Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-440

430 A nemzetgyűlés 440. ülése 1925. évi július hó 3-án, pênteheû. hagyandó földbirtok maximuma ezer hold legyen. Most egyik vagy másik képviselő megígéri, — talán a meggyőződésével is megegyezik, — hogy : igenis, alávetem magamat a t. gyűlés rendelkezésének. Vagy ott van az interparlamentáris konferencia, ahol sokszor arról van szó, hogy elhatározzák a lefegyvezrést, hogy a nemzetek kötelesek magukat lefegyverezni; vagy elhatároznak mást, elhatározzák p] azt, — ami különben már megvan, — hogy a fehér foszfor használata tilos, vagy más efféléket is. Ezen az interparlamentáris konferencián jelen van valaki, résztvesz a határozatok meghozatalában, aztán hazajön és elmondja, hogy az interparlamentáris konferencia igy határozott, igy rendelkezett, és arról van szó, hogy ennek a rendelkezésnek vagy utasításnak aláveti magát képviselői működésében. Még az sincs megmondva, — ami pedig súlyos hibája ennek a javaslatnak és ami önök szerint is hiba kell, hogy legyen, hogy jóban-rosszban aláveti magát. Hiszen megtörténhetik, hogy az erdélyi magyarság hoz egy határozatot, amelyben elhatározza a jelenlévő magyarság, magyar összesség ezt vagy azt és a határozat teljesítését kötelességévé teszi az otthon levő képviselőknek. (Bartnos Andor : Adhat az utasítást? — Szakács Andor : Bár adhatna ! — Barthos Andor : Bár adhatna de nem adhat !) Elhatározza pl., hogy az integritásért küzdeni kell. Most feláll itt valamelyik képviselő és azt mondja, hogy én az erdélyi magyar konferencia rendelkezésének alávetem magam. Természetes, hogy nem teheti, bár szívesen tenné. (Zaj.) Abszurdumnak tartom azonban, hogy még az sincs meg benne, hogy valaki jóban veti-e alá magát valaminek, mert nagyon sok olyan dolog lehet, lehet pl. egy képviselőházon kivül álló tényezőnek is olyan nagyszerű rendelkezése, amelynek az ember aláveti magát. Ez sincs tehát benne. Az egyiknél dicséretesnek fogják tekinteni, hogy ilyen rendelkezésnek alávetette magát, a másiknál pedig nem fogják annak tekinteni. Ez az egész rendelkezés hasonlít ahhoz, ami a régi időkből, a jogtörténelemből ismeretes, — s amit mindenkor gyűlölettel támadtak a mindenkori idők emberei, azok, akik valóban tudósok és igazi büntetőjogászok voltak, — az úgynevezett konstruktiv bűncselekményhez, amikor maga az Ítélkező fórum konstruálja meg a tényálladékot és megkonstruálja mindenkor a maga érzésvilága és céljai szerint. Még az sincs eldöntve ezekben a nyomorult időkben, még az a fogalom is felborult, hogy mi tulaj donképen a nemzet, a haza; mert az egyik ezt tartja hazának a másik azt. Az egyik csak azt tartja hazának, nemzetnek, amit a nagybirtok jelent, a másik mást, vannak, akik csak a szenvedők hazáját tartják hazának, — mert nagyon duallisztikus fogalom ez, miután csak a gondolkozástól függ. A mai világban nem elég hazának tekinteni az összességet, az összesség birtokát, területét és annak alkotmányos rendjét abban az értelemben, hogy az ember örül neki, hogy ha ez erősiti a nemzetet, hogy ha ezen az utón, a fejlődés és a boldogság utján halad tovább. Ez nem elég. Megkívántatik ma ahhoz, hogy valaki hazafinak tekintessék, az, hogy egyik vagy másik romantikus irányban nyilatkozzék meg mint hazafi. Megtörténhetik pl., hogy hazaárulónak tekintenek valakit, mert nagyon reális politikát csinál. Itt van Hoyos Miksa gróf esete. (Derültség a jobbközépen.) Amikor ő odakünt Rómában reálpolitikát csinált és amikor nem azonosította magát azzal az állásponttal, amely ott az integritás irányában megnyilvánult, kijelentette az integritás irányában megnyilatkozó képviselővel szemben, hogy ez az ő egyéni álláspontja, itthon üvöltöttek, hogy ő hazaáruló. Pedig talán jót akart, reálpolitikát akart, mert azt tartotta, hogy feleslegesen miért uszitsa reánk â bennünket úgyis féltékeny szemmel néző szomszédokat s arra gondolt, hogy nem beszélni, hanem cselekedni kell. Elnök : A képviselő ur beszédidejéből még egy perc van hátra. Rupert Rezső : Hazaárulónak nyilvánították, Ha most nem Hoyos Miksa gróffal történt volna meg ez az eset, hanem egy ellenzéki képviselővel, akkor nincs expiáció számára, az illető végleg elveszett, ide be sem jöhetett volna. De véletlenül kormánypárti képviselő volt. Nagyon sokféleképen lehet tehát a hazát szolgálni ; nagyon sokszor van a hazának olyan szolgálata, amely kifelé talán nem ragyog, nem csillog, kifelé talán ellenszenvet kelt, mert nem elégíti ki a sujtásos, a körmondatos hazafiak Ízlését, Igenis, az igazi hazaszeretet az, amely sokszor nem a hálás külsőségeket keresi, hanem reálpolitikát folytat és sokszor olyan cselekedeteket visz véghez, amelyek esetleg a közízlésnek nem tetszenek. Azért az még mindig lehet hazafi, sőt nagyobb hazafi lehet, mint az, aki folytonosan, nem tudom én, piros-fehér-zöld szalaggal köríti magát, a mellét, a vállát vagy a kalapját és örökké ezt a szót hordja az ajkán : haza. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni I Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Én csak hozzájárulok az előttem szólott t. képviselőtársam érveléséhez és ahhoz a javaslatához, hogy ezt a szakaszt, amely sok áldatlanságnak lehet kútforrása, s amely csak az üldözésekhez lehet alkalmas, méltóztassék kitörölni a törvényjavaslatból. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra jelentkezik ? Perlaki György jegyző : Szabó Imre ! Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés Î Ennek a konjunkturális törvényhozási munkálkodásnak méltó kifejezője ez a törvényjavaslat, ez a paragrafus pedig méltó párja a már előbb letárgyalt 141. §-nak. Pár hónappal ezelőtt pártunk néhány tagja kunt járt Ausztriában. Ezt a jobboldal, illetőleg j a fajvédők kifogás tárgyává tették és mint összeférhetlenségi esetet jelentették be. Ha történetesen az összeférhetlenségi bizottság akkor, amikor ezt az ügyet tárgyalta, abba a helyzetbe került volna, hogy valahogyan körülbástyázhassa határozatát, egészen bizonyos, hogy a vádlottak elvették volna azt a büntetést, amelyet annakidején a panaszlók vártak. De itt is kialakult volna az a sajátságos helyzet, hogy ma már épen azok, a képviselőtársaim, akiket ezzel a javaslattal, illetőleg ennek előzményével megtámadtak külföldi útjuk miatt, volnának igazolva azzal az eljárással, amelyet a belügyminister ur intézkedése nyomán a rendőrség a közeli napokban végrehajtott. Azonkívül mást is kénytelen vagyok itt megállapítani. Ahányszor egy-egy javaslat ellen felszólalunk és ellenj avaslatot teszünk, örökösen azt hangoztatják velünk szemben, hogy elvi állásponjtukból nem engedhetnek. Mégis azt találjuk, hogy amikor az esetleges szükségesség, a kormány, vagy a többségi párt célja, érdeke ugy kívánja, hogy megegyezés révén a parlament egyes csoportjaival békességet teremtsenek, elvi álláspontjuk feladásával kivesznek a törvényjavaslatból szakaszokat és beletesznek uj szakaszokat, ahogyan érdekeik épen megkívánják. (Peyer Károly : A legitimisták be vannak csapva !) Szinte a nevetségességig megdöbbentő az, ahogyan eleinte ragaszkodnak a törvényjavaslat egy-egy paragrafusához, de ha érdekük ugy kivánj a, minden további teketória nélkül kidobják a szakaszt a törvényjavaslatból, hogy másikkal helyettesítsék. A legitimisták, azt hiszem, ezzel a szakasszal