Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-441

A nemzetgyűlés 44í. ülése 192ß. kat a könnyítéseket, amelyek a belföldi kereskedelemre nézve egyenrangú helyzetet biztosítanak a külföldi kereskedelemmel, azt hiszem, olyan lényeges lépést tettünk előre, amely közmegnyugvást fog kelteni. A kivitel előmozdítása szempontjából igen fontos a 10. §, amely az exportőröknek, általában mindazoknak a termelőknek forgalmi adójára vonatkozik, akik kivisznek. Ennek a kivitelnek külön forgalmi adóval való sujtása rendkívül nagy terhet jelentett és az ország kereskedelmi mérlege szempontjából egyáltalában nem volt közömbös körülmény. Ez és általában a javaslat összes rendelkezései minden oldalon lényeges könnyítést jelentenek, minélfogva nem hihetem, hogy komoly kifogás lehetne a javaslat ellen akár általánosságban, akár részleteiben. Bátor vagyok még bejelenteni, hogy a részletes tárgyalás során a 11. §-nál még egy továbbmenő könnyítést is leszek bátor, mint előadó, javasolni. Itt a budapesti nemesfém- és drágakőcsarnokról van szó. Ez egy uj intézmény, amelyhez elég nagy reményeket füzünk és az a szándékunk, hogy itt bizonyos tekintetben az ország iniciáló lépést tegyen Közép-Európában és a drágakőcsarnok bizonyos mérvig maga felé vonja a nemzetközi érdeklődést is. Hogy ez lehetséges legyen, el'vagyunk határozva bizonyos esetekben még az eredeti javaslatban tervezett könnyítéseken túlmenő kedvezmény megadására is, illetőleg felhatalmaztatik a pénzügyminister ur, hogy ilyen további kedvezményeket is megadjon. Erre vonatkozóan a javaslat részletes tárgyalásánál leszek bátor előterjesztést tenni. Most már csak a kötvények kibocsátása során való illetékkedvezményt emlitem meg, amely eddig is megvolt, de az 1925. évi X. t.-c. 15. §-a csak a jelzálogkötvényekre és csakis a külföldi hitelezőknél elhelyezett jelzálogkötvényekre biztosítja ezt. Ezt a kedvezményt itt lényegesen kibővítjük két irányban, amennyiben nemcsak a jelzálogos, hanem általában a részkötvényekre nézve megállapítjuk, másodszor pedig a jelzálogkötvényekre nézve akkor is, ha nem külföldi tőkecsoportoknál, hanem belföldi tőkéseknél fogják azokat elhelyezni, mert hiszen a mi célunk az, hogy az ilyen hitelezési müveleteket minél könnyebben, minél kevesebb akadállyal valósítsuk meg. Ami a vámkezelési és kultur illetékeket illeti, amelyek a 13. §-ban foglaltatnak, ezek amúgy is olyan illetékek voltak, amelyeket az önálló vámtarifa életbeléptetésével meg kell szüntetni, amelyekre vonatkozóan a felhatalmazást a pénzügyministernek meg kell adni. T. Nemzetgyűlés ! Ezzel be is fejeztem a javaslat ismertetését. Csak azt vagyok bátor a t. Nemzetgyűlés figyelmébe ajánlani, a javaslat tulaj donképen két különböző csoportját foglalja magába az intézkedéseknek. Az egyik az, amely az államkincstár részéről áldozatokat kivan, — ebben az irányban célzok elsősorban az állami alkalmazottakra — amennyiben a várható bevételből bizonyos összegeket juttat, a másik oldalon a várható bevételekből, az állami közterhekből elengedéseket biztosit. A két intézkedési csoport egymással reciprocitásban áll. Mi nem adhatunk többet a köztisztviselőknek, mint amennyit az államháztartás bevételi forrásaiból remélhetünk. Ennélfogva nagyon kérem az igen t. urakat, ne méltóztassanak itt olyan indítványokkal előállni a köztisztviselők tekintetében, amelyek azt involválnák, hogy az államkincstár a költségvetésben még több kiadást legyen kénytelen eszközölni, illetőleg a másik oldalon ne méltóztassék azt javasolni, hogy ezeken az adókedvezményeken túlmenően még további adókedvezményeket tegyünk, mert hiszen akkor az államháztartás egyensúlya megbillen, évi pdius hó 4-én, szombaton. 45a annak pedig, hogy most hosszú munka után végre, egyszer az államháztartás egyensúlyát elértük, azt hiszem, pártkülönbség nélkül mindnyájan örülhetünk és nem tehetünk olyan kisérleteket, amelyek folytán ez a régen várt és nehezen megalkotott egyensúly ismét megbillen. Abban a reményben, hogy az általam előadott szempontokat a nemzetgyűlés minden oldalán a kellő figyelemben fogják részesíteni, tisztelettel kérem ugy általánosságban, mint részleteiben a javaslat elfogadását. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző ! Szabó József ! Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! Tagadhatatlan, hogy az előadó ur népszerű szerepet töltött be, amikor ezt a javaslatot a Ház előtt ismertette. Hosszú időn keresztül nem volt szerencsénk otyan érdemleges és a polgárság érdekeit olyan mélyen és kedvezően érintő javaslatot tárgyalni, mint ez a javaslat. Mi szívesen fogadjuk ezt a javaslatot és ez természetes, mert éveken keresztül sürgettük ugy ezeknek az adóknak csökkentését, valamint a közalkalmazottak illetményeinek rendezését. Ha most a t. kormány egy félénk, kezdő lépéssel közeledik a törekvésünk felé, természetes, hogy ezt is szívesen fogadjuk, de ne méltóztassék azt hinni, hogy nagyon el vagyunk ragadtatva magától a törvényjavaslattól. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az én felfogásom szerint ez a törvényjavaslat a legfényesebb bizonj-itéka annak, hogy a kormány gazdasági és pénzügyi politikája rossz. Ő maga állítja ki ezzel a bizonyítványt erről, és maga bizonyítja azt, hogy a szanálási év folyamán a kormánynak csak egy célja volt : az államháztartás egyensúlyának visszaállítása. Ezt az egy célt akarta a kormány mindenáron, minden erővel és minden eszközzel megvalósítani. Ebben a törekvésében, felfogásom szerint, a kormány túlbuzgó volt, mert nemcsak az egyensúlyt állította helyre idő előtt, hanem még felesleget is biztosított az államháztartás részére. Ez a túlbuzgóság azonban nem olyan kedvező jelenség, ha az adófizetők helyzetét nézzük. Azt látjuk, hogy amig a kormánynak sikerült az államháztartás egyensúlyát tényleg helyreállítani, ugyanakkor a magángazdaság egyensúlyát, az iparos, kereskedő, vállalkozó háztartásának, a dolgozó emberek háztartásának egyensúlyát annyira félrebillentette, hogy, azt hiszem, ezt egyensúlyba hozni sokkal nagyobb és sokkal nehezebb feladat lesz, mint amilyen volt az államháztartás egyensúlyának helyreállítása. Komoly vállalatok mentek tönkre. Nap-nap után lettek fizetésképtelenné olyan vállalatok, amelyekről még csak álmában sem merte volna senki feltételezni, hogy valaha fizetésképtelenek lesznek. Komoly, évtizedes kereskedők, iparosok, cégek kénytelenek voltak az elmúlt szanálási év folyamán üzleteiket, vállalataikat bezárni. Az államháztartás minden pénzt felszívott, magához vonzott a gazdasági életből, nem törődve azzal, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítása mellett — ezt a célt ugyan elérte — a magángazdaságot teljesen tönkreteszi. Ennek következménye volt azután az, hogy a tőke felszívása mellett megszűnt a vállalkozás, ennek következménye volt az az óriási nagy munkanélküliség, amelyben most már hónapok óta vagyunk. Az a nagy munkanélküliség, amely mellett munkásemberek ezrei, tízezrei hónapok óta kenyérkereset, munkaalkalom, minden jövedelem nélkül állanak itt és előttünk csak egy hatalmas kérdőjel áll, — és nem tudunk választ adni arra a kérdésre, — vájjon az elmúlt idő alatt és a mostani időben miből tartják fenn ezek magukat és családjukat. Ezeknek az embereknek helyzete annál is inkább problematikus, mert