Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-441

4M À nemzetgyűlés 441. ülése 1925. évi július hó 4-én, szombaton. — 100-at véve alapul — 43-as számmal jöttek ki a németországi hitelintézetek is, tehát több, mint felét elvesztették vagyonuknak. Félek, hogy nálunk még több lesz a veszteség, mert nem szabad elfelejteni, hogy végeredményben nekünk sokkal nagyobb területveszteségeink voltak, s hogy ezek az intézetek sokkal nagyobb területekre voltak bekapcsolódva békében, mi g most a területek kisebbek lettek, a bankok ittmaradtak. Más a helyzet Németországban, mert Németország alig vesztett valamit területeiből. Ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy a mi intézeteink átmentették vagyonukat, mert sajnos, bármennyire szeretném, nem igy történt. Amellett azt is merném mondani, hogy ezek az intézetek, különösen a vezető intézetek, sok terhet is viselnek egyes kérdések megoldásánál. Nem szabad tehát egyoldalú nézőszögből tekinteni ezt a kérdést és megitélni őket, hanem ha egyes dolgokat helytelenítünk, egyúttal legyünk elismeréssel is irányukban. (Ugy van ! jobbfelől.) De még egyet ne felejtsen el a képviselő ur. A bankrendszer fejlődése az volt, hogy az alaptőke semmi egyéb célra nem szolgált, mint biztosítéki alapul. Tessék átnézni Európa egész hiteléleti politikáját a világháború előtt és méltóztatik konstatálni azt, hogy egyetlen komoly intézet sem támaszkodott alaptőkéjére, hanem támaszkodott az u. n. idegen tőkére, a betétekre és egyebekre. Méltóztatott egy adatot idézni. Én most hirtelenében nem tudok minden adatot citálni, de azt hiszem, ha ezt a területet veszem, nálunk körülbelül 1.6 milliárd és 2 milliárd aranykorona között kell lenni a betétek összegének, ahelyett pedig méltóztatott 183 milliárd koronát idézni. Tényleg igaz, hogy örvendetes a fejlődés, de hogyan tartsa fenn az intézet azt a nivót mikor ma ennek az intézetnek épen idegen tőkéje hiányzik. Én azt belátom a magam részéről, de természetesen ott is kell majd leépítésnek történni, bár ez nem mehet máról-holnapra, hanem ott is,fokozatosan kell megtörténnie. (Peyer Károly : És a kamatpolitika ?) Ami a kamatpolitikát illeti, ha a t. képviselő ur figyelemmel hallgatta volna költségvetési beszédemet, emlékezhetnék arra, hogy rámutattam, hogy egy év alatt milyen örvendetes fejlődés történt. Hozzátettem azonban azt is, hogy nem vagyok egészen megelégedve, nem taláíom kielégitőnek a fejlődést, de különösen a budapesti vezető pénzintézetek — jóval tizen felül vannak, mert belefoglalok más intézeteket is, nemcsak a nagyokat értem, — komolyan törekszenek a hitelélet megvalósítására. Magam részéről teljes erővel azon vagyok, hogy ebben az irányban mozogjanak ezek az intézetek. Hogy azt, amit a külföld egyes államaiban elértek, a mi intézeteink is el tudják érni, sajnos nem tartom valószínűnek, de tudom azt, hogy ezek az intézetek napról-napra kell hogy jobban meggyőződjenek arról, hogy olyan kamatpolitikának kell kibontakoznia, amely tulaj donképen vagj^oni és hiteléleti alapjaikat megerősíti és nem fogok egy kínálkozó alkalmat sem elmulasztani, hiszen méltóztatnak tudni, hogy a Pénzintézeti Központ utján eddig is éltem azzal a nekem biztosított joggal, hogy minden vidéki pénzintézetnél is utánanézettem annak, hogyan alakult a kamatpolitika. Ebben az irányban minden befolyásomat érvényesíteni fogom a jövőben is és hiszem is, hogy a komoly pénzintézetek ebben az irányban fognak haladni, mert nincsen okom ebben ezidőszerint kételkedni. Ismételten csak azt akarom mondani, hogy természetesen kötelessége mindenkinek felhívni a figyelmet.minden kinövésre és a tőke minden kilengésére és visszaélésére, de vigyázzunk és óvatosan kezeljük a kérdést, hogy ugyanakkor meg ne rendítsük a tőkét, mert tőkeerő nélkül nem tud egy ország gazdaságilag exisztálni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Mivel a pénzügyminister ur nem adott végleges választ az előterjesztett interpellációra, határozathozatal szüksége nem forog fenn. Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Következik Peyer Károly képviselő ur interpellációja — a kereskedelemügyi minister úrhoz — az iparfelügyelők jelentéseiről.. Kérem a jegj^ző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa) : »Interpelláció a kereskedelemügyi minister úrhoz. Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy a magyar királyi iparfelügyelők az ipari vállalatoknál alkalmazott munkások politikai pártállásáról adatokat gyűjtenek ? Hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur azonnal intézkedni, hogy az iparfelügyelők ezen kémkedési munkát beszüntessék és idejüket kizárólag az ipari üzemeknek egészségügyi és életbiztonsági szempontból való megvizsgálásának szenteljék.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó 1 Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel kérem, méltóztassék engedélyt adni arra, hogy interpellációmat a legközelebbi interpelláció s napon mondhassam el. (Helyeslés,) Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy Peyer Károly képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik Peyer Károly képviselő ur inter-, pellációja — a honvédelmi "minister úrhoz — a M. O. V. E.-nek a tényleges katonatisztek közötti propagandája tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa) : »Interpelláció a honvédelmi minister úrhoz. Van-e tudomása a honvédelmi minister urnák arról, hogy a Magyar Országos Véderő Egyesület kormányrendelet ellenére a hadsereg tényleges tisztjei között burkolt módon tagokat gyűjt? Hajlandó-e a minister ur a kormány erre vonatkozó rendelkezéseinek érvényt szerezni?« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! (Zaj és felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Hol van a minister ur? Az előbb még itt volt ! Ministert kérünk !) Egy körlevél került a kezembe, amelyet szükségesnek tartok a Ház elé hozni, mert hiszen a körlevél ben foglaltak világosan ellenkeznek azzal az intézkedéssel, amelyet a kormány annakidején kiadott. A körlevél szövege a következő. (Olvassa) : »MOVE országos elnökség. — Mélyen tisztelt Barátom ! A MOVE országos ügyvezető elnökségének átvételével egyesületünk átszervezésére határoztam el magam. Bár tudom, hogy Te, mint tényleges tiszt alapszabályaink értelmében nem lehetsz »rendes tagunk, de mint kültag tanáccsal is, esetleg munkával is elősegítheted a. mi feladataink megvalósítását és uj céljaink kitűzését. Az én tervem az hogy részben a sporton keresztül, részben más módon a MOVE-ból egy uj szokolszerü egyesületet épitsek ki. Ennek bizalmas megbeszélésére felkérlek, méltóztassál folyó hó 23-án, azaz jövő hétfőn délután 5 órakor a MOVE elnöki szobájában megjelenni. Fogadd, kérlek, őszinte tiszteletem nyilvánítását, készséges híved : Zsilinszky országos ügyvezető elnök. Budapest, 1925 február hó 16-án.« (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) Érdekes volna tudni, hogy a honvédelmi minister urnák ebben a kérdésben mi az álláspontja, mert ebben az ügyben nem nekem kellene