Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-441

454 A nemzetgyűlés Ml. ülése 1928, köztudomású, hogy sem az állam, már sem a szervezetek anyagi segítséget, — legalább is kellő anyagi segítséget — részükre biztosítani nem tudnak, tehát ma már munkásnak és munkaadónak a helyzete egészen válságos és tarthatatlan lett. Ennek következtében a legjobb szakmunkások hagyták el az országot százával és ezrével. Beszéltem munkaadókkal, akik gondolkodnak azon, hogy ha Magyarországon egyszer ipari fellendülés állna be, hogy vájjon honnan tudnák azt a munkásanyagot, azokat a szorgalmas és szakképzett munkáskezeket előteremteni, amelyeket az idők folyamán elvesztettek. Az elmúlt szanálási év alatt az adóprés ugy működött, amint Magyarországon talán még soha. Súlyosbit ja a kormánynak ezt az eljárását még az is, hogy az adóprés főként azoknál az adónemeknél működött nagy arányban, amelyek közismerten a legantiszoeiálisabb adónemek, mint a forgalmi adó s a fogyasztási adó, az illetékek és a vámjövedékek: Ha egy pillantást vetünk a költségvetésre, megállapíthatjuk, hogy ezeknél az adónemeknél volt az elmúlt évben is a legnagyobb emelkedés s viszont a jelen költségvetés szerint is ezekre az adónemekre fektet a kormány legnagyobb súlyt s ezektől várja a legnagyobb bevételeket. így, amig az egyenesadók mindössze 241 milliárddal emelkednek a jelen költségvetésben az elmúlt évvel szemben, addig a forgalmi adó 407 és félmilliárddal, a fogyasztási adó 273 milliárd és 400 millióval, a vámjövedék 631 milliárddal, a dohányjövedék pedig 362 milliárddal fog emelkedni. Ez is fényes bizonyítéka annak, hogy a kormány főképen azokra az adónemekre helyezett súlyt és főkép azok terén igyekezett az államháztartás részére nagy bevételeket biztosítani, amelyek leginkább a szegény embereket, a kisembereket sújtják. Hiszen tudott dolog — erről beszélni itt a Házban nem kell, — hogy a forgalmi és fogyasztási adó főképen a szegény dolgozó embereket sújtja leginkább. Már most kérdés, hogy azok az adókedvezmények, amelyeket a jelen törvényjavaslat kontemplál, nem késtek-e el, vájjon alkalmasak-e arra, hogy azokat a nagy bajokat, amelyek a magángazdasági életben de facto megvannak, szanálják. Kérdés, alkalmas-e ez a javaslat arra, hogy azt a félrebillent mérleget, amely a magángazdasági életben a szanálási akcióból kifolyólag előállott, egyensúlyba hozza, ugy, mint ahogy az államháztartás mérlegét egyensúlyba hozza. Nekem ezen a téren, sajnos, aggodalmaim vannak és azt hiszem, hogy ezek az orvoslások azok az apró kis engedmények, amelyeket ez a javaslat tervez, nem elégségesek arra, hogy ezen a nagy bajon segítsenek. Nem hiszem, hogy ez a törvényjavaslat alkalmas volna a magángazdasági élet helyreállítására, hogy komoly segítségül szolgáljon a gazdasági élet fellendítése tekintetében, hogy enyhítsen a munkanélküliségen, vagy hogy azt éppenséggel a régi, normális keretek közé szorítsa vissza. Mert mi van ebben a törvényjavaslatban? Az előadó ur is azt mondta előadói ismertetésében, hogy főképen két kérdésről van itt szó, egyrészt adókedvezményekről, másrészt pedig a közalkalmazottak illetményeinek bizonyos feljavításáról. A javaslat az adókedvezményeknél a forgalmi adó és a kincstári haszonrészesedés leszállítását tervezi. Felfogásom szerint ez a kis csökkentés, ez a kis redukció nem elég és nem alkalmas arra, hogy ezeket a célokat szolgálja. Szót fogadok az előadó urnák és nem teszek javaslatot a tekintetben, hogy méltóztassanak az adókedvezményeket, azokat az engedményeket, amelyeket ez a javaslat tesz, még inkább "fokozni. Hiszen az előadó ur bizonyára azért tette azt a felhívást, hogy ne álljunk elő ilyen javaslatokkal, mert már érzi, hogy . évi julms ÍiŐ 4-én, szombaion. ilyen javaslatok készülőben vannak és érzi, hogy ezeket az intézkedéseket tényleg fokozni kellene. Az én felfogásom az, hogy itt nem használ az adócsökkentés és nem szünteti meg pl. a forgalmi adó igazságtalanságát az, hogy 3% helyett 2%-ot fognak fizetni. Az igazságtaíanság megmarad továbbra is. Az a sok vegzatura és zaklatás, amelyben ezen adónemnél a polgárság részesül, fenn fog maradni csak az lesz a különbség, hogy 3% helyett 2%-ot fognak szedni, de ott. lesznek a forgalmi adóellenőrök, a forgalmi adó-főelienőr urak és épugy, mint eddig, zaklatni fogják a kisiparosokat és kereskedőket és mindazt, a vegzaturát, amit keresztülvittek a múltban, sőt tekintettel arra, hogy a százalékkulcs kisebb lett, talán még fokozottabb mértékben fogják ezt elkövetni. Azért felfogásom szerint nem a százalékkulcsot kell csökkenteni, hanem magát az egész adónemet kell eltörölni és helyette — hogy tárgyilagos legyek és a kormánynak ne tegyek egy könnyelmű, "felelőtlen javaslatot, — kijelentem, hogy igenis, eltörölném ezt az adónemet és helyette — egy igazságos, az egyenlő teherviselés elvét magánhordó egyszeri adózást biztosító javaslatot kell a t. kormánynak a nemzetgyűlés elé terjesztenie. T, Nemzetgyűlés ! Maga a forgalmi adóról szóló törvény hibás. Hibás elsősorban azért, mert antiszociális és mert a legszükségesebb, legnélkülözhetetlenebb mindennapi kenyeret adóztatja meg. Hibás másodsorban azért, mert nemcsak egyszeri adóztatásban részesiti azokat, akik ezekre a cikkekre utalva vannak, hanem többszörösen adóztatja meg azt a kiló kenyeret és azt a kiló burgonyát és mindazt az életszükségleti cikket, amelyre minden szerencsétlen dolgozó ember rá van utalva. Maga az adónem tehát igazságtalan. Fokozza ennek az adónemnek igazságtalanságát az, hogy ott sem visz keresztül valamilyen kedvezményt, ahol pedig könnyen lehetne, mint például a kenyér megadóztatása tekintetében és olyan cikkeknél sem, amelyek kimondottan tömegélelmezésre szolgálnak. Épen azért felfogásom az, hogy itt nem csökkenteni kell a százalék kulcsát, hanem meg kell szüntetni, el kell törölni ezt az adónemet és helyette az egyenlő teherviselés, az egyenlő adóztatás elvét magánviselő adónemet kell bevezetni. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Jól mondotta egyik t. képviselőtársam itt közbe, hogyha leszállitják is az adókulcsot 3%-ról 2%-ra, nem lesz kevesebb ez az adó. Lehet, hogy tévedek és nagyon örülnék, hogy a pénzügyminister ur e tekintetben felvilágositana és megnyugtatna. T. i. én a költségvetésből veszem az adatokat. A költségvetés szerint eddig 3% mellett, a múlt költségvetési évben 1990 milliárd és 632 millió korona bevétele volt az államnak a forgalmi adóból és illetékekből. így van a költségvetésben. A mostani 1925—26-os költségvetési előirányzat a 2%-os kulcs mellett 2,398.300 millió koronát irányoz elő. (Bud János pénzügy minister : Az az előirányzat volt, de ha azt a tényleges bevételekkel hasonlitjuk össze, akkor van 1% differencia ! — Dénes István : Fájdalom, többet vesznek be, mint amennyit előirányoznak ! Ez nem változtat a tényen ! Fájdalom, elég szomorú !) Gondolom, hogy maga a költségvetés komoly és komoly számitások alapján készült és ha ilyen összeg van felvéve, tehát 204,668.000 millió koronával több van felvéve a jelen költségvetésbe forgalmi adóbevételből, mint amennyi volt az elmúlt költségvetési évben, akkor kérdezem, hol van itt a forgalmi adó csökkenése? (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen itt nem csökkentésről van szó, hanem tényleg az adó emeléséről, fokozásáról. Ezek a számok tehát nem sok jóval biztatnak, hanem arra késztetnek bennünket, hogy ne na-