Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-443

4Ôô À nemzetgyűlés 443. ülése 1925. évi július hó 7-én, hedden. is, ahol hasonló módon, skála szerint van megállapítva az italmérési illeték, aminek konzekvenciája az, hogy Sátoraljaújhelyen a maximumot fizetik azok a korcsmárosok, akik Nyíregyházán a minimumot. Méltóztassanak elképzelni, hogy milyen elkeseredést szül az ilyen aránytalanság, amikor az egyik iparos látja, hogy a szomszéd városban lakó iparostársa más kulcs szerint van megadóztatva. Ezek voltak azok az észrevételek, amelyeket szükségesnek tartottam elmondani, jóllehet tudom, hogy a pénzügyminister ur is teljes tudatában van ezeknek a bajoknak. Azért mondtam azonban el észrevételeimet innen, a kormánypárti oldalról, mert az az érzésem, hogy nekünk, akik ismerjük az életet s akik állandó, közvetlen kapcsolatot tartunk fenn az ország lakosságával, minden jelenségről be kell számolnunk és nem szabad ezeket a kérdéseket pártpolitikai szempontból felfognunk. Nagyon kérem tehát újból a t. pénzügyminister urat, ne zárja még le a forgalmi adó kérdésének aktáit s legyen szives ezzel a kérdéssel tovább is foglalkozni. Hiszen az a megmozdulás, amelyet tegnap láttunk és amelynek lefolyásáról az egész országból hirt kaptunk, szintén azt bizonyítja, hogy nagyon fáj ez az ország széles társadalmi rétegének, miért is nagyon kérem a pénzügyminister urat, hogy ezzel a kérdéssel még behatóan foglalkozni szíveskedjék. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző : Esztergályos János ! Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! Nem tagadhatom, hosszú esztendők után bizonyos jóleső érzéssel hallom a túloldalról, hogy az az ut, amelyen az ellenzék az adózás kérdésében — s különösen a forgalmi adó kérdésében — halad, helyes volt. Hosszú esztendőknek kellett elmúlni, amíg végre azok a hangok, melyek ezekből a padsorokból elhangzottak, visszhangra találtak az egységespártban. Éveken keresztül nagyon sokszor elsírtuk mi ezekből a padokból a kisiparosok és a kiskereskedők panaszait, és a válasz a túloldalról rendszerint csak egyszerű lemosolygás volt, tagadása volt mindannak, amit mi ezekből a padokból elmondottunk. Ezért tehát jóleső érzéssel hallottam ma, hogy a túloldalon a dolgozó emberek iránti megértés szent lelke szállta meg a képviselő urakat, akik szintén megállapítják azt, hogy az adózási rendszer körül súlyos panaszok, katasztrofális jelenségek vannak, amefyek, ha sürgősen nem orvosoltatnak s ha a pénzügyi kormányzat sürgősen nem emel gátat a mai állapotnak, végpusztulással és teljes leromlással sújtják a magyar kereskedelmi és és az ipari életet. Bár elismeréssel adózom előttem szólott t. képviselőtársam felszólalásának, ki kell jelentenem, hogy nem mindenben osztozom felfogásában. Nem osztozom beszédének különösen abban a részében, amelyben bizonyos elismeréssel adózik a pénzügyminister urnák, és javaslatát épen ezen az alapon elfogadja. T. Nemzetgyűlés ! Őszintén szólva, a pénzügyminister ur nem érdemli meg ezt az elismerést meg a túlsó oldalról sem. Ugyanis, ha a pénzügjTninister urnák az adózási politika terén az utóbbi időben követett magatartását figyelemmel kísérjük, meg kell állapitanunk teljesen tárgyilagosan azt, hogy a pénzügyminister ur az utóbbi időben mindinkább agresszívebbé válik az ellenzék felszólalásaira. (Sándor Fal : Egy van !) A pénzügyminister ur az ellenzéki oldalról, és különösen a szociáldemokrata párt részéről elhangzó panaszokkal szemben nem igen mutatja és meg sem kisérli a jóindulat és a megértés kifejezését, ellenkezőleg, még teljesen objektiv birálatnál és kritikánál is támadásba megy át. Méltóztatnak emlékezni, hogy az elmúlt hetekben ismételten felsoroltuk, hogy az a politika, amelyet a pénzügyi kormányzat az adózás terén követ, sérelmes az adózó osztály szempontjából, a magán- és köztisztviselők szempontjából, s sérelmes különösen a kisipar és a kiskereskedelem szempontjából. Egyik legutóbbi beszédemben felsoroltam a forgalmi adórendszernek és egyáltalán az adózási rendszernek szörnyen katasztrofális hatását és statisztikai számadatokai kimutattam, hogy az utóbbi években — különösen a szanálástól kezdve — mily megdöbbentő számok mutatják a kisipar és a kiskereskedelem pusztulását. Statisztikai adatokkal támasztottam alá és bizonyítottam azt, hogy a pusztulás nagy százaléka a forgalmi adó rendszeréből és annak mikénti behajtásából ered. (őrffy Imre előadó közbeszól.) Köszönöm az előadó ur elismerését. A t. pénzügyminister ur ezen felszólalásom után nemsokára felszólalt és élesen támadott bennünket. (Szilágyi Lajos : Hol a pénzügyminister? A kormány egy tagja sincs jelen és azt kívánják az ellenzéktől, hogy a vitát ma fejezze be ! Hogy válaszol a pénzügyminister ur, ha nem hallja a beszédeket? — Kováts-Nagy Sándor : Nyilatkozott előre ! — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Esztergályos János : A pénzügyminister ur részéről az utóbbi időben szokássá vált, hogy erősen támad bennünket és kétségbevonja jóhiszeműségünket. Kétségbevonta a főbiztos ur által kiadott statisztikai adatokat és azt mondta, hogy helytelen és csak az izgatást szolgáló és célzó beállítás az, ami ezekről a padokról elhangzik különösen akkor, ha mi azt mondjuk, hogy a forgalmi adónak és más egyéb adóknak a behajtási módja okozza nagymértékben a kisipar és a kiskereskedelem pusztulását. Tagadta a pénzügyminister ur, mintha ő agresszíven hajtatná be az adókat, különösen a forgalmi adót, amely a kisiparra és a kiskereskedelemre olyan káros és veszedelmes. Méltóztassanak megengedni, hogy igazoljam akkori közbeszólásomat, amikor a főbiztos ur adatait citáltam és azt mondtam, hogy egy hónap alatt három hónapra előirányzott forgalmi adót és más egyéb adókat hajtottak be. A minister ur ezt tagadásba vette. A főbiztos ur kimutatásából megállapítható, hogy például január havában a pénzügyministernek 371 milliárd bevételt kellene kimutatni és ehelyett 1003 milliárd tényleges bevételt mutat ki. A tényleges bevétel tehát nem kevesebb, mint 672 milliárddal haladta meg egyetlen hónapban a mindössze 371 milliárdos előirányzatot. Miből következik ez, hogyan volt lehetséges az, hogy egyedül január havában ilyen horribilis összeggel haladta túl a bevétel a költségvetési előirányzatot ? Az a rendszer tette ezt lehetővé, amit mi súlyosan elitélünk, a forgalmi adóknak és a többi adóknak olyan lelketlen behajtása, mint amelyet látunk. Január hónapban pédául a forgalmi adóbevétel 18-6 millió aranykorona volt a költségvetési tervezet szerint, ami 316 milliárd papirkoronának felel meg. Ezzel szemben a forgalmi adóból körülbelül 100 milliárdot hajtottak be. A fogyasztási adó hozadékára januárban előirányzott 43 milliárd helyett, 103 milliárd korona folyt be. Miként lehetséges ez ? A viszonyokkal nem ismerős idegen azt tenné fel, hogy Magyarországon a gazdasági élet olyan jó, olyan brilliáns, hogy konjunkturális időket éltünk decemberben, januárban és élünk ezidőszerint is. Azt hihetné a tájékozatlan ember, hogy Magyarországon erős fejlődésben van a kereskedelmi élet, nagy lendülettel halad felfelé az ipar fejlődése és megerősödése és ennek tudható be ez a többlet a jövedelem terén az előirányzattal szemben. Ezzel szemben azonban, ha alaposan megnézzük a gazdasági helyzetet, azt látjuk, hogy soha