Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-440
A nemzetgyűlés 440. ülése 1925. évi július hó 3-án, pénteken. 435 becsületes magyar kerület keresztény magyar népe minden terrorral szembeszállva ide küldött ebbe a kerületbe — s valaha talán megint ide küld, ha egyáltalán még egyszer kedvem lesz ahhoz, hogy végig csináljam jobbik énemet elhanyagolva, azt, amit politikai életnek hivnak Magyarországon — akkor nekem esküt kelljen tenni arra, hogy a magyar néphez a magyar hazához hü leszek, amiben azt éreztem elsősorban feltételezve, hogy eddig nem voltam hü, hogy volt egyetlen idegszálam is, volt öntuda'omnak egyetlen szikrája is, amellyel akaratlanul is talán vétettem e nemzet, e haza ellen. Mikor távol voltam ebből a teremből és egy választási harc küzdelmeiben igen t. ébredő bajtársaimért harcoltam, azt kellett olvasnom a lapokban, hogy ezt a szomorú és fájdalmas szakaszt végre kihagyták, e helyett majd égy előadói javaslattal fogunk találkozni. Most, amikor előttem fekszik ez az előadói javaslat, azt kell olvasnom belőle, hogy »az az országgyűlési képviselő, akiről olyan tény állapithatő meg, melyről kétségtelen, hogy a magyar hazához vagy a magyar nemzethez tartozó köteles hűség ellen vétett« stb., akkor elsősorban kénytelen vagyok ezzel az előadói javaslattal szemben azt kérdezni: ki fogja megállapítani azt, hogy vájjon kövcttem-e el én vagy bárki, aki mint képviselő bekerül a leendő országgyűlésbe, valami olyasmit, amelyről kétségtelen, hogy a magyar hazához vagy a magyar nemzethez tartozó köteles hűség elleni vetés. Kérdezem : hol van az a fórum ? Kérem a t. belügyminisler urat, méltóztassék elénk áliitani azt a fórumot, amely majd egyáltalán meg fogja állapithatni azt, hogy vájjon valaki elkövetett e olyasmit, amiből a magyar hazához vagy magyar nemzethez tartozó kötelesség és hűség megszegése következtethető. Bármilyen szorgalmasan tanulmányoztam át az eredeti javaslatban foglalt 132. és 133. §-t, seholsem láttam a fórum megjelölését, s az előadói javaslatban, amely ezt az állitólag kihagyott, de, ugy látom majdnem megsiÜ3 r osbitott esküszakaszt, helyettesítené, nem látok megnevezve semmiféle fórumot. És ha azt méltóztatik mondani, hogy majd ez vagy az a bizottság fogja megállapítani, bocsánatot kérek, én ezekben a bizottságokban nem egyénileg, de elvileg nem láthatok olyan fórumot, amely dönthet a felett, hogy az a tén3% amelyet valaha elkövettem, valóban kimeriti-e annak kritériumát, hogy a nemzettel és hazával szemben való hűség ellen vetettem. Én már sokat megértem az alatt a keserű öt és fél esztendő alatt, amelynek az a vignettája és a neve, hogy »keresztény nemzeti uralom« s amely a dilietánsoknak és a keresztény nemzeti gondolattól nagyon távolesőknek uralmát jelenti. Nem volt szerencsém ezekhez akkor, amikor engem, akinek nem volt mit féltenem airyagilag ebbe« az országban, aki csak egy nemzeti gondolatért lelkesedtem, biróság elé állítottak nemzetgyalázás vádjával terhelten s ki voltam téve annak, hogy ha hazaérkezem onnan, nem tudhatom, hogy a biróság miiéle ítéletet hoz ellenem, s az én két becsületes fiamnak ugy kell a szemébe néznem, hogy : fiaim, hiába tanítottalak benneteket arra, amire az én édesapám is tanított engem, s amin túl sohasem tudtam gondolkozni, hogy a nemzethez és hazához hűnek kell lenni ; ki voltam téve annak, hogy talán a nemzetgyalázás bélyegével kerülök haza, mikor pedig annyian, de annyian akik nagyon hangos szerephez jutottak a két forradalomban, melyet elsősorban az» ő bűneik idéztek elő, most itt szerepeltek, mint hitelesített nemzeti elemek. Kissé fájdalmas erről szólnom, rengeteg fájdalom torlódik bennem és ha a klolürlámpa engedné, minderről beszélhetnék, ami politikai szédelgés keresztény nemzeti irányzat címén lefolyt az utóbbi öt és fél esztendőben. (Kiss Menyhért; Ugy van ! Konjunktúra volt 1) Azt kell olvasnom, hogy ; »az állani tői vénycinek megváltoztatására más módon mint törvényes eszközökkel törekedett.« Méltóztassék megengedni elsősorban az igen t. belügyminister ur, akihez szintén nem volt szerencsém akkor, amikor az uralmon Jevő aláhúzom uralmon lévő Károlyi-kormány ellen harcoltam ... (Ríikovszkj Iván belügyminister: Véletlenségből én komolyabban harcoltam, mint ön! Többet kockáztattam, mint ön !) Azt méltóztatik mondani a javaslatban, hogy »más niódon, mint törvényes eszközökkel törekedett « Én nemcsak avval az argumentummal akarok itt élni, amelyet már az általános vita során felhasználtam és elmondottam ; önök jöhetnek bármilyen szakaszokkal, önök, akik annak a szegény, keserű ébredő magyarságnak és most már eltaszított ébredő magyarságnak hálán és jóvol Iából kerültek itt hatalomra ; jöhetnek ide bármiféle paragrafusokkal, ha itt nem mindenki hajlandó a bitóig elmenni azok közül, akiknek legtöbb veszteni valójuk volt, hát mi még ezzel a rendszerrel szemben is hajlandók vagyunk elmenni, de soha azt a hitvány és rongy törvényt, amelyet törvénynek nem tekinthetünk, nem vagyunk hajlandók elismerni, és ha módunk lesz rá, s amint talán módunk is lett volna rá, mert a hazugságnak ez a rendszere, amely uralkodik, meg nem akadályozhatta volna, hát meg is tettük volna, s ezt a trianoni békét már ronggyá lőttük volna. (Zaj a jobboldalon./ Minden eszközt szentnek és törvényesnek tartottunk, amellyel egy nemzet..a becsületét és fiainak jövendőjét megmentheti. Önök ezt nevezhetik szélsőségnek, önök azt mondhatlak erre, hogy túlzás, de én azt hiszem, ez az a túlzás, amelj'be csak az a flu eshet, aki az édesanyjával szemben azt a kötelességet ismeri, hogy ha keli, meghal az anyjáért s ez nem vonható egy kalap alá azzal a szélsőséggel, hogy azt az édesanyát mindenáron el kell pusztítani. Ami pedig egyáltalán az önök jogrendes paragrafusait és Írásait illeti, t. belügyminister ur, ön az, aki ugyancsak nem ritkán felállt itt, ebben a nemzetgyűlésben, és sajnos, egy iájékozatlan többség birtokában nem egy képviselőtársunkat és nem egy becsületes magyar embert megvádolt azzal, hog} 7 itt törvénytelen eszközökkel törnek a törvényesen fennálló rend megváltoztatására. (Kiss Menyhért : Gsocsó bácsi esete ! — Rakovszky Irán belügyminister: Önöknek az semmi!) Méltóztatnak emlékezni arra, képviselőtársam közbeszólása ellenére is, hogy méltóztatott itt feláliani és az egész nemzetgyűlés többsége előtt, amety talán politikai szenvedelmektől is volt indíttatva, a legborzalmasabb fel forgatási törekvésekkel vádolni az önök pártjából kikerült, az önök ministerelnöke által súlyosan és sokszor felhasznált Ulain Ferenc képviselőtársamat fFelkiáltások a jobboldalon: Jogo san !) s ebből a vádból az lett, hogy a királyi Ítélőtábla és a királyi Curia kénytelen volt megállapítani, hogy bűncselekmény hiányában (Rakovszky Iván belügyminister: Mert megakadályoztuk a bűncselekményt!) ő is es társai is ártatlanok. Ha pedig megakadál} 7 ozásról méltóztatik beszélni, akkor én itt gratulálok ahhoz, amit most folytatott, minister ur, amit már a ministerelnök ur elkezdett egyszer, mikor a nemzetgyűlés színe előtt azzal vádolta az államfőt, akinek személyét én sohasem akartam és nem is fogom bevonni a vitába, (Felkiáltások a jobboldalon : Nem is szabad !) hogy bizonyos bizonyítékokat elvon a törvényes és függetleu biróság elől. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon . Nem azt mondta !) Elnök: Csendet kérek. Kérem a képviselő urat. méltóztassék a tárgyhoz visszatérni. Lendvai István: Evvel a paragrafussal kapcsolatban beszélek. Méltóztatott ugyancsak egy szürke reggelen felállani és azt mondani, hogy irtózatos
