Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-442

A nemzetgyűlés 442. ütése 1925. évi július hó 6-am,, hétfőn. 483 fizetéséből kenyérre ? Illetékes tényezők arról nyilatkoztak, hogy az állami feleslegek, az állami megtakarítások elsősorban a tisztviselői fizetések javítására fognak fordíttatni, valamint ez a javaslat fordulópontot képez a tisztviselői javadalmazás tekintetében. Én nem habozom kijelenteni, hogyha volt erőm és bátorságom, hogy harcoljak a tisztviselői érdekekért, akkor lesz erőm és bátorságom, ha ezek az előfeltételek megvannak, ahhoz is, hogy követelőleg ellenőrként lépjek fel a tisztviselőkkel szemben is és meg követeljem, hogy az a tisztviselő ne pulykakakas legyen a hivatali szobájában, hanem legyen szerető barátja a népnek és legyen a közérdek szolgája és akkor mindnyájan egyöntetűen mellette fogunk állani. Ezek egy kissé erősebben aláhúzott szavak, de fontosnak tartottam ezeket innen elmondani azért, mert a köztisztviselőkkel szemben az utóbbi időben panaszok merültek fel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon. : Vannak !) Méltóztassék megengedni, hogy pár szóval ismételten szót emeljek a vármegyei tisztviselők státusrendezése érdekében. A vármegyei tisztviselők határozottan hátrányban vannak az állami tisztviselőkkel szemben ( Ugy van ! jobbfelől.) és pedig annak következtében, hogy a köztársasági kormány az állami tisztviselők körében támeges előléptetéseket eszközölt. (Szilágyi Lajos : Ugy van !) és ezt nem lehetett alkalmazni a vármegyei tisztviselőkre, mivel ők választási rendszer alapján állanak. (Szakács Andor : Az alispánok méltóságos urak !) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Soha se méltóztassanak elfelejteni, hogy a vármegyei tisztviselők milyen nagy hazafias érdemeket szereztek maguknak az 1905/1906-iki nemzeti ellenállás idején, a nemzet háláját érdemelték ki és érdemeiket fokozták azzal a rendkívüli munkássággal is, amelyet a háború idején kifejtettek. (Ugy van ! jobbfelől.) Státus-sérelmeiket memorandumba foglalták és ezt a memorandumot eljuttatták a belügyminister ur legmelegebb pártoló véleményével együtt a pénzügyminister úrhoz. Ezt a memorandumot itt a nemzetgyűlésben már több izben volt alkalmam ismertetni, meg méltóztatnak engedni ha ismétlésekbe nem bocsátkozom, a legjobb reménységgel nézek azonban a státusrendezés elé, mert azt a pénzügyminister urnák ismételten a figyelmébe voltam bátor ajánlani és ő a legteljesebb jóindulatát és együttérzését helyezte kilátásba. (Helyeslés jobbfelől.) Még pár szóval kénytelen vagyok megemlékezni a nyugdíjas-kérdésről, (Halljuk ! jobbfelől.) bár ez a kérdés engem kissé feszélyez, mert magam is nyugdíjas vagyok ; de ez nem gátol meg abban, hogy a mélyen t. pénzügyminister urnák figyelmébe ajánljam a teljesen kiszolgált rokkant nyugdíjasokat, özvegyeket és az árvákat. (Helyeslés a jobbés a baloldalon.) Nagyon kérem, hogy sanyarú viszonyaikon mielőbb segítsen, mielőtt még ennek nemzetközi vonatkozásai tisztázva lesznek, mert attól félek, hogy a nagyon sanyarú helyzetben élő nyugdíjasoknak a segítség esetleg már későn érkezik. (Ugy van ! jobbfelől.) Ezek voltak az én kéréseim, ezek, voltak az én indokaim. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen. ••— A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Vázsonyi Vilmos ! Vázsonyi Vilmos : T. Nemzetgyűlés ! Én a javaslatnak csak néhány pontjával kívánok foglalkozni. Elsősorban foglalkozni kívánok a forgalmi adóra vonatkozó ponttal, másodsorban pedig a kincstári haszonrészesedés kérdésével. Amidőn a javaslatnak ezt a két pontját közelebbről megtekintem, szemembe ötlik az a jelentékeny különbség, amely az osztrák és a magyar szanálásnak rendszere és keresztülvitele között fenforog. A kincstári haszonrészesedés és maga a házadó is a mi szanálási rendszerünkben egyik oszlopa a szanálásnak. Az osztrák szanálás ezt az adónemet, mint állami adónemet, egyáltalában nem ismeri, a házadó egész terjedelmében más elnevezés alatt tulaj donképen a tartományi pénzügyek és a tartományi adóztatás körébe tartozik. Bécs városa, amely egyfelől község, másfelől pedig mint tartomány is szerepel, ebből az adónemből, amelyet ott építési adónak neveznek, végzi azt a nagy épitési akciót, amely méltán ejthet minket csodálatba és amely igen kellemetlen alapjában véve számunkra, mert ha szembehelyezzük Budapestnek múltját Budapest jelenével és Bécsnek múltját Bécs jelenével, akkor azt kell mondanunk, hogy az épitési akcióban mi messze megelőztük Bécset és Ausztriát a múltban, ma pedig az épitési akció terén leghátul vagyunk, Bécs pedig az épitési adó hozadékából már eddig is megközelítette a húszezer lakás kitermelését. Az az adónem tehát, amely, ismétlem, nálunk a szanálás egyik oszlopa, a házadó és a kincstári haszonrészesedés — a kettőt egybefoglalom — Ausztriában, mint állami adó, ismeretlen ; ismeretes abban a formában, hogy mint épitési adó teljes jövedelmében az épitési akció lefolytatására szolgál, íme, ez az egyik különbözőség," ha az osztrák állapotokat összehasonlítom a magyarral. , Itt van másodiknak a forgalmi adó kérdése. A forgalmi adó Ausztriában az egyfázisos forgalmi adó rendszere mellett van megoldva ; tehát a forgalmi adó birodalma áttekinthető ; nem totiesquoties szedik be a forgalmi adót ; bizonyos cikkek tekintetében különbséget lehet tenni, hogy milyen cikkeket milyen forgalmi adóval terhelünk, a fogyasztó épen ugy, mint a kereskedelem és az ipar, előre ismeri a maga megterhelésének nagyságát. Forgalmi adó szempontjából — ha ezt az adónemet ismeri Ausztria — a rendszer tekintetében ismét előnyben vannak az osztrákok, szemben a magyarokkal. És itt van a mi szanálási programmunk harmadik pontja, a fogyasztási adóknak és a vámoknak kérdése. Smith egyik havi jelentésében kimutatta, hogy a mi felemelt vámjaink sokkal nagyobb mértékben terhelik az árucikkeket, mint az osztrák vámok, annak következtében immár három ponton elértük annak a nyitját, hogy miért kell minálunk a drágaságnak automatikusan emelkednie és miért nem javulhatnak a mi viszonyaink ? A magyar szanálás tulaj donképen vámszedője a nyomorúságnak és a drágaságnak (Ugy van! a baloldalon.), mert amikor a szanálási törvényekben beolvasztottuk a forgalmi adó, a fogyasztási adók és a vámok mellé a házadót és a kincstári haszonrészesedést, akkor alapjában véve érdekeltté tettük a kincstárt abban, hog3^ a drágaság minél nagyobb legyen. Minél jobban közelednek a házbérek az aranyparitáshoz, természetszerűleg annál nagyobb a házadó és a kincstári haszonrészesedés. Minél nagyobb a drágaság — addig, amig ez a drágaság önönmagát a forgalmat meg nem öli, — annál nagyobb tulajdonképen a forgalmi adó, ugy, hogy két ponton, a forgalom terén és az emelkedő házbérek terén az állam érdekelt abban, hogy a drágaság minél nagyobb legyen, mert hiszen az emelkedő boltbér és házbér tulaj donképen egy termelési tényezőnek megdrágulása s a termelés s a forgalom természetéből folyik, hogy a termelési tényező drágulásával az, akit ért a termelési tényező megdrágulása, ezt a terhet lehetőleg átháritja a fogyasztóra. Ez a forgalomnak egy természetes jelensége. Most már a forgalmi adó kérdésével kívánok