Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-441

456 À nemzeïgyulès 441. ülése 1925. a polgárságot. Ebből az államháztartásnak nem lesz kevesebb bevétele. Most pedig még nem beszél­tem arról, hogy a közalkalmazottaknak ezt a 15 %-os illetmény]avitását keveslem, csak ki akarom mutatn amit egyszer már meg is tettem a Ház színe előtt, hogy a kormány tévesen állitotta össze a statiszti­kát, amikor azt állitotta, hogy a közalkalmazottak a békebeli illetményük 50—56—60%-át kapták a szanálási év elején. Számitásom szerint a való­ságban mindössze 40—45%-át érték el a békebeli illetményeknek azért, mert hiszen köztudomású, hogy az 5000. számú ministeri rendelet a tisztviselő­ket egy fizetési osztállyal leminősítette. Mikor azonban a szanálási év elején voltunk, akkor a t. kormány a közalkalmazottaknak kilátásba helyezte azt, hogy a szanálási év végén el fogják érni béke­beli illetményüknek 80%-át. A szanálási év ele­jén köztudomású volt, hogy a kormánynak ez az óhaja. A ministerelnök ur itt a Ház előtt mondotta annakidején, hogy a békebeli illetmény 100%-át nem tudja biztositani a kormány, de a 80%-ot a szanálási év végére biztositani fogja. Ez az illetményjavitás, amelyben most része­sülnek, a tisztviselők és közalkalmazottak jelenlegi illetményének mindössze 8%-át teszi ki, nem 15%-ot, csak 8%-ot. Ha ez így halad, mikor fogja elérni a t. kormány a 80%-os illetményt? Ha ebben a tempóban fogja az illetményeket feljavítani, akkor még öt esztendőre lesz legalább szükség, hogy a közalkalmazottaknak biztosithassa a 80%-os illetményeket. De ha az illetményeknek 80%-át elérik is, akkor sem érték el a békebeli életstan­dardjuk 80 percentjét, mert hiszen köztudomású, hogy a békebeli árakkal szemben 40—50%-os áremelkedést látunk. Ha tehát a békebeli illet­ményeknek 80%-át eléri is a t. kormány javaslata szerint a szanálási év végén, akkor is még nagyon messzeállanak a közalkalmazottak békebeli élet­standardjuktól, mert a jelen javaslat szerint öt év múlva elérik majd a 80%-át békebeli illetéményük­nek, tényleg azonban 50%-át életstandardjuknak. Épen azért nem vagyok elragadtatva és ne méltóz­tassék tőlem ezt rossz néven venni, mert hiszen akkor, amikor már másfél év eltelt és még egy év van mindössze hátra és mindössze 8%-kai emeli a t. kormány a közalkalmazottak illetményeit, nem is lehetek elragadtatva. Ha igy fog tovább menni, akkor bizony nem remélhetik a közalkalmazottak egyhamar azt, hogy a szanálási év végére el fogják érni a békebeli illetmények 80%-át. Pedig ha az életstandardot nézem, pláne ha a békebeli élet­standardját okarom biztositani a közalkalmazot­taknak, akkor még tiz évig kell várniok, amig el fognak érni olyan illetményeket, hogy abból ma­guknak a békebeli életstandardot biztositani ké­pesek legyenek. Már pedig az elmúlt tiz esztendő épen elég s nem akarhatja a t. kormány, hogy egy másik keserves tiz esztendő kövesse az elmúlt tiz esztendőt. És itt igaza van Strausz t. képviselő urnák, hogy ezt az antiszociális eljárást súlyosbítja az, hogy főkép a kisembereknél, ahol a létminimum sincs biztositva, különösen ezeknek előrehaladását, ezeknek illetményjavitását kielégíteni nem fogják. Nem tudom, vájjon hogy egy XI. fizetési osztályban levőnek mit jelent ez a 8%-os emelés Aki eddig 74 aranykoronát kapott egy hónapra most 5 aranykoronával fog többet kapni. Ettől a tisztviselőtől nem lehet kívánni, hogy valami nagy megelégedéssel nézze a kormány ezen intéz­kedéseit. De a kormány javaslatának^legsúlyosabb hibája mégis csak az, hogy csak az aktiv szolgálat­ban levő alkalmazottakat segíti — fogadjuk el ezt a segítést — ugy, ahogy tudja, segitf a mai körül­ményeknek megfelelően, én még eddig is elmegyek, de súlyos hiba, hogy csak az aktivoknak biztosítja ezeket a segítségeket és közömbösen halad el a nyugdijasok, nyugb érések, özvegyek és árvák évi július hó 4-en, szombaton. mellett. A szanálási év elején a szanálási törvény s az abból eredő rendeletek egyszer már végig­szántottak a nyugdíjasokon, özvegyeken és az árvákon. Annakidején a nyugdijakat a t. kor­mány törvénytervezettel és rendeleti utón redu­kálta,, leszállította a békebeli törvénnyel szemben azt a 60%-nak mindössze 85%-ávai. Egyszer ezeken az embereken már végigszántott a szaná­lás s egyszer már érezhették ennek hátrányos részét. Most a t. kormánynak szándékában áll minden fizetésjavitásnál ezekkel az emberekkel szemben ujabb és ujabb megtorlást alkalmazni. Annakidején, mikor a szanálási év elejét vette, a t. kormány kiadott egy rendeletet. Habár akkor csökkentette is a nyugdijasok illetményeit és az özvegyi járulékokat, de mégis rendeletében meg­állapította a következőket, mondván (Olvassa) : ». . . nem a mindenkori fizetés teljes összegének alapulvétele mellett — a nyugdíjról van szó. — hanem ugy kell megállapítani, hogy az ellátási díjak kiszámításának alapjául annak a minden­kori fizetésnek (beszámítható javadalmazásnak) az alább meghatározott százalék szolgáljon, amely fizetésre (beszámítható javadalmazásra) a nyuga­lomba helyezett közszolgálati alkalmazottnak — abban az állásban (alkalmazásban), amelyben nyugalomba helyeztetésének időpontjában szol­gálatot teljesített — igénye lenne abban az eset­ben, ha még tényleges szolgálatban állana. Ez a százalék, ha a nyugalombahelyezett közszolgálati alkalmazottnak a beszámítható szolgálati ideje : 15 év, vagy ennél több, de 30 évnél kevesebb, akkor 85, ha 30 év, vagy ennél több, de 35 évnél kevesebb, 90, ha 35 év vagy ennél több, de 40 évnél kevesebb, 95 s ha 40 év vagy ennél több, akkor száz százalék«. Ugyanezt a rendelkezést adta ki a kormány, az özvegyek és árvák ellátási dijait illetőleg is. Most a jelenlegi törvényjavaslattal a kormány saját rendeletét helyezi hatályon kivül, a kormány saját rendelkezéseit nem veszi figyelembe, hanem egyszerűen túlteszi magát rajtuk és a nyugdijasokat figyelembe sem véve, jön egy javaslattal, amely az illetményeket rendezi, s amely a szolgálatban levő, aktiv alkalmazottak illetményeit f eljavitja és ugyan­akkor a nyugdijasoknak, özvegyeknek és árvák­nak semmiféle nyugdijemelést nem biztosit. (Ru­pert Rezső : Ez ellenkezik a szanálási törvénnyel !) Épen azt citáltam. Törvényellenes is a kormánynak ez az álláspontja és nem tudom megérteni, hogyan akarja a kormány a törvénytiszteletet keresztül­vinni, ha ő maga jár elől rossz példával, ha saját rendelkezéseit, a fennálló törvényeket sarokba dobja s mellőzi azokat a rendelkezéseket, amelyek egyenesen elő vannak írva. (Rupert Rezső : A ki­facsart citrom nem kell !) Annál inkább szomorú ez, mert itt az a látszat, mintha a kormány csak arra helyezne súlyt és csak azoknak az ügyével foglal­koznék, és azoknak a helyzetén akarna segíteni, akik aktív szolgálatban vannak, tehát akikre szük­sége van, ellenben azokat, akikre már nincsen szük­sége, akik egy becsületes életen keresztül, becsü­letes munkával állottak a hazának, a nemzetnek és a köznek szolgálatában, de most már nem hasz­nálhatók, félredobja, semmibe sem veszi. Ez na­gyon kellemetlen visszahatást fog szülni, a köz­hangulatot is el fogja teljes joggal keseríteni. Én csak azon csodálkozom, hogy az aktiv alkalmazot­tak nyugodtan nézik a kormánynak ezt az intéz­kedését. Erről a helyről figyelmeztetem őket, hogy több szolidaritást tanúsítsanak nyugdíjas kar­társaikkal szemben. (Helyeslés a baloldalon.) Szá­mítsanak arra, hogy előbb-utóbb ők is nyugdijasok lesznek, és akkor szükség lesz arra a szolidaritásra, arra az összetartásra, a közös szenvedéseknek közös erővel való elviselésére, a kölcsönös támoga­tásra. (Rupert Rezső: Különben nincs erkölcsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom