Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-440
A nemzetgyűlés 440. ülése 1925. évi július hó 3-án, pénteken. 431 sem tudnának egyetérteni. Most bizonyára abban a nyugodt tudatban ülnek valahol messze, vagy nyaralnak és élvezik a jól megérdemelt győzelem gyümölcseit, hogy ime, e kérdés elintéztetett, gróf Apponyi Albert ur közbenjárására az eskü-szakasz el van intézve, és talán halvány sejtelmük sincs arról, hogy az esküszakasz helyett más, súlyos összeférhetlenségi szakasz fog bekerülni a választójogi törvénybe, amely legalább a hatásaiban ugyanolyan erősen fogja majd annak idején az ő politikai tevékenységüket kontrakarirozni. Ha ezt az előadói javaslatot olvasom, meg kell döbbennem azon a magatartáson, amellyel ebben a szövegezésben a szociáldemokratákat, — mert ugy veszem észre, hogy ennek intézkedése elsősorban ellenünk irányul, — meggyanúsítják. (Peyer Károly : Sohase voltunk kétségben eziránt ! Meg is mondtam a véleményemet róla !) Azt mondja ez a javaslat, hogy (Olvassa) : »Az az országgyűlési képviselő, akiről olyan tény állapitható meg, amelyből kétségtelen, hogy a magyar hazához, vagy a magyar nemzethez tartozó köteles hűség ellen vétett. . .« Itt két kérdést kell elsősorban-tisztázni. Az első az, ki állapítja meg, hogy ennek a Háznak, a jövő törvényhozásnak valamely tagja vétett-e a magyar államhoz, a magyar nemzethez való köteles hűség ellen? (Peyer Károly : Sohasem lesz ebből törvény !) Ezek szerint természetes, -— mert itt külön kiemelve nincs, de magától értetődő, —• hogy az összeférhetlenségi bizottság állapítja meg. Ha már most az összeférhetlenségi bizottság összetételét ismerjük, — hiszen a 111. §-nál már volt alkalmam felemlíteni, hogy a többségi párt az ő többségi helyzeténéi fogva hatalmi szóval, a maga szavazatával dönti el, hogy ki vétett a nemzet iránt tartozó köteles hűség ellen, vagy ki követett el olyan deliktumot, amely ez alá a fogalom alá vonható, — nyilvánvaló és egészen bizonyos, hogy a többségi párthoz tartozók, bármennyire hibásak legyenek is a deliktumokban, sohasem fognak ilyen összeférhetlen helyzetbe kerülni, hanem mindannyiszor csak az ellenzéki pártokhoz tartozók. Más dolog is van itt, amit tisztázni kell. Mi a magunk részéről már nem egyszer jelentettük ki itt a Házban, hogy mi a magyar haza, a magyar nemzet fogalmát ugy értelmezzük, hogy abba beletartozik ennek az országnak minden lakosa, kivétel nélkül, az országban élők valamennyien, tekintet nélkül arra, hogy milyen javak birtokában vannak, milyen anyagi, vagy erkölcsi javaik birtokában tudják a nemzethez való tartozandóságukat bizonyítani. (Bâtiez Gyula : Tekintet nélkül arra, hogy ki milyen templomba imádja az Istent !) De sohasem hallottunk a túlsó oldalról olyan kijelentést, hogy ilyen értelemben magyarázzák ezt a fogalmat. Ugy látszik, hogy a túlsó oldal csak azokat tartja a nemzethez tartozóknak, akik itt, a kiváltságok birtokában az uralmat évezredeken keresztül gyakorolták és a nemzet fogalmából kizárják a birtoktalan népet, amely nem rendelkezik vagyonnal, vagy anyagi javakkal. Ha igy értelmezik ugy ki kell jelentenem, hogy én ehhez hozzájárulni nem tudok. Ha ebben a fogalomban az ország egész lakosságáról és az országnak minden talpalatnyi területéről van szó, akkor ki kell jelentenem, hogy visszautasítjuk azt a gyanusitást, sőt az előzetes feltevését is annak, hogy hármelyikünk, ennek a pártnak bármelyik tagja is véteni akarna, vagy tudna ez ellen. Ha valaha és bárhol egyetlenegy lépést teszünk, és egyetlenegy szót szólunk, az nem történik másért, mint hogy ennek az országnak minden elnyomott, minden nyomorgó lakosa jobb, előnyösebb helyzetbe kerüljön és emberhez méltó megélhetéshez tudjon hozzájutni. Ha ezt tesszük és esetleg olyan formában, hogy nem idebent szólalunk fel, hanem a többi elnyomott munkásnépekkel együtt közös megállapodás alapján, — mert az a meggyőződésünk, hogy a kapitalizmus, amely az elnyomott munkásnép kizsaroló]a, szintén nemzetközi és az egész világra kinyúló csápjaival zsarolja ki a munkás réteget, —* mondom, ha ez ellen igyekszünk mi nemzetközi összeköttetéseink révén védekezni és ezt a védekezést akarják ez elé az összeférhetetlenség elé vinni, akkor ki kell jelentenem, hogy hiába próbálják meg igy paragrafusokba foglalva meggátolni, hogy hasonló sorsú munkástestvéreinkkeí, legyenek azok angolok, amerikaiak, franciák, vagy kinai kulik, összefogjunk, sohasem fogják ezt megakadályozni tudni. Amikor az előadói javaslatot ilyen értelemben vizsgálom, még tovább kell mennem, mert ha közelebbről nézem a dolgot, azt látom, hogy a szakasz megfogalmazása szerint » . . .vagy országgyűlési képviselői működésében a képviselőházon kivül álló tényezőtől utasítást fogadott el, vagy magát ilyen tényező rendelkezéseinek vetette alá összeférhetlen helyzetbejut«. Nem tudom, hogyan értelmezik ezt. Nem tudom még annak ellenére sem, hogy a- belügyminister ur felszólalt, mert Huszár Károly képviselő ur közbeszólására azt mondotta, hogy ő nem vonatkoztatja ezt azokra, akik vallási meggyőződésük révén stb., stb. Azt mondom, hogy azzal a ténnyel, hogy a választás után a megbízólevelet, a mandátumot a képviselőnek a kezébe adták, ez a mandátum még nem vált egyetlenegy képviselőnek sem a magántulajdonává. Ez a mandátum ma is a megbízóké, a választóké, és aki ezt magántulajdonként akarja kezelni, ellentétbe kerül azzal az elvvel, hogy választói megbízásából került a törvényhozásba. Méltóztassanak elképzelni az esetet, hogy pestkörnyéki választóim összefognak gyűlni és legális, elfogadható formában ki fogják mondani, hogy a világ legigazságtalanabb adója, a forgalmi adó, a fényűzési adó és a kincstári haszorészesedés ellen képviselőjük ide bent a törvényhozásban kövessen el mindent. Ha engem erre köteleznek és én nem vállalom, akkor ellentétbe kerülök azzal a fogalommal, amit az előbb voltam bátor kifejezésre juttatni. De azonkívül, hogy ellentétbe kerülnék, önmagam se volnék hajlandó más álláspontra helyezkedni, bármely szempontból sem, mert azt tartom, hogy a mandátum a választók tulajdona lévén, joguk van arra, hogy képviselőjüket bizonyos esetekben a törvényes keretek között utasításokkal lássák el. Nem megyek el odáig, ameddig Peyer képviselőtársam, hogy az ipartestület utasítását minden körülmények között tűzön-bokron át kövessem, de az bizonyos, hogy ha választóink utasitanak bennünket, az e szerint a fogalmazás szerint már külső befolyásolásnak minősíthető, egészen bizonyos, hogy ez olyan ténykedésnek minősithető, — feltéve, îiogy az összeférhetetlenségi bizottság ellenzéki képviselővel áll-e szemben, — amelynek alapján az illető a mandátumától megfosztható. Természetesen egészen más a helyzet, ha kormánypárti képviselőről van szó. T. Nemzetgyűlés ! Azt kell mondanunk, hogy a mi hitünk meggyőződésünkön alapszik.' Meggyőződésünk az, hogy az a kapitalizmus, amely ellen nekünk küzdeni kell, és amely ellen küzdeni kényszerülve vag3 T unk, a maga nemzetköziségében és nagyságában olyan hatalmas ellenfél, amely ellen csak nemzetközi szervezkedésünk révén tudunk hathatósan védekezni. Ebből a meggyőződésünkből ered az a hitünk, hogy csak azok az eszközök vezethetnek célra, amelyeket közösen tudunk alkalmazni munkástestvéreinkkel nemzetiségre, vallásra és felekezetre való tekintet nélkül. Ha mi ebben a ténykedésünkben olyan akadályba NAPLÓ. XXXIV. m
