Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-440

A nemzetgyűlés 440. ülése 1925. semmiféle garanciát nem nyújt. Ezért kérem törlését. Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Huszár Károly ! Huszár Károly : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Az előadói javaslat szövegében a következő utasitás van : »Az az országgyűlési képviselő, aki országgyűlési képviselői működésében a képviselőházon kivülálló tényezőtől utasitást fogadott el, vagy magát ilyen tényező rendelkezéseinek vetette alá, összeférhetetlen helyzetbe jut és vele szemben az összeférhetlenségről szóló 1901. évi XXIV. te. rendelkezései szerint kell eljárni.« Bátor vagyok figyelmeztetni a nemzetgyűlést arra a tényre, hogy ez a szöveg nem egészen jóindulatú magyarázattal ugy is magyarázható, hogy azokat a képviselőket, akik az egyházi kérdésekben, amennyiben katolikusok, hűségesen alávetik magukat mindenkor a katolikus Egyház világi feje rendelkezéseinek és elvi álláspontjának . . . (Peyer Károly : Jelentkezik a II. Internationale !) Bocsánatot kérek, hit és erkölcs dolgában mindazokban a tanításokban, amelyeket a római katolikus Anyaszentegyház hirdet a világon, mi katolikusok egyek vagyunk minden országban. Ezt mi sohasem tagadtuk és ez sohasem jelenthet támadást a' magyar nemzet ellen, ez soha sem jelenthet támadást a magyar ország, a magyar alkotmány ellen, mert 1000 évnél régebbi idő volt az, amikor az államok és az államok kormányzói abban a véleményben lehettek, hogy a katolikus Egyház mint intézmény, államveszélyes jellegű, vagy az államra nézve valami veszélyt rejt magában. Én tehát tisztázni szeretném ezt a kérdést és egész nyíltan felvetem ezt a kérdést, hogy ránk, katolikus képviselőkre nézve, akik a mi anyaszentegyházunkhoz hűek vagyunk és hü gyermekei akarunk lenni a szentséges atyának, a római pápának, vonatkozik-e ez az intézkedés, mert mi ezzel a szakasszal szemben való álláspontunkat ettől tesszük függővé. Amennyiben vonatkozik erre az esetre, . . . (Nagy Vince : Vonatkozik ! Muszáj vanatkoznia !) Ezt akarjuk konstatálni ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Huszár Károly : Minden szenvedély nélkül igen magas elvi szempontból teljes nyíltsággal és őszinteséggel vetem fel a kérdést és egészen nyíltan megmondom, hogy ránk, katolikus képviselőkre nézve elfogadhatatlan ez a szakasz, ha nem kapunk nyilatkozatot a tekintetben, hogy a törvényhozás "ezt nem vonatkoztatja azokra az esetekre, amelyek az egyházi életben a hit és és erkölcs dolgaira, tehát az egyház belső életére vonatkoznak. Amennyiben kapunk egy kormánynyilatkozatot, hogy ez a szakasz igy ebben az értelmezésben ezt a célt nem szolgálja, akkor természetesen ebben a kérdésben az én lelkiismeretem meg van nyugtatva. Ebben a kérdésben egynek tudom magammal mindazokat a katolikus képviselőket, akik egyházi elveikhez hiven ragaszkodnak. Elnök : A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Kötelességemnek tartom, hogy már a vita bezárása előtt is azonnal referáljak azokra az aggályokra, amelyeket Huszár Károly t. képviselőtársam felhozott. Szükségesnek tartom ezt annál is inkább, mert nem egészen irreleváns, hogy erről a helyről a törvényszöveg magyarázata szempontjából" milyen magyarázat hangzik el, minthogy a későbbi törvénymagyarázat mindenesetre alkalmazkodni fog ahhoz, hagy a törvényt szerkesztő és képviselő kormány azt hogyan magyarázza. A leghatározottabban kijelentem, hogy ennek a szakasznak intézkedései évi július hó 3-án, pénteken. 425 nem magyarázhatók a lelkiismeret meggyőződésével szemben. (Rupert Rezső : Hátha a polgári házasság revíziójára kapnak utasitást Rómából '?) Ha valaki vallási meggyőződésből, de tovább megyek, ha valaki politikai meggyőződésből kitűz magának egy célt, elfogad egy tanítást, magáénak vall egy dogmát, vagy követ valakit, ez nem jelenti azt, hogy utasítást fogadott el, tehát, hogy ez a szöveg rá vonatkozik. (Peyer Károly : Akkor reánk sem vonatkozik ! — Zaj.) — Rupert Rezső : Akkor kire vonatkozik ? — Farkas István : Majd megmondom ! Meglátják az urak, milyen bajuk lesz ebből !) Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky Iván belügyminister : Azt hiszem, a képviselő urakra sem fog vonatkozni, mert a képviselő urak is bizonyára alá fogják magukat rendelni a törvény intézkedéseinek. Méltóztassék azonban tudomásul venni, ez a szakasz határozottan utasításról beszél, tehát arról van szó, hogy valaki személy szerinti utasításra, a maga lelkiismereti meggyőződésének ellenére szavaz vagy viselkedik az országgyűlésen. Annál a katholikus embernél, aki a maga hitéből és erkölcstanából kiindulva, az egyház legfőbb fejének utasítását követi, a maga belső lelkiismereti meggyőződésének eleget tesz, a legrigorózusabb törvénymagyarázat szerint sem találhat semmiféle formai utasitást. Kérem tehát az igen t. képviselő urat, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy magam is, mint katolikus ember, érzem azokat az aggályokat, amelyeket ő kifejtett, de a törvény nem olyan értelemben és nem olyan célzattal van megszerkesztve, hogy annak elfogadása veszedelemmel járna. (Nagy Yinee : Akkor mi a célja ?) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Peyer Károly ! Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! A törvény szakaszait mindenki ugy értelmezi, ahogy célszerűnek és jónak látja. Ha a belügyminister ur ma a szakaszt igy értelmezi, az utódja nem köteles arra, hogy ugyanúgy értelmezze és ez az értelmezés nem lehet kötelező a többségre sem, amelynek esetleg később más mentalitása lesz, mint a mai többségnek, (Barla-Szabó József : A végrehajtási utasításban !) hanem ezek majd ugy fogják értelmezni ezt a szakaszt, ahogy a törvénjjjől magából következtethető és azt fogják belemagyarázni, amit a maguk szempontjából célszerüenk és jónak tartanak. A belügyminister ur indokolása és megnyugtatása lehet itt a belügyminister ur véleménye, (Erődi-Harraeh Tihamér : Ez a Ház véleménye !) de nem törvény, tehát senkire sem kötelező ; a bíróság nem köteles elfogadni ; (Rakovszky Iván belügyminister : Legális törvénymagyarázat is !) a biróság csak azt köteles elfogadni, ami a törvényben, esetleg az ahhoz fűzött indokolásban foglaltatik, a ministernek a tárgyalás alatt elmondott beszédét sohasem tartozik figyelembe venni. (Rakovszky Iván belügyminister : Nagyon fontos jogi anyag !) Különben is az arról való felfogás, hogy ki hü a magyar nemzethez, és ki nem hü, elbírálható és a mindenkori erőviszonyok szerint dönthető el. A nemzethez való hűség máskép kezeltetik ma, mint kezeltetnék akkor, ha pl. Budaörsnél nem az maradt volna felül, aki felül maradt. (Mozgás a jobboldalon.) Ha Budaörsnél a király csapatai maradnak felül (Barla-Szabó József : Akkor ma nem volna Magyarország !) valószínű, hogy a kormánj

r tagjai közül egyesek nem volnának abban a helyzetben, hogy itt törvényjavaslatot térj esszének elő, hanem bizonyára máshol elmélkednének arról, hogy mi á nemzethez való hűség és hogy ők milyen óriási módon vétettek a nemzethez való hűség ellen. Ez tisztán felfogás és erőviszonyok kérdése. Ha annak idején más került volna felül Budaörsnél, 61*