Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-443

A nëWteelgyiilés 443. ülése 1925. évi jtdius hó 7-én, kedden. 495 több ízben tett kijelentésével sem. (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A pénzügyminister ur például ismételten kijelentette, hogy a visszamenőleges adóztatást be fogja szüntetni. (Fábián Béla : Czermann urnák más a véleménye !) Az adózó alanyoknak pedig épen az az állandó sérelme, hogy ma állapítanak meg pótátalányokat a múlt évre visszamenőleg ; az uj átaiányoKat ugy állapítják meghogy tekintetbe veszik a múlt évi átalányt és annak kétszeresét, sőt háromszorosát állapítják meg a folyó évre. Konkrét eseteket tudok erre felhozni : például sátoraljaújhelyi ügyvédeknél, — holott köztudomású, hogy ma az ügyvédi foglalkozás sem olyan jövedelmező, mint a múltban volt (Rupert Rezső : Ezt Urbanics meghallhatná !). —- A kérdőív ugyanis direkt egy pontot tartalmaz, amelyben az eljáró közeg nyilatkozni tartozik a tekintetben, hogy a visszamenő adóztatás szüksége fenforog-e, miért és milyen mértékben ? Van azután ennek a kérdőivnek még egy másik igen sérelmes paragrafusa is (Rupert Rezső : Ki fundálja ezt ki ? — Fábián Béla : Czermann ur !), amely érdeklődik a kisiparos, kiskereskedő háztartási havi kiadásai iránt és ezt veszi a forgalmi adó alapjául. A kisexisztenciák állandó sérelme épen az, hogy az átalányokat mindig aszerint, annak figyelembevételével vetik ki, hogy az illetőnek hány gyermeke van, mekkora a családja, (Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) mert a kivető közeg abból indul ki, hogy mennél több embernek kénytelen kenyeret adni, annál nagyobb forgalmat kell elérnie, hogy családját fentarthassa. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Hallatlan !) Ez azt jelenti, hogy a gyermekeket adóztatjuk meg . (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) — EőriSzabo Dezső : Nemzetellenes intézkedés !) Nagyon kérem a t. pénzügyminister urat, méltóztassék figyelembevenni, hogy a kisvárosokban a legtöbb kisiparos nem kizárólag az ipara után él, hanem csak néhány hónapig, a téli hónapokban van munkával ellátva, míg nyáron többnyire elmegy aratórészes munkásnak. Ha most például nyolc gyermeke van egy ilyen iparosnak és ezért a havi megélhetése legalább 6—8 millióba kerül, mert különben éhen kellene halniok, helyes dolog-e, hogy a háztartás havi kiadás és az üzemi kiadás összege alapján konstruálják meg az illető iparos által elért forgalom nagyságát és visszamenőleg ezen az alapon vetik ki az adót. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy mindezeket a kérdéseket és sérelmeket igen egyszerűen lehetne rendezni és orvosolni olyképen, hogyha a pénzügyigazgatóságoknak módot nyújtanánk arra, hogy az átalányösszegek megállapításánál a helyi érdekeltségeket is hallgassák meg, ugy,famint az más adókivetéseknél is megtörténik. (Kun Béia : Meghallgatják, de nem sokat adnak rá !) Ha ezt a pénzügyministerium elrendeli, akkor ez az intézkedés kétségtelenül be fog válni. Mindenütt vannak ugyanis ipartestületek, kereskedelmi egyesülések, kereskedelmi és iparkamarák, amely érdekképviseletek a legjobban tudják erről vagy arról az emberről, hogy mekkora a forgalma, mekkora a jövedelme. Ezen az alapon tehát, azt hiszem, hogy mindezeket a sérelmeket és igazságtalanságokat elintézni lehet és kell, mert hangoztatni bátorkodom, hogy sehol sem hallottam azt, hogy valaki az adózás mérve ellen emelt volna kifogást, (Sándor Pál : Csak a vexációk ellen !) sőt, amidőn a pénzügyminister ur kilátásba helyezte a forgalmiadó-kulcsnak 3%-ról 2%-ra való leszállítását, igen sok kereskedő és iparos mondta nekem: »Kérem, mi szívesen fizetjük a 3%-ot is, csak legyen meg az a megnyugvásunk, hogy a jövőben nem fognak minket igazságtalanul zaklatni«. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel kapcsolatosan pár szóval még egy másik pénzügyministeri rendeletről is meg kell emlékeznem. (Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a kereseti adóra vonatkozó 44.300. számú rendelet, amelynek igen érdekes uj rendelkezései vannak. így pl. ennek a rendeletnek 10. §-a egy teljesen uj dolgot statuál. Kimondja azt, hogy (olvassa) : »A forgalmi adó összegének megállapítása is szükséges, amely felhasználható a kereseti adó fizetésénél». Ez ellentétben áll a forgalmiadó-törvénynyel, ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) amely viszont kimondta, hogy a forgalomról szerzett adatok adókivetési célokra fel nem használhatók. (Sándor Pál : Mi az ! Törvénytelenség ma semmi ! Szokás nálunk !) Bátor vagyok tehát ezt a tényt a t. pénzügyminister ur szives figyelmébe ajánlani. Ugyanennek a rendeletnek a 11. §-a, — amely, el kell ismernem, szociális szempontból kétségtelenül igen figyelemreméltó haladást jelent, amennyiben megállapítja, hogy a segéd nélkül dolgozó kisiparosok, akiknek iparukon kívül nincsen egyéb jövedelmi forrásuk, a jövedelmi adó alól mentesitendők, — viszont azonban normalizálja az iparosokat, amenynyiben a pénzügyigazgatóságoknak utasítást ad arra vonatkozólag, hogy a segéd nélkül dolgozó kisiparosoknál a legkisebb adóalapot 4—800 aranykoronáig, az egy segéddel dolgozó iparosoknál 850—1000 aranykoronáig, minden további segéd után további 2—400 aranykoronáig kell megállapítani, — három tanulót egy segédnek kell számítani stb. — ezen az alapon kell a kereseti adót megállapítani. A kivetés technikájára vonatkozólag kétségtelenül teljesedett az óhaj, hogy az érdekeltségeket is be kell vonni a kivetésbe, amennyiben az érdekeltségek meghallgatása után lesznek most már az egyes iparosok és kereskedők osztályozva, még pedig két irányban, ugy, hogy az egyes szakmákon belül lesznek osztályozva a leggyengébb keresetű iparosok és a nagyobb jövedelemmel, keresettel biró iparosok, azonkívül a különböző szakmák is a segédek és tanoncok száma szerint lesznek osztályozva. Ennek a rendszernek azonban egy igen nagy hátránya van, amely az igazságtalanságoknak egész sorozatára fog vezetni, azért, mert ez a rendszer nem veszi figyelembe egyrészt azt, hogy az egyes iparágak szerint a foglalkoztatott segéd vagy tanonc egészen más jövedelmi forrást jelenthet az iparosra nézve az egyik iparágnál, mint a másik iparágnál. A rendelet szerint ugyanis teljesen mindegy, hogy a segéd a cipésznél, kovácsnál, épületbádogosnál, ácsnál vagy szabónál dolgozik-e ; holott köztudomású, hogy pl. mig a cipésznél és a szabónál a segéd, vagy a tanonc kereső alkalmazott, addig a kovácsnak, az épületbádogosnak vagy az ácsnak a tanulót azért kell alkalmaznia, mert anélkül nem tud dolgozni, ott a tanuló és ő maga, tehát két ember szükséges ahhoz, hogy a létminimumot megkereshessék maguk számára. A pénzügyigazgatóságok részére tehát, nézetem szerint, egy pótrendeletet kellene kiadni, amelyben máskép norm alizált atn ánakaz egyes iparágak, mert amig egy cipésznél egy tanonc igen jövedelmező mellékmunkás lehet, addig a kovácsnál csak tartja a ló lábát, hogy a patkót ráverjék, tehát tényleg nem keres semmit. (Felkiáltások a középen : A kocsis tartja !) Hát, fujtat ! A normalizálásnak másik hibája az, hogy nem tesz különbséget abban, vájjon az az iparos Sátoraljaújhelyen, Miskolcon vagy Hódmezővásárhelyen lakik-e, holott köztudomású, hogy a kereseti lehetőségek az egyes vidékeken egészen különbözők. Kétségtelen, hogy olyan határszéli kerületekben, mint például az enyém is, sokkal kevesebb az iparos keresete, mint például Nyíregyházán. Ennek eredményeképen nagy igazságtalanságok és aránytalanságok állnak elő. Bátorkodom megemlíteni, hogy ugyanigy van ez az italméréseknél 71'