Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-440

426 Â nemzetgyűlés 440. ülése 1925. évi július "hó 3-án, pénteken. az a nemzeti hűséget bizonyára a maga szempontjából értelmezte volna, ugy ahogy jónak és célszerűnek tartotta volna. (Zaj.) Ennek a szakasznak egyébként nagyon forradalmi ize van, és ha itt mindig a konszolidációra történik hivatkozás, épen ebből a szempontból kellene ezt a szakaszt kihagyni, mert hiszen a nemzethez való hűtlenség vétségét ((Zaj a bal- és szélsőbaloldalon . — Halljuk ! Halljuk a szélsőbaloldalon.) azok követik el, akik forradalmat csinálnak. Már pedig minden forradalom csak addig forradalom, amig az államhatalmat a maga részére meg nem szerzi. Abban a percben, amikor a fórra dalom megszerzi magának az államhatalmat, ő az államhatalom. Ha a forradalmárok győznek, nemzeti hősökké válnak, ha pedig elbuknak, hazaárulókká válnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a forradalmak sorsa. Ez mindenütt így van, nem csak nálunk Magyarországon, hanem az egész világon. (Rakovszky Iván belüíiyminister : De nem olyan gyakran fordul elő !) Ha Kossuth í818-ban győzött volna az akkori forradalomban, akkor nemzeti hős lett volna, (Zaj és élénk felkiáltások a jobboldalon : így is az !) igy is azzá lett, — tessék csak megvárni amig a mondatot befejezem — ugy egy uj nemzet megalapítója lett volna, igy pedig az osztrák kamarilla szempontjából hazaáruló volt. (Zaj. — Nagy Vince : Nem jöhetett haza !) Ép igy nagyon sok magyar ember szempontjából is. Nagyon sok abban az időben élő magyar ember, a Bach-huszárok szemében is hazaáruló volt, mert hiszen a Bach-huszárok épen azt a rendszert szolgálták és támogatták, amely rendszer azt mondta, hogy Kossuth Lajos és társai hazaárulók voltak. A Bach-huszárok között pedig nagyon sok történelmi név viselőjét is meg lehet találni, (Élni Kálmán : Azok voltak hazaárulók !), olyanokat, akik később nagyon jó hazafiak lettek, és később igyekeztek vaíamiképen elfelejtetni azt, hogy ők annakidején a Bach-korszakban milyen nagy szolgálatokat tettek hazájuk ellen. A nemzeti hűség értelmezése nagyon labilis dolog, nagyon nyúlós valami. Ezt a mindenkori hatalom ugy értelmezi, ahogy jónak és célszerűnek látja. Ami a másik kérdést illeti, amelyről szó van, hogy, aki a képviselőházon kivül álló tényezőtől utasitást fogad el, az szembe kerül e szakasszal, erre nézve térjünk vissza arra, hogy hogyan keletkezett tulaj donképen ez a szakasz. Mi vagyunk ennek a szakasznak az apja, a mi eljárásunk hozta ide ezt a szakaszt, még pedig abból kifolyólag, hogy mi állítólag elmentünk külföldre és egy külföldi pártfórum alá vetettük bírálat szempontjából ténykedésünket. Mindaz, ami a lapokban erről megjelent, borzasztó nagy tévedés. Arról volt szó, hogy azok, akik itt a magyar munkásmozgalom egységét meg akarták bontani, akik a magyar munkásság mozgalmának élén álló embereket állandóan támadták és rágalmazták, külföldön is elterjesztették ezeket a rágalmakat. A magyar munkásság vezetőinek tehát a külföldön eiterjeszettt rágalmakkal szembe kellett helyezkedniük, ott kclíett álláspontjukat kifejteniük. (Farkas István : Mennyiben törvényhozási munka ez?J Hogy mennyire helyes volt ez, és mennyire nem lett volna célszerű, ezeknek a rágalmazóknak további teret adni, bizonyítja az, hogy azok, akik ezeket a rágalmakat terjesztették, ma a kormány jóvoltából már nem terjeszthetik ezeket a rágalmakat. (Zaj. — Malasits Géza : Egyelőre ! — Leudvai István : Az önök kiáltványa meg az én kezemben van !) Hogy mennyire helyesebb volt ezekkel a rágalmazókkal szembeszállni, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, ami utóbb történt. Gyakorlatilag ennek az egésznek nincs semmi értelme sem, mert minden képviselő — legalább a legtöbb esetben igy szokott lenni —• egy párt tagja. Nálunk Magyarországon ez még nem alakult ki. Nálunk nincs demokratikus berendezkedés, nincs olyan választójog, amely lehetővé tenné ezt, hogy a demokratikus irány kialakuljon. Tessék megnézni, külföldön mindenütt mi van. Tessék megnézni akár Ausztriát, akár Németországot, akár Franciaországot, akár Angliát, bármely államot, amelyben az általános, egyenlő, titkos választójog alapján történik a választás. A képviselők túlnyomó része — nem akarom azt mondani, hogy nem akadnak olyanok, akik nem tartoznak egy párthoz sem, — valamely pártnak a tagjai ; Angliában a konzervatív pártnak, a liberális vagy a munkáspártnak a tagja ; mindegyik valamely pártnak tagja és mint a párt képviselője megy bele a választási küzdelembe, magát mindenkor a párt programmjához tartja és aláveti magát a párt határozatainak, Minden pártnak vannak fórumai ; el sem lehet máskép képzelni. Egy pártnak van pártvezetősége, pártgyülése, pártkongresszusa, nemcsak nálunk, szociáldemokratáknál, hanem ép ugy megvan ez külföldön a keresztényszocialistáknál, megvan a kommunistáknál, nacionalistáknál, liberálisoknál, megvan az angol konzervativeknél. Mindenkinek megvan a maga kongresszusa, ahol megállapítják a párt programmjának megfelelően a követendő taktikát s azokat a főbb irányelveket, amelyek alapján a pártnak működnie és dolgoznia kell. Miután pedig a párt programmjának legjobban lehet szolgálatot tenni bent a nemzetgyűlésen, a törvényhozás munkájában, csak természetes az, hogy azok a határozatok, amelyeket hoznak s amelyek a párt politikáját irányítják, a képviselőkre minden egyes alkalommal kötelezők, amikor ott határozati javaslatokban, elvi jelentőségű kérdésekben foglalnak állást. Például az angol liberális párt állást foglal akár a szabad kereskedelem, akár a vámvédelem ügyében. Hát ez nem kötelező annak a pártnak tagjaira? Vagy az angol munkáspárt kongresszusa állást foglal valamely más kérdésben ; hát ez nem kötelező a párt tagjaira? Ennek a határozatnak meghozatalában résztvesznek olyanok is, akik nem parlamenti képviselők, hiszen ezt a határozatot a párt hozza, nem a képviselők. Az pedig szintén mozgó valami, hogy ma az egyik pártnak van 20 képviselőtagja, legközelebbi alkalommal ugyanannak a pártnak lehet többsége a nemzetgyűlésen vagy a képviselőházban. Az tehát felfogás dolga, hogy a képviselők, vagy nem a képviselők határozhatnak-e vagy adhatnak-e utasitást. Nálunk még nem tudott igy kifejlődni ez a parlamentáris gyakorlat és a demokráciának ez az alapvető működése, mert hiányzik a demokrácia legfőbb kelléke : az általános, egyenlő és titkos választói jog. Nálunk inkább az egyének és az egyéni kerületek azok, amelyek a választásoknál fontosabb szerepet játszanak és e mellett egyéb körülmények, amelyekről most nem akarok beszélni, hiszen épen eleget vitattuk a választójogi törvényjavaslat különböző szakaszainál. Már most egy pártkongresszus megállapítja egy párt elveit, például a szociáldemokrata párt képviselői vagy pártkongresszusa állást foglal a 8 órai munkaidő mellett és utasítja a párt képviselőit, hogy ilyen irányú törvényjavaslatot nyújtsanak be a nemzetgjáilésben. A szociáldemokrata párt kongresszusa például el fogja határozni azt

3 hogy a kötelező munkanélküli biztosításról szóló törvényjavaslatot a parlamenti frakció terjessze a törvényhozás elé. (Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ez benne van. Az egész szakasz két részből áll. Az egyik rész vontakozik a nemzet iránti köteles hűségre. Ez be van fejezve és kezdődik egy