Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-441

450 A nemzetgyűlés 441. ülése 1925. második intézkedésében ez a szakasz megsemmisithetőnek mondja az olyan képviselői mandátumot, amely az állam törvényeinek megváltoztatására más módon, mint törvényes eszközökkel, törekszik. Hivatkozott az igen t. képviselő ur arra, hogy elvégre lehetnek olyan törvénybe cikkely ezett nemzetközi megállapodások, amelyek a magyar ember vágyait és érzéseit ki nem elégíthetik és fél attól, hogyha valaki ezek ellen küzdelmet folytat, ebben az esetben mandátumától megfosztható lenne. Az ilyen nemzetközi megállapodások megváltoztatására is megvannak a nemzetközi jogilag elfogadott módok. A történelem és a nemzetközi jog ismeri azokat az eszközöket, melyeknek segítségével a másik szerződő felet meg lehet arról győzni, hogy nincs igaza, meg lehet győzni olyanképen, hogy elfogadja a mi álláspontunkat. Amig egy magyar ember ezeknek az eszközöknek igénybevételével törekszik egy bár törvénybe iktatott nemzetközi megállapodás megváltoztatására, addig nem lesz senki, aki ezt az eljárást ebbe a szakaszba ütközőnek mondja. Nunc venio ad fortissimum, ahhoz az intézkedéshez, amely azokról az országgyűlési képviselőkről intézkedik, akik országgyűlési képviselői működésükben a képviselőházon kivül álló tényezőktől fogadnak el utasítást. Az igen t. képviselő urak félremagyarázzák ezt az intézkedést, amidőn azt hiszik, hogy a pártfegyelem és a párthüség betartása is ellenkezésbe hozhatna valakit ezzel a szakasszal. A magyar parlamenti élet tradiciói szerint a képviselőházi pártok szoktak tagjaikra nézve kötelező határozatokat hozni, ezek a képviselői pártok azonban nem a képviselőházon kivül álló tényezők s épen azért került a javaslatba ez a disztingció. Ha tehát egy képviselő magát a pártfegyelem alá veti, ezzel az intézkedéssel nem kerül ellentétbe. (Esztergályos János : A választók is adhatnak utasitást !) A választóiktól nem szabad a képviselőknek utasitást elfogadniuk. A tiszta parlamentarizmus elveinek megtagadása az, ha egy képviselő alárendeli magát választói utasításának. Hiszen az egész parlamentarizmus ugy, amint Angliában megszületett és amint végigjárta diadalutját egész Európában, abból az első alapelvből indult ki, hogy a képviselő csak az egész nemzet képviselője, csak a saját lelkiismeretére hallgat és a mi parlamentáris éránknak ujitása a régi felfogással szemben épen az volt, hogy most már a képviselő nem egy törvényhatóságnak képviselője, amelytől utasitást fogadhat el, hanem a nemzet képviselője és ez alapon ül a nemzet gyűlésében. Ha ezt az elvet el nem ismerjük, a tiszta parlamentarizmus alapelveivel kerülünk ellentétbe. Itt van az a további kérdés, hogy mi történik akkor, ha valaki azáltal, hogy egy pártba belép, a párt programmját magára nézve kötelezőnek \ ismeri el. Egy pártprogramul nem utasítás, egy pártprogramul bizonyos munkatervnek az összeállítása, felhívás arra, hogy a polgárság vagy a képviselők fogadják el ezt a progranimot s akkor csatlakozzanak a párthoz, vagy ne fogadják el, de semmiesetre sem utasítás, mert hiszen az illető képviselő akaratától függ, hogy a párt tagja marad-e vagy nem, saját akaratából fogad el egy programmot. Hiba csak akkor történik, ha kényszer alapján csatlakozik egy programmhoz. Ezekben akartam röviden válaszolni a felszólalásokra. Csak még egy megjegyzésre kívánok kitérni, amelyet Nagy Vince t. képviselőtársam tett, mondván, hogy akkor, amidőn gróf Apponyi Albert az esküszakaszok ellen felszólalt, mi itt látszólag engedtünk az ő érveinek azért, hogy azután távollétében, amikor elutazott, egy más szakasszal helyettesítsük azt, olyannal, amelyet ő nem tartott a törvénybe beveendőnek. Ezzel szemben felolvaévi július hó 4-én, szombaton. som gróf Apponyi Albert beszédének következő két mondatát, (olvassa) : »Magam részéről a most tárgyalás alatt álló szakasznak egyetlen tételével sem állok ellentétben. Ha politikai nyilatkozat tételéről van szó, szivesen aláírom mindazt, ami ebben a szakaszban benfoglaltatik«. Annakidején, amidőn gróf Apponyi Albert beszédére válaszolni szerencsém volt, leszögezhetem azt a tervünket, hogy az esküszakasz elejtésével az összeférhetetlenségi törvényre való hivatkozással összeférhetetlenségi esetckül az ebben a szakaszban foglalt intézkedéseket fogjuk javasolni a parlamenti élet tisztaságának megóvása végett. Ennek az akkor gróf Apponyi Albert előtt és a nemzetgyűlés szine előtt tett kijelentésemnek következtében került ez az előadó ur által benyújtott szakasz tárgyalásra. Ezeket kívántam elmondani. (Helyeslés jobbfclől.) Elnök : A törvényjavaslat ezzel részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt annak idején fogok a nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. (Élénk helyeslés, éljenzés és laps a jobboldalon.^ — Nagy za

J és felkiáltások a szélsőbalóladIon : Éljen az általános titkos !) Csendet kérek ! (Szabó Imre : Jöhet a novella ! — Propper Sándor: Jöhet a revízió ! •— Esztergályos János : Most gyerünk a nép elé ! — Klárik Ferenc : Gyerünk a falvakba !) Csendet kérek ! A törvényjavaslat letárgyaiásával kapcsolatban elintézést nyertek Bihar, Csanád, Arad, Torontál, Fejér, Hajdú, Nógrád-Hont, BácsBodrog, Abauj-Torna, Jász-Nagykun-Szolnok, Tolna, Szatmár, Ugocsa, Bereg, Zala vármegyék, Debrecen és Kecskemét városok közönségének felirata. A választójogi törvényjavaslat letárgyalásával a nemzetgyűlésnek az ülések meghosszabbítására vonatkozólag hozott határozata természetszerűleg hatályát veszti. Szilágyi Lajos képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. A szót a képviselő urnák megadtam. Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A távollétünkben elfogadott házszabályok 221. §-a szerint (olvassa) : »amennyiben a részletes tárgyalás során a javaslatba ellenmondások csúsztak voln a be, az elnök az illető bizottság összehívása iránt intézkedik, amely a felmerült ellenmondások kiegyenlítése s a javaslat egyes szakaszainak egymással összhangbahozatala iránt javaslatot tenni tartozik«. (Drozdy Győző: Az egész javaslat ellenmond a józan esznek !) A mi megítélésünk szerint a most letárgyalt választójogi törvény javaslatba ellenmondás csúszott be akkor, amikor Szijj Bálint képviselőtársunk indítványát a nemzetgyűlés három szavazattöbbséggel elfogadta. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mi minden törvényjavaslat szövegénél az értelmet magát a leghitelesebben magyarázónak magát a kormányt ismerjük el, mert utóvégre a kormány szövegezte és terjesztette elő a törvényjavaslatot. Mindig azt keressük és kutatjuk tehát, hogy az értelmet tekintve, a javaslatot beterjesztő minister milyen kijelentéseket tett. Ennek a törvényjavaslatnak bizottsági tárgyalása alkalmával kétségtelenné vált, hogy a törvényjavaslatot beterjesztő minister ur a 14. §-t aképen értelmezi, hogy annak szószerinti értelmezése tulajdonképen csak a megjelenést tette kötelezővé. A ministeri kijelentéseken kivül kétségtelenné tette ezt előttünk a 174. § is, amely büntető fokozatokat állapított meg arra az esetre, ha valaki nem jelent meg a választási bizottság előtt. A mi megítélésünk szerint ez a kérdés a 14 § tárgyalása alkalmával elintéztetett. Ez a kérdés vita tárgya volt, a vita után határozathozatal történt, a kérdés tehát eldöntetett, még pedig olyan formán, hogy