Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-432

A nemzetgyűlés á32. ülése 1925. évi június hó 23-án, kedden. 45 De akárhogy akarják ezt a rendszert tökéletesbiteni, a kerületi választásnak azt az előnyét, amely a kerület és a képviselő közötti kapcsolatot megteremti, soha el nem érik. Mondhatom, semmisem hat reám jobban deritőleg, mint amikor azt fejtegetik előttem, hogy a lajstromos szavazás szolgál arra alkalmul, hogy nagy tekintélyeket igy könnyebben lehet megválasztani, nagy tekintélyeket, akik távol vannak a pártélettől. Ellenkezőleg áll a dolog. Ép igy teljesen élére állitjuk a pártoskodást, mert a lajstrom mellett sohasem egyénekre szavazunk, a lajstrom mellett pártokra szavazunk. Merem azt állitani, hogy egy kerületben, amelyben olyan egyéniség a jelölt, aki általában rokonszenves abban a kerületben, a pártokon túlemelkedő egyéniségével és jelentőségével más pártbeliek szavazatait is megkaphatja, szemben olyan jelölttel, aki esetleg sokkal közelebb áll pártbelileg a választók egy részéhez ; megkapja a maga egyéni kiválósága alapján, ellenben lajstromos szavazás mellett nem lehet arra eset, hogy valaki más szavazatot kapjon meg, mint azt a szavazatot, amely szorosan és a legnagyobb fanatizmussal az ő pártjához tartozik, mert hiszen a lajstromra szavazunk, nem pedig az egyénekre. A lajstromos szavazás tulajdonképen pártdiktaturát jelent. A lajstromos szavazás jelenti a politikai Sarah Bernhard-féle truppokat, ahol Sarah Bernhard ugy állitotta össze a szinházát, hogy ő maga volt a sztár és mellette voltak nagyon gyenge erők. Ez teljesen elegendő. Vagy hogy máshonnan vegyem a hasonlatot, a lajstromos szavazás egy remorqueur-választójog, ahol van egy listavezető, mint remorqueur és az vontatja a többi jelölteket a pártjába. Az egyéni kitűnőségeknek és kiválóságoknak a kerületi választás mindenesetre sokkal jobban megfelel. De itt folyton annyira beszélünk a magyar nép jelleméről és a titkos szavazással nyomban belediktáljuk azt, amit beíediktáltak a vallatásnál a régi jó időkben, vizet az emberekbe, hogy valljanak, hogy a magyar nép a maga nyilt kedélyénél és jelieménél fogva per abszolútum nem akar másképen szavazni, mint nyiltan, csodálatos, hogy viszont a lajstromos szavazásnál viszont nem fedezzük fel azt, hogy az egyáltalában nem felel meg a magyar nép felfogásának, sőt azt hiszem, semmiféle nép felfogásának sem, hogy neki ne legyen képviselője, mert a lajstromos szavazás és a nagy egységek mellett a kerületeknek tulajdonképen nincs képviselőjük, hanem a pártoknak van. De rendkivül érdekes az, hogy azt a duplicitást, amelyet itt a magyar nép jellemének ilyen sajátos Kolumbuszi zsenialitásu felfedezése mellett a javaslat megtalál a titkos és a lajstromos szavazásnál, ezt a duplicitást gyakorolja a lajstromos szavazás mellett is, mert amiként a titkos szavazással a törvényhatósági városoknak most már csupán csak egy részét kívánja megajándékozni, ott, ahol a szavazás lajstromos, a lajstromos szavazással is, amely rendszer mellett buzog és hevül, kizárólag a városokat kivánja megörvendeztetni. Ez az, ami ellen kifogásom van. Ha valaki egy orvosságot jónak talál, vegye be maga is azt az orvosságot kellő betegség esetében. (Derültség.) és ha a t. agrárképviselő urak is és a t. Ház, amelytöbbségében nem városokat képvisel, olyan jónak találja a lajstromos szavazást, vegye be, csinálja meg azt a vármegyékben is és próbálja belediktálni a magyar lélekbe, amely irtózik a nyilt szavazástól. Ennek van értelme. Annak azonban, hogy csinálunk itt egy kettősséget és csinálunk itt egy játékot, hogy lajstromos és titkos szavazást csínálunk a városok egy részében, viszont kerületi választást és nyilts zavazást csinálunk magunknak, szóval azokon a politikai területeken, amelyeken a lasciate ogni speranza alapján áll a t. kormány, amely azt mondja, főváros, törvényhatósági városok, ezek számunkra amúgy sem olyan területek, amelyeken rózsák virítanának nekünk, (Derültség.) ezekkel nem törődünk, ezeket vigye az ördög a lajstromos és a titkos szavazással, mi azonban megóvjuk magunkat mindezen betegségektől, mi nem engedjük magunkhoz közel sem a lajstromos szavazást, sem a titkos szavazást. Itt azután elérkeztem ahhoz a ponthoz, ahol kiderül az, hogy a titkos szavazás és a nyilt szavazás kérdésében, roppant tudományos arculattal és nagy elméleti ábécé pontokba szedett érvekkel, boldogult Kautz Gyulára emlékeztető részletességgel és alapossággal szoktak felsorakoztatni, hogy mi szól a nyilt szavazás mellett és mi szól ellene, mi van a titkos szavazás mellett és mi szól ellene. Itt nem elméleti politikáról van szó, itt gyakorlati politikáról van szó. A gyakorlati politika pedig azt jelenti : a nyilt szavazás kormányozható választójog, a titkos szavazás nem kormányozható választójog. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt, hogy a bécsi népdalra emlékeztessek, nem irta sem Schiller, sem Goethe, ez nincs benne Bluntschliban, ez nincs benne semmiféle elméleti politikában, de benne van a levegőben, benne van mindenkinek lelkében, akit ez a kérdés érdekel. A nyilt szavazás mellett áttekinthetem a választási terepet, nyilt szavazás mellett ellenőrizhetem a választókat, nyilt szavazás mellett tudom ki hová szavaz, a titkos szavazás pedig kissé misztikus és az embert a szavazás reggelén istenfélelemre tanitja meg, (Derültség.), mert addig nem tudhatom mi jön ki abból az urnából, mig azt fel nem bontják és csalódások érhetik az embert jobbról-bálról. Hiszen amikor a választó bemegy a fülkébe, leadja szavazatát és egyedül van a maga lelkiismeretével, ebbe senki bele nem szólhat és végeredményben odaadja votumát ahová akarja és én nem tudhatom, hová adja votumát. A nyilt szavazás mellett könnyebb a dolog. (Dénes István : Behajtják, mint a birkákat !) Arról nem is beszélek. Nem beszélek a nyilt terrorról, nem a legbrutálisabb dolgokról beszélek, hanem arról, amikor a hivatalos hatalom hajtja be az embereket, mint a régi központi választásnál, ahol szekerekre rakták az embereket, és ahol egyszer jelen voltam egy választásnál rutén vidéken, ahol egy rutén választó felett veszekedtek, két párt ; az egyik kortes húzta jobbra a másik balra, mindenki szenvedélyes volt, fel volt izgatva, csak egy ember volt nyugodt, az a rutén választó volt, neki t. i. mindegy volt teljesen. (Derültség.) Elnök : A képviselő ur beszédideje lejárt. Méltóztassék befejezni. Vázsonyi Vilmos : Minthogy magáról a titkos szavazás kérdéséről kivánnék szólni, kérem beszédidőm 10 perccel való meghosszabbítását. Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur beszédideje 10 perccel meghosszabbittassék. (Igen !) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Vázsonyi Vilmos : A nyilt szavazás kérdésének tehát az a lényege, hogy a nyilt szavazás mellett át lehet a terepet tekinteni és kormányozni lehet a választásokat, kézben lehet tartani a választások eredményét, meg lehet azt csinálni, amit ugy neveznek : a választások irányítása és vezetése. K választások irányítása és vezetése olyan magyar fogalom, amely boldogult Bánffy Dezső és idősebb Tisza Kálmán korszakában fejlődött és boldogult Bánffy Dezső idejében már tökélyre lett fejlesztve. Ekkor ugyanis a ministerelnökségen már külön osztálya volt a választások vezetésének, nem annak a vezetésnek, amely abból áll, hogy a törvényességet ellenőrizze, hanem ellenkezőleg : ellenőrizze azt, hogy hol van szükség törvénytelenségre, hogy kellő eredmény álljon elő. (Rakovszky Iván belügyminister : NAPLÓ. XXXIV. '

f