Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-440

434 A nemzetgyűlés 440. ülése 1925. évi július hó 3-án, pénteken. ban lenne a magyar törvényhozás terméből kitaszítani. Mondják meg egészen őszintén, hogy ez a cél lebegett a törvényszerkesztők és a törvény támogatói előtt. Nem kell nekem a t. Nemzetgyűlés előtt mondanom és megvallanom, hogy én magam nem vagyok legitimista, ellenkezőleg ellensége vagyok a Habsburgok visszatérésének. De én, aki az alkotmányos szabadság és a demokrácia álláspontján vagyok, sohasem ragadtatnám el magamat arra, hogy valamely nekem nem tetsző politikai csoportot, amely a nemzetgyűlésbe törvényes utón lett megválasztva, mandátumától többségi erőszakkal megfosszam és a politika szinteréről száműzzem. Annak egészen más konzekvenciái vannak, ha valaki az alkotmányt, vagy törvényt megsérti, annak másképen kell helytállania, nem pedig ugy, hogy a többség képviselői megbízásától megfossza. , Ez a pont második részében azt mondja, hogy az a képviselő, aki a képviselőházon kivül álló tényezőtől utasitást fogadott el, megfosztható mandátumától. Nem tudom megérteni, hogy ha önök a képviselőházon kivül álló tényezők utasítását ennyire tragikus jelentőségűnek fogják fel, miért méltóztatnak koncedálni azt, hogy egy képviselő a nemzetgyűlésen belül álló tényezőtől fogadjon el utasitást, annak rendelete és irányítása szerint cselekedjék, tehát hogy a képviselői függetlenséget egy olyan tényező abszorbeálja, amely nem a képviselőházon kivül áll, hanem itt a képviselőházon belül fejt ki esetleg nagyon veszedelmes, (Kabők Lajos : Pl. az egységes párt Î) az országra nézve káros működést. Ha a képviselő függetlenséget kívánják biztosítani, méltóztassanak következetesnek lenni és a képviselőket a Nemzetgyűlésen belül álló tényezők illetéktelen befolyás alól is felmenteni. Azt mondja ez a szakasz, hogy elveszti mandátumát, aki a képviselőházon kivül álló tényező rendelkezéseinek aláveti magát. Azok az országgyűlési képviselők, akik 1914-től 1918-ig a magyar országgyűlés tagjai voltak, de egyúttal tagjai voltak az osztrák-magyar hadseregnek vagy pedig a magyar királyi honvédségnek, ipso facto alá kellett, hogy vessék magukat a képviselőházon kivül álló tényező rendelkezéseinek, az osztrák császári katonai reglamának, most pedig kötelesek alávetni magukat, ha tartalékos tisztek^ háború esetén pedig a nemzetgyűlésnek azok a tagjai is, akik nem voltak katonák, de póttartalékosként besoroztattak, igen sok vonatkozásban a katonai hatóság rendelkezéseinek. Ez tehát nem egyéb, mint a katonai szubordináció alatt álló képviselők Nemzetgyűlési összeférhetlenségének proklamálása. Én ilyen dolgoknak egyáltalán nem vagyok barátj a. Önök, t. többség, meg akarnak valósítani egy eszmét, a képviselői függetlenséget. De erre is, mint mindenben, amihez hozzányúlnak, olyan formátlan alakban törekednek, hogy ez a törvényjavaslat valósággal megcsúfolása ennek a gondolatnak. Ennek a nemzetgyűlésnek van már egy vészbizottsága, a mentelmi bizottság, de ez csak azzal a hatáskörrel van felruházva, hogy bizonyos időre fossza meg mandátumuktól a többség ízlése és uralmi tendenciái ellen vétő képviselőket. Most önök egy még sokkal hatályosabb, második számú vészbizottságot akarnak felállitani, az összeférhetlenségi bizottságot és fel akarják ruházni olyan jogokkal, amelyek nem illetik meg a mentelmi bizottságot, azzal a joggal, hogy az önöknek nem tetsző képviselőtől a mandátumot elvegyék, azt innen a nemzetgyűlésből kitaszítsák. És még ezzel sem elégszik meg ez a javaslat, mert annak a választókerületnek, amely esetleg helyesli képviselőjének eljárását, még azt a jogát is el akarják kobozni, hogy formálisan is, ítéletben megadja a felmentést képviselőjének és visszaküldje ide a nemzetgyűlésbe, mert ki akarják mondani, hogy az ilyen kitaszított képviselő öt esztendőn keresztül egyáltalán nem választható. Ez az egész választójogi javaslat tipikus esete az álalkotmányos parlamentarizmusnak, az álalkotmányos korszakok törvényhozásának és az alkalmi törvényhozás minden bűnét felmutatja. Ez erősen emlékeztet engem Lajos Fülöp korma* nyara, amidőn mindenféle csalafinta eszközökkel akaiták a többség uralmát biztosítani, amikor a végén odáig mentek, hogy akkora cenzust állapítottak meg és a választókat annyira megrostálták, hogy egész Franciaországban alig pár százezer ember volt politikai jogokkal felruházva. A vége annak a rendszernek is a bukás lett. ílyen eszközökkel nem lehet egy többségnek a maga uralmát biztosítani. Felvettek már egy szakaszt ebbe a választójogi törvényjavaslatba, épen tegnap, amely a választhatóságot bizonyos ministertanácsi adományozástól tette Tüggővé. Ez a legnagyobb politikai abszurdum az alkotmányos életben (Ügy van ! Ugy oan ! a szélsőbaloldalon.), amiről valaha olvastam vagy hallottam. A mai rendszernek szomorú dicsősége, hogy a nemzetgyűlési tagságot illető kritérium megállapítását a ministertanácsra, egy kormánytestűletre ruházta rá. Ezzel a szakasszal pedig a kormány összes politikai ellenfeleit el akarja távolítani a törvény, hozás terméből. El akarja távolítani — nem feltétlenül, szükség esetén — a legitimistákat, el akarja távolítani a szociáldemokratákat, el akarja távolítani az összes neki nem tetsző irányzatokat, akarja tetőzni azt a munkát, amelyet szisztematikusan épített ki ebben a választójogi törvényjavaslatban, amikor a politikai irányok erőteljes politikus és iró exponenseit már a választójogi kvalifikációnál megfosztotta választhatóságuktól. Aki vehemens agitáció ja közben izgatást vagy királysértést követett el, az már a választók közé se jut be ; ministertanácsi adományozástól akarják függővé tenni a külföldön tartózkodók választhatóságát ; most pedig a már megválasztott képviselőt, az egész ellenzéket, mindazokat, akik nem tartoznak a túloldalhoz, a többségi párt bíráskodása alá akarják vetni és kodifikálni akarják a többségnek azt a jogát, hogy a nekik nem tetsző képviselőket innen kitaszitsa, kiűzze. Ebben kulminál — eddig legalább — a többség-törvényhozási szelleme, és azt hiszem, hogy ezzel a szellemmel nem fogják elérni uralmuk meghosszabbítását, hiába igyekeznek erre, hanem csak siettetik bukásukat. Méltóztassék végre gyakorlati politikát csinálni. Méltóztassék a törvényhozásban szeretetet mutatni a nép igényei iránt, felkarolni a nép kívánságait, és igényeit, és ekkor nem kell rettegniük a jövőtől. Ez a szakasz tényleg megnyit egy nagy örvényt, de abban nem az ellenzék fog elsülyedni, hanem ez a mai rendszer, amely ilyen törvénnyel akarja biztosítani a maga uralmát. A szakaszt nem fogadom el. Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Lendvai István ! Lendvai István: T. Nemzetgyűlés! Az előttünk fekvő választójogi javaslat általános tárgyalása után, emlékszem — azt hiszem, jól emlékszem — hosszú időn át talán az egyetlen voltam, aki az ebben a választójogi javaslatban foglalt esküszakasz ellen itt a nemzetgyűlés szine előtt állást foglaltam, azt magamra nézve, mint hazafias emberre nézve, sértőnek és meggyalázónak találtam. Akkor — ha méltóztatnak emlékezni akkori argumentumaimra, — nem hivatkoztam semmiféle jogi vagy ehhez hasonló argumentumra, csak arra hivatkoztam, hogy mélységesen meggyalázva és arculülve érzem magam, hogy odáig kellett jutnom, hogy amikor egy