Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-443

494 A nemzetgyűlés 443. ütése 1Ù25. évi július hó 7-én, kedden. Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a javaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja, s az kihirdetés végett elő fog terjesztetni. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Esztergályos János : Azért mégis csak éljen a titkosság ! — Szilágyi Lajos : A választójog kérdését továbbra is állandóan napirenden fogjuk tartani ! — Zaj a jobboldalon.) Napirend szerint következik az állami alkalmazottak anyagi helyzetének javításáról, a beruházásokról és egyes adóügyi rendelkezésekről szóló törvényjavaslat (írom. 872, 874) tárgyalása. Szólásra következik ? Láng János jegyző : Görgey István ! Görgey István : T. Nemzetgyűlés ! (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Obstruai az egységespárt ! — Szilágyi Lajos: Azt mondják, obstruai, aki hozzászól a javaslathoz ! Ha ez igaz, ön is obstruai ! Hallatlan ! — Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Igyekezni fogok felszólalásommal bebizonyítani, hogy nem obstruáló beszédet mondok, mert annyira letömöritve, mondhatnám távirati stilusban fogom elmondani azt a pár észrevételt, amelyet szükségesnek tartok ezen javaslat tárgyalásánál erről az oldalról is hangoztatni. Azt hiszem, hogy az ellenzéki oldalon ülő t. képviselő urak is meg lesznek felszólalásommal elégedve. A tárgyalás alatt álló javaslat azt hiszem, hogy minden magyar ember szivét igaz örömmel kell, hogy eltöltse, mert a javaslat csupa olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek azt a jogos reménji; keltetik bennünk, hogy ebből a szomorú gazdasági helyzetből igyekszünk már kijutni, hogy a mélyponton túl vagyunk és hogy a jövőben az ország gazdasági és pénzügyi helyzete általános javulásnak néz elébe. (Ugy van ! a jobboldalon.) A törvényjavaslat egyes rendelkezései : a közalkalmazottak anyagi helyzetének javitása, a hasznos beruházások, a különböző adóügyi rendelkezések, mindmind olyan könnyítések, amelyeket kétségtelenül, a nemzet összessége kell, hogy megérezzen. És amikor ilyen törvényjavaslatot nyújt be a kormány, amelyért őszinte elismerésben és köszönetben kell részesítenünk a kormányt, mégis azt tapasztaljuk, hogy az ország közvéleménye nem örül ezeknek a rendelkezéseknek, sőt a javaslat bizonyos részeit, mondhatnám vegyes érzésekkel fogadta a közvélemény, igy pl. azokat az adóügyi könnyítéseket, amelyeket a javaslat rendelkezései kontemplálnak. Nézzünk a mélyére a dolognak és vizsgáljuk meg, mi lehet vájjon az oka annak, hogy ezek a könnyítések —- beszédemben kizárólag a javaslatnak a forgalmi adóra vonatkozó részével foglalkozom — mint amilyen a forgalmi adónak a jelenlegi 3%-ról 2%-ra való mérséklése, — ami kétségtelenül óriási lépést és megkönnyübbülést jelent a fogyasztók széles körére, mondhatnám az egész nemzetre nézve, — mégsem váltja ki azt az örömöt és megelégedést, amelyet méltán elvárhattunk volna ? Feltűnő bizonyára, hogy épen akkor, amikor a pénzügyministeri székben olyan férfiú ül, mint Bud János minister ur, akiről, azt hiszem, pártállásra való tekintet nélkül mindnyájan megállapíthatjuk, hogy a lehető legnemesebb intencióktól vezéreltetve, á legjobb akarattal, igyekezettel és megértéssel törekszik az állam pénzügyi szempontjait az adóalanyok érdekeivel összhangba hozni, ( Ugy van ! Ugy van í a jobboldalon.) mert le kell szögeznem, hogy az ő pénzügyministersége óta, határozott javulás és könnyebbülés észlelhető minden téren. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) És épen most, amikor az általános forgalmi adó kulcsát a pénzügyminister ur hajlandó 3%-ról 2%-ra leszállítani, mégis az egész országban nagy nyugtalanságot és elégedetlenséget észlelünk. Én ennek tokát kétségkívül abban látom, hogy a pénzügyminister ur legutóbbi kijelentéseiből az tűnt ki, hogy ő nem hajlandó a forgalmi adó mai rendszerén változtatni. (Sándor Pál : "De az forradalmár, aki másképen gondolkozik ! Demagóg !) Már több képviselő ur foglalkozott "ezzel a kérdéssel, hogy hol keressük a könnyítés lehetőségeit. (Fábián"Béla : Egy csendes gyűlés, az forradalom? — Sándor Pál: Oktalan beszéd volt a minister ur részéről ! Senki sem szolgáltatott rá okot !) Ezért újból én is arra kérem a pénzügyminister urat, hogy a jövőben ne zárkózzék el mereven ennek a kérdésnek tárgyalásától, nehogy lehetetlenné tegye a további könynyitést, mert az az elkeseredés, amelyet az országban mindenütt tapasztalhatunk, kétségtelenül amellett bizonyit, hogy ezen a jelenlegi rendszeren változtatni kell. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az elkeseredés másik oka a végrehajtásnál rejlő bajokban keresendő. (Ugy van! a baloldalon. — Fábián Béla : Ez a fontos ! Le kell törni a kiskirályokat !) À pénzügyminister ur már tegnapi felszólalásában is igen megnyugtató kijelentéseket tett, amiért köszönetet kell neki szavazni különösen azért, hogy a kisexiszteneiák vexálása tekintetében messzemenő könnyítéseket helyez kilátásba. Azonban nagyon kérem a pénzügyminister urat, hogy a köztudatban elterjedt azon híreket is cáfolja meg, hogy vájjon fennállanak-e bizonyos titkos rendelkezések, amelyeket egyes pénzügyigazgatóságok kapnak, amelyekben különböző olyan előírások foglaltatnak, amelyek alkalmasak arra, hogy az adózó polgárokat ujabb és fokozottabb vexatórius eljárásnak vessék alá. Köztudomású, hogy ugyanakkor, amikor ez a törvényjavaslat a Házban benyujtatott, a pénzügyministeriumból a pénzügyigazgatóságokhoz 29.500. szám alatt egy uj rendelet bocsáttatott ki, amely ugyanakkor, amikor kilátásba helyezik, hogy az átalányozási rendszer mentül szélesebb mederben fog bevezettetni és a kisemberekre nézve lehetőleg méltányosan fog megállapittatni, egy egészen uj kivetési rendszert statuál, nem a kölcsönös megállapodás alapján való átalányozást, hanem az egyoldalúan kivetett átalányozást. Bizonyosan méltóztatnak ismerni azt a kérdőivet, amely a helyszíni adófelvétel céljait szolgálja, amely olyan komplikált és olyan nehezen kitölthető, hogy merem állitani, hogy különösen a vidéki kisiparosok és kiskereskedők legnagyobb része nincs is abban a helyzetben, mert nem rendelkezik olyan elméleti tudással, hogy ezeknek a fogas kérdéseknek megfelelhessen. Mert, hogy például egy kisiparos meg tudja állapítani, hogy egy tanoncnak vagy segédnek egyórai munkája pénzben kifejezve mit jelent az ő számára, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) azt hiszem, hogy erre egy iparos sem képes. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igaz ugyan, hogy a kérdőív módot nyújt arra, hogy amennyiben az adózó nem képes kitölteni ezeket az adatrovatokat, akkor az adatfelvevő közeg állitja ki az ivet, (Eöri-Szabő Dezső : Pénzért !) —• természetesen pénzért — Eöri-Szabó Dezső : Ez fáj !) és az adózó vagy aláírja vagy megtagadhatja az aláírást. Már ez az eJjáris is magában rejti azonban a vexációk egész sorának lehetőségét, mert az adózó tényleg teljesen ki van szolgáltatva az eljáró hivatalos közegnek. ( Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De tartalmaz ez a kérdőív olyan rendelkezéseket is, amelyeket én, nézetem szerint, nem igen i tudok összhangba hozni a pénzügyminister urnák