy érvével kivánok foglalkozni. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy a nagybirtok kiadós megadóztatása a tőke elleni indokolatlan harcot jelentené. Az igen t. pénzügyminister ur igen nagy tévedésben van. A nagybirtokok ma — ezt koncedálni kell mindenkinek — tőkeszegények. Tőkeszegények voltak a múltban is. Miért voltak tőkeszegények ? Azért, mert nem művelték intenziven a földjeiket, nem termeltek uj tőkéket ; azért, mert a magyar föld 16 és félmillió katasztrális hold földjéből 7,800.000 katasztrális hold el van vonva a magyar munkáskezek milliói elől, el van vonva a magyar tőkék elől. A magyar nagybirtokokon puszták vannak, gyönyörű birkalegelők vannak, nagyszerű búza terem, de az intenzív termelés, a tőketermelés lehetősége elől, a magyar munkáskezek és a magyar tőkék elől, amelyek ujabb tőkéket termelhetnének, el van zárva a magyar föld. Ha az igen t. pénzügyminister ur tőkéket akar termelni, tőkéket akar ebben az országban látni, nem szükséges kimenni külföldre kölcsönért kunyorálni, megalázó, súlyos feltételek mellett, amelyek mellett ez a szerencsétlen nemzet belepusztul az óriási terhekbe, hanem nyissák meg a magyar földet a magyar nép előtt, hogy 3 millió magyar földmunkás keze ne legyen kénytelen hét hónapon keresztül tétlenül heverni, hanem egész esztendőn át dolgozzék, termeljen, produkáljon, termeljen tőkét a nagybirtokokon s akkor elegendő tőke lesz idebent. Amikor azt követelem és azt indítványozom, hogy méltóztassék a magyar kormánynak a nagybirtokot megadóztatni, a nagybirtokot erősen megtámadni ilyen irányban, akkor tulaj donképen azt akarom elérni, hogy idehaza termeljünk tőkéket és ne legyünk kénytelenek külföldre menni kölcsönért. Miután pedig csak apró-cseprő foldozgatásokat látok és semmi nagy koncepciót, semmi tervszerűséget ennek a lerongyolódott országnak felemelé- j sere,'a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyzi) : Kabók Lajos ! Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel az általános óhajra, csak egészen röviden kivánok felszólalni. (Helyeslés a jobboldalon.) Azért szólalok fel, mert a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban olyan helytelen adóügyi intézkedéseket látok, amelyeket szükségesnek tartok szóvátenni. Egyrészt azért szólalok fel, másrészt pedig azért, mert hiányosak az adóügyi intézkedések. Ebben az irányban határozati javaslatot is kivánok beterjeszteni. A 4. §-ban van a jövedelemadóra.vonatkozó adóügyi intézkedés. Sajátságos a pénzügyminister urnák az érzéke. Beszédeiben ugyanis már többizben azt tapasztalhattuk, hogy a kisexisztenciák iránt jóakarattal viseltetik, valójában pedig intézkedései azt bizonyítják, hogy a nagyvagyon, a nagyexisztenciákat, a nagyjövedelem iránt van figyelemmel. Ebben a szakaszban is ez domborodik ki a leghatározottabban. Ezt abból lehet megállapítani, hogy a 4. § a jövedelmi adó kulcsát kivánja megváltoztatni, még pedig oly módon, hogy a 200.000 aranykorona évi jövedelmet fel kivánja emelni 1 millió koronára, illetőleg a 40%-os kulcsot 1 millió aranykorona évi jövedelemnél kivánja alkalmazni. Ennek a valódisága akkor tűnik ki leginkább, ha ezt a mai papírkorona értékre átszámítjuk, mert akkor meg lehet állapítani azt, hogy a pénzügyminister ur védelembe veszi a 3 milliárd papírkorona évi jövedelemmel bírókat, azokat a nagyjövedelmű embereket, akikről nemrég beszélt itt a ministerelnök ur is, s akikhez azt az általános felhívást intézte, hogy mérsékeljék a fényűzést stb. A pénzügyminister ur javaslatában pedig ennek ép az ellenkezőjét tapasztaljuk : ezeket védi olyan módon, hogy a kulcs alkalmazását 1 millió aranykoronánál látja célszerűnek, mert a pénzügyminister ur szerint 15 milliárd papírkorona évi jövedelem az, amely megtűri a 40%-os kulcs alkalmazását. Mig egj^részt ezt látjuk, addig másrészt azt lehet tapasztalni, hogy a kisexisztenciáknál nincs semmiféle irgalom, semmiféle gondoskodás, mert a pénzügyminister ur egyáltalán nem törődik azzal, hogy milyen a létminimum a jövedelmi adónál, meghagyja továbbra is azt a 800 korona évi létminimumot, amelyről már annakidején megállapítottuk annak tarthatatlanságát s már a múlt esztendőben a szanálási törvényjavaslat tárgj-alásánál is beterjesztettük erre vonatkozó javaslatainkat. Ezeket akkor nem vették figyelembe. Most hát újra kísérletet teszek arra, hogy kipróbáljam a nemzetgyűlés többségének akaratát, mennyire hajlik a kisexisztenciák felé. Errevonatkozólág határozati javaslatom a következőkép hangzik (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasitsa a pénzügyminister urat, hogy az 1924. évi IV. te. II. fejezete 2. pontjának a jövedelmi adóra vonatkozó rendelkezéséről módosító törvényjavaslatot nyújtson be. A benyújtandó törvényjavaslatban a jövedelmi adó kulcsa a progresszivitás elvének alkalmazásával állapítandó meg. Az adómentes létminimum összegét a törvényjavaslat 1600 aranykoronában szabja meg«. Mint látható, nagyon szerény mértéket javasolok még most is, sokkal szerényebbet, mint a nagy jövedelműeknél a pénzügyminister ur. Kíváncsi vagyok arra, hogy a nemzetgyűlés többsége ugyan belátja-e azt, hogy szükség van ennek a megvalósítására, szükség van annál is inkább, mert épen a pénzügyminister ur szájából hangzott el június 22-én az á beszéd, amelyből a következőket lehet kiragadni. A szanálási törvény szerint 50 aranykorona volt tervbeI véve fejenkénti adónak. Sajnálattal állapította 75*