Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-442
484 A néM&eigyulês 442. ülése 1925. évi július hó 6-án, hétfőn. egész röviden foglalkozni. (Halljak! Halljuk!) A javaslat a forgalmi adót leszállitja 3%-ról 2%-ra, mégis azt állítom, hogy ezt az áldozatot a kincstár hiába hozza meg. Nem lesz senkisem, aki a kincstárnak megköszönné ezt a látszatra jelentékeny könnyebbséget. Miért? Azért nem, mert a mi forgalmi adórendszerünk mellett, amely szerint a forgalmi adót a forgalomban annyiszor, amennyiszer be lehet szedni, a forgalmi adó mértékét tulaj donképen minden egyes esetben külön kellene kiszámítani. Az a 3 %, illetőleg most már az a 2 % annyiszor emelkedik, ahányszor egy bizonyos árucikk átmegy bizonyos kezeken. Minthogy pedig épen a kisemberek számára szánt árucikkeknek az a természete, hogy azok mennek át a legtöbb kézen, — ez természete a forgalomnak, — világos, hogy ez a rendszer a fogyasztók szempontjából a leg- * nagyobb mértékben antidemokratikus, mert a közönség legszegényebb része a kisárustól szerzi be szükségleti cikkeit, (Ugy van ! a baloldalon.) Amikor tehát a közönség legszegényebb vagy legszerényebb sorsban élő részéhez elérkezik egy áru, akkorra már a legnagyobb mértékben megdrágul. De antidemokratikus ez a rendszer a kereskedők és az iparosok szempontjából is, mert a kereskedők és iparosok nagy tömegeit teszi meg adószedőkké, a kereskedők és iparosok nagy tömegeit kötelezi arra, hogy a forgalmi adó szempontjából könyveket vezessenek, feljegyzéseket csináljanak. (Fábián Béla : A piaci árusokat is kötelezik erre 1) Néha lehetetlen módon a legkisebb árusokat és iparosokat is kötelezik erre, néha a rendeleteknek, amelyek a központban kiadattak, egyenes félretolásával olyanokat is, akik segéd nélkül, vagy csupán családtagjaikkal dolgoznak műhelyükben, (Fábián Béla : Budafoki rendszer ! Zermann-rendszer !) úgyhogy ez a rendszer, amely antidemokratikus a fogyasztók szempontjából, egyúttal a szó szoros értelmében gyűlöletessé vált ép a kisemberek nagy tömegeinél, a kisiparosoknál, a kiskereskedőknél, egyszóval az úgynevezett (Jetail-árusoknál. Ezek zaklatva érzik magukat ezen rendszer által, mert ez a rendszer teszi lehetővé azt, hogy üzletükbe állandóan bejárjanak az adóellenőrök. (Fábián Béla : Akkor is, ha átalányozva van a forgalmi adó !)— Ez a rendszer teszi lehetővé, hogy nekik olyasmivei kelljen foglalkozniuk, amire részben nincs idejük, részben pedig kellő képzettségük sem, hogy t. i. egész csomó könyvet vezessenek. Ez a rendszer teszi lehetővé, hogy ők egy uj adóval legyenek megterhelve, a forgalmi adó mellett (Ugy van! a baloldalon.) és ez az adó a könyvvezetésnek, a számontartásnak adója, amelyet a legkellemetlenebbül éreznek. De általában a kisember számára a legkellemetlenebb az, ha neki folytonosan hivatalos személyekkel kell érintkeznie. Egészen más szempont alá esik az, ha gyáros vagy nagykereskedő jut ellenőrzés alá. A gyárosnak vagy nagykereskedőnek, részben meg van önmagának a tapasztalata és intelligenciája, másfelől alkalmazottakat tarthat, akik specializálhatják magúkat bizonyos dolgok elvégzésére és ha bajba jut, vagy összeütközésbe kerül, képes arra is, hogy a jogi segélyt igénybe vegye és megfizesse. A kisemberek nagy tömegénél mindez teljesen lehetetlen és ezért a forgalmi adónál önmagánál és a forgalmi adó tételénél gyűlöletesebb számukra az a rendszer, hogy szakadatlanul kénytelenek a forgalmi adóval foglalkozni, a forgalmi adóról feljegyzéseket csinálni és hogy az ő üzleteiket szakadatlanul lehet látogatni, ami őket szabadságukban és becsületérzésükben is háborgatja. (Klárik Ferenc : És munkájukban is !) Az adótechnika már régen szakitott azzal, hogy nagyszámú, kistétellel dolgozzék. Hiszen a létminimum kérdését a jövedelmi és vagyonadónál nem a humanisztikus irányzat érlelte meg, hanem erre a pénzügyek felelős vezetői- azért voltak hajlamosak, mert minden jövedelemadó-statisztika nagyon könnyen kimutatja, hogy a kis adóalanyok nagy tömege csekély részét juttatja a jövedelmi adónak, ugy hogy azoknál, akik a létminimum alá esnek, alapjában véve az adó kimunkálása többe kerül, mint amennyit a létminimum alá eső adóalanyok összes jövedelmi adója kitesz. Ezzel az alaptétellel jut ellentétbe a forgalmi adónak most uralkodó rendszere. A jelenlegi forgalmi adórendszer az adóalanyok egész sokaságával dolgozik ; sok kisemberrel, sok kiskereskedővel, sok kisiparossal, sok piaci árussal. Mindezeket külön adóbeszedőkké teszi, ezeknek kontroljára tehát egész adóellenőrhadsereget kell tartani és ennek következtében ez a rendszer tulajdonképen a legköltségesebb. (Fábián Béla : Százalékrendszer i) Mit kivannak tehát már most különbség nélkül a kisiparosok és kiskereskedők Magyarországon ? Azt kívánják, hogy az állam jövedelmeinek csorbítása nélkül a forgalmi adót — mikép az Ausztriában is történik — szedjék be oly kép en-, hogy a forgalmi adót fizetik a vámnál, fizetik a termelőnél, fizetik a gyártásnál, fizetik egyszer, amely rendszer mellett egyúttal különbséget lehet tenni az egyes árucikkek között nemcsak abból a szempontból, hogy van külön fényűzési adó és forgalmi adó, hanem a forgalmi adó alá eső egyes cikkeknél is ki lehet számítani a forgalmi adó nagyságát, a pénzügyi igazgatás pedig nem dolgozik egész tömeggel, hanem dolgozik a vámnál, ahol amúgy is megvannak a maga közegei, és ahol a forgalmi adótétel könnyen kiróható ; dolgozik a termelőknél és dolgozik a gyárosoknál, ahol tehát nem egy sokasággal áll szemben, hanem szembe áll számra nézve kevesebb emberrel. Olcsóbb tehát ez a rendszer és egyúttal zaklatásoktól mentes. Ebben a kérdésben az egész magyar ipar és kereskedelem egyetért és ugy tudom — nem tudom, helyesen tudom-e, — hogy a t. pénzügyminister ur is attól tette függővé a forgalmi adó kezelési módját, vájjon az állam jövedelmeinek csorbítása nélkül az ipar és a kereskedelem önmagában meg tud-e egyezni egy olyan szisztémában, amelyet ő is elfogadhatónak tart. Megállapíthatom, hogy"az egész magyar iparnak és kereskedelemnek minden tényezője egyetértett abban, hogy a többször beszedett, antidemokratikus és zaklató forgalmi adórendszerről át kell térni az egyfázisos forgalmi adó rendszerére, vagy legalábbis egyes cikkeknél próbaképen be kell előbb hozni az egyfázisos adórendszert. Ez ellen kizárólag a gyáriparosoknak két osztálya tiltakozott, amely régebben szintén, — amig nem közeledett ez a kérdés —szintén nagyban kívánta a forgalmi adó reformját. (Fábián Béla : Fenyő Miksa állandóan nyilatkozott, hogy a forgalmi adót reformálni kell !) Ugy tudom, hogy a bőripar és vasipar egyes képviselői voltak azok, akik szembehelyezkedtek az egész magyar ipar és az egész magyar kereskedelem érdekeivel, akik szembehelyezkedtek százezrek és százezrek óhajával. Nagyon csodálatosnak tartom, hogy az ő szavuk lett volna a döntő abban, hogy megakadályoztassék az állami jövedelmek minden kára és csorbítása nélkül az a rendszer, amely százezreknek és százezreknek megnyugvást eredményezett volna. És miért ellenzik ezek a t. gyáriparosok az átmenetet erre a megnyugtató rendszerre? Azért, mert épen ebben a két osztályában az iparnak divatos az úgynevezett vertikális termelés, amely szerint a nyerstermék előállításától egészen az utolsó feldolgozásig minden egy üzemben megy végbe, pl. a nyersbőr feldolgozásától a bakkancsig vagy a nyersvas feldolgozásától a szerszámig vagy a gépig. Az ilyen nagyüzem tehát közbensőleg többszörösen megtakarítja a forgalmi adót, míg más üzemekben, ahol több kézen megy át a gyártás és átalakitás különböző folyamataiban