Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-444

526 A nemzetgyűlés 444. ülése 1925. évi július hó 8-án, szerdán. csapja őket ? — Egy hang a jobboldalon : Akkor a munkanélküliségei mivel lehet enyhíteni?) Az igen t. pénzügyminister ur állitotta utólag is, hogy ő örvend annak a feleslegnek, amelyet ebben ä költségvetésben feltüntet. Én is örvendenék egy olyan feleslegnek, amilyen mutatkozik az angol költségvetésben, ahol 66% az eg3'enesadó és esak a többi közvetettadó. Fájdalom azonban, saját beismerése szerint a magyar költségvetésben a fogyasztási adók, tehát épen a dolgozó milliókat fejenként sújtó adók képezik 80%-át budget-ünknek és csak 20%-a egyenesadó, és ezek az egyenesadók is olyanok, amelyek tulaj donképen közvetett adók. A pénzügyminister ur azzal a vádunkkal szemben, hogy a költségvetés emelkedést tartalmaz bevételekben és kiadásokban egyaránt, azt mondja, hogy ez alaptalan vád. Nem utalok egyébre, mint a költségvetésre. A múlt évi költségvetés 656-6 millió aranykoronás bevételt mutatott, az idei költségvetés pedig 970 millió aranykoronát tüntet fel s a differencia 185-8 millió aranykorona. Már most súlyos tévedésben van a pénzügyminister ur, amikor azt állítja és azzal próbál bizonyitani, hogy a múlt évben a külföldi kölcsönből esett bizonyos összeg a bevétel javára, s azonkivül az aranykorona eltolódásából 80 millió korona plusz támadt. Az idén ezt a 80 millió aranykoronát, továbbá pedig azt, amit a külföldi kölcsönből vettek be, az állampolgároknak kell megfizetniök, mert a korona már stabil, tehát eltolódás a mi javunkra nem fog mutatkozni, viszont azt, amit a külföldi kölcsönből kapunk, beruházásokra, tehát nem az államháztartás céljaira fogja a kormány fordítani. Ennyivel tehát súlyosbodik a magyar állampolgárok helyzete az idén és ezekhez a súlyos tételekhez hozzájön még a 185-8 millió aranykorona plusz. A t. pénzügyminister ur azt az elvet hozza fel velünk szemben, hogy nem csinált egyebet, csak fixirozta a tényleges bevételeket. Ez helytelen dolog. Kállay volt t. pénzügyminister ur elszámította magát. Ő az adókból sokkal többet vett be az állampolgároktól, mint amennyit szabad lett volna a költségvetési előirányzat szerint bevennie. Már most, ha a pénzügyminister ur azt mondja, hogy ő csökkenteni akarja az adókat, a magyar állampolgárok terheit, akkor kötelessége lett volna azt mondani, hogy : mindazt a pluszt, amit bevettünk a polgátoktól, az adóalanyoktól, visszaadom nekik, vagyis erre az esztendőre nem rovom ki azt rájuk, hogy ezáltal könnyítsék helyzetükön, s hogy ne rántsam bele megint őket borzalmas adózásba. A t. pénzügyminister ur azonban ezt nem csinálja meg. A t. pénzügyminister ur az ellenzékkel szemben ebben a vitában azt az érvet hangoztatta, hogy az ellenzék nyugodjék meg, mert a népszövetségi szakértő urak sokkal tájékozottabbak, sokkal jobban ismerik a helyzetet, mint a t. ellenzék. Egy pénzügyminister szájából ilyesmit hallani mégis csak különös dolog, mert ha gimnazisták használnak ilyen érveket egymással szemben, az még érthető, de, hogy egy pénzügyminister egy ellenzékkel szemben ilyen érveket használjon, az meg nem bocsátható. De felteszem a kérdést : mióta olyan szakértők a népszövetségi urak, mióta ismerik Magyarország helyzetét olyan pompásan és pontosan ? Ugy vagyok informálva, hogy ezek a t. külföldi szakértő urak, akikben ma minden bizodalma megvan a pénzügyminister urnák, Kassát, Kolozsvárt, Szabadkát, Nagyszalontát és a többi magyar városokat, oláhoknak, meg cseheknek deklarálták. (Erdélyi Aladár: Ez helyes, de akkor miért hivatkozik az ellenzék mindig a külföldre ?) T. képviselőtársam, én ugy tudom, hogy ezek a t. külföldi szakértő urak, akikre támaszkodik az igen t. pénzügyminister ur, megsarcolták ezt a magyar nemzetet a jóvátétellel, elrabolták Magyarország kétharmad részét, most még ujabb jóvátételre köteleztek bennünket 20 esztendeig, azután pedig, hogy mit vesznek el még, azt a jó Isten tudja! Kérdem, szabad-eegy magyar pénzügyministernek ilyen körülmények között a külföldi szakértőkre támaszkodni és az ellenzékkel szemben arra hivatkozni, hogy azok jobban értik a dolgokat, mint mi ? (Rcischl Richard : Csak röviden, mert aratni kell menni ! Az fontosabb, mint ez ! — Meskó Zoltán : Először kell aratni, aztán csépelni ! — Zaj.) Nagyon sajnálom, ha az uraknak olyan sietős a dolguk. (Zaj és ellenmondások jobbfelől. — B. Podmaniczky Endre : Nem nekünk ! A tisztviselők érdekében kell, hogy ez minél előbb törvényerőre emelkedjék ! — Zaj.) T. képviselőtársam, a tisztviselőkkel ne álljon ön elő, mert a kormánynak módjában áll a szóban forgó összegeket kifizetni, ha akarja (Egy hang jobbfelől : Nem áll módjában !) ; a tisztviselők egy krajcárnyi fizetésemelést nem kapnak, méltóztassék a kapott előlegeket kifizetni és rendben lesz a dolog. Én csak a pénzügyminister ur ezen álláspontjával szemben kénytelen vagyok leszegezni, hogy nem tartom hazafias cselekedetnek, nem tartom megengedhetőnek, hogy egy pénzügyminister külföldi népszövetségi szakértőkre hivatkozzék itt magyar képviselőkkel szemben. Én ezt lakájtempónak és megengedhetetlennek tartom a magyar nemzet szempontjából. Az igen t. pénzügyminister ur arra az állitásomra, hogy fejenként 80 aranykorona esik az adókból, azt az állítást kockáztatta meg, hogy nem esik. Ha az igen t. pénzügyminister ur ezt az állítását megkockáztatta, ugy elemi kötelessége lett volna bebizonyitani, előállani a nemzetgyűlés elé statisztikai adatokkal, hogy hogyan is oszlanak meg az adók Magyarországon, kik viselik az adóterhek nagy részét. (Reisehl Richárd : Az ügyvédek a legkevesebbet !) De a mai napig elmulasztotta ezt idehozni a nemzetgyűlés elé. Ennek következtében én vagyok kénytelen a t. pénzügyminister urnák ezt a mulasztását pótolni. Amit egyenesadó címén bevesz a t. pénzügyminister ur, a t. kormány, — a földadó, a házadó és a többi néhány egyenesadó — ez nem teszi ki az államháztartás bevételének 20%-át, ellenben a tipikus fogyasztási adók, amelyeket fejenként viselnek, kitesznek 80%-ot. Számításaim alapján a nemzet jövedelmének és a nemzet vagyonának 80%-át kezében tartó terheknek 20%-át. Ellenben a nemzet 80%-átkitevő dolgozók milliói — ugy a szellemi, mint a fizikai munkásság milliói — viselik az államterhek 80%-át. Ezekután kár a t. pénzügyminister urnák arra hivatkozni, hogy a 80 aranykoronát nem fejenként viselik. Ezek tények, amelyeket bizonyit az ország dolgozó népének lerongyolódottsága, bizonyit a földmunkásság, a tisztviselői osztály, most már a kisbirtokos osztály és a kisiparos osztály teljes anyagi letörése. Konstatálható és megállapítható, hogy a nemzeti jövedelemnek 80%-a néhány ezer egyén és intézet tresszorjába lolyik be különböző csatornákon át. Még csak két érvével kivánok foglalkozni az j igen t. pénzügyminister urnák. A pénzügyminister ur azt állitotta, hogy nem hajlandó a nagytőke és a nagybirtok fokozottabb megadóztatására, mert ha ezt megtesszük, akkor nem tennénk egyebet, mint hogy örökös harcot folytatnánk a tőke ellen, akkor igy soha sem fogjuk megerősíteni az országot. Midőn a pénzügyminister ur ezen érvelését 1 hallottam, először nem akartam hitelt adni szavaiI nak. Kérdem, t. Nemzetgyűlés, egyáltalában meg! adóztatták-e eddig a nagybirtokot'és a nagytőkét? I (Perlaki György : Meg !) Kérdem, hogy egyáltalá-