Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-440

424 À nemzetgyűlés 440. ülése 1925. évi július hó 3-án, pénteken. olyan ténynek kell fenforogni, amelyből kétségtelenek ezek az emiitett mulasztások, illetőleg cselekmények. A 2. bekezdés is egyezik teljesen a 133. §-szal, amelyet a mai tárgyalás folyamán méltóztattak kihagyni, tehát okszerűen az abban foglalt rendelkezések itt veendők fel. Tisztelettel kérem az előterjesztett szakasz elfogadását. Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Farkas Tibor ! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Ezen szakasszal szemben, mint már bátor voltam kijelenteni, indítványt adok be, hogy az töröltessék. Nem osztom teljesen az előadó ur felfogását, amikor azt mondotta, hogy tényről van szó és tény alapján fognak majd következtetések történni. A tény nagyon sokszor különböző elbírálásban részesül. Azokról az esetekről nem akarok beszélni, amikor valakit jogerős Ítélettel hivatalvesztésre, politikai jogok elvesztésére és azon következményekre Ítélnek, amelyeket a jelen javaslatban tárgyaltunk. Mindezek az esetek itt nem jönnek szóba, csakis olyan tényekről lehetne szó, amelyek a speciálisan majd eljáró összeférhetetlenségi bizottság véleménye alapján ilyen tényeknek minősíttetnek. Végre is az, hogy ki tekinthető hűnek a magyar hazához és a magyar nemzethez, ilyen zavaros viszonyok között különböző megítélésben részesülhet. Nem is oly régen az ország egy nagy része hűtlenséggel vádolt meg mindenkit, aki az ideiglenes berendezkedésekkel szemben a régi magyar törvényekhez ragaszkodott. (Nemes Bertalan : Nem nagy része, csak a terrorcsapat és társai !) Milyen terrorcsapatról van szó? Vagy talán most ujabban terrorcsapatnak minősitik azokat, akikre én céloztam és akik épen a régi magyar törvényekhez ragaszkodóan léptek fel? Ezt nem hiszem. (Nemes Bertalan : Lehet, hogy rosszul értettem !) Én is azt hiszem, hogy félreértett, mert nem tartom valószínűnek, hogy terrorcsapatnak minősítené t. képviselőtársam azokat, akik a régi törvényekhez ragaszkodtak. _ (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Jerünk tovább !) Ép ebből is látszik, hogy még a nemzetgyűlés üléstermében is féjreértés lehet ilyen dolgok körül, hogy ezek a kérdések olyan kényesek, hogy ezeket így szabályozni nem lehet. Sokkal kívánatosabbnak tartanám, ha minden összeférhetetlenségi esetet az összeférhetetlenségi törvény revíziója alapján meghozandó ujabb összeférhetetlenségi törvény szerint bírálnánk el. Azt hiszem, hogy ez helyes és jogos kívánság. Néhány szóval meg akarok az indítvány ama részéről is emlékezni, amelyben az áll, hogy »az országgyűlési képviselői működésében a képviselőházon kívülálló tényezőtől utasítást fogadott el«, így ez nem mond semmit, vagyis nem mondja meg azt, ami mögötte rejlik, hogy ez tulaj donképen talán elsősorban a szociáldemokratákra vonatkozik. A kérdés azonban nem egészen így áll, mert ha a javaslatból törvény lesz, akkor nem ez az intenció fog csak megvalósulni, (Zaj.), hanem ezen az alapon e rendelkezések alá kerülhetnek azok is . . . (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Farkas Tibor : . . . akik kerületüktől fogadnak el utasítást, vagy akik kerületük hozzájárulásától teszik függővé, hogy megtartsák-e mandátumukat vagy sem? (Zaj.) Azután ebbe a kategóriába eshetnének nagyon sokszor a katolikus egyház tagjai is. (Ugy van í Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez a kérdés nemcsak magyar kérdés, ez a kérdés felmerült a francia alkotmány meghozatalánál is, amikor szükségesnek látták ép azért, mert a katolikus papság . . . (Zaj.) Biztonság kedvéért azon kérelmet terjesztem elő, méltóztassék tekintettel a folytonos társalgásokra beszédidőmet 10 perccel meghosszabbítani. Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a képviselő ur beszédidejének 10 perccel való meghosszabbitásához hozzájárulni. (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbításhoz hozzájárulnak, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az engedélyt megadta. Farkas Tibor : A katolikus papságnak esetleg püspökétől kell engedélyt kérni, például arra, hogy hol lakhasson. A katolikus papok fegyelmi hatóságuktól bizonyos kérdésekben igenis függenek és ezekben a kérdésekben direktívát kaphatnak és kapnak. Elméletileg tehát és — ki tudja — talán gyakorlatilag is elkövetkezhetnek-e olyan idők, amikor ezen az alapon épen ezek a tiszteletreméltó tagjai a magyar törvénjmozásnak az összeférhetlenségi törvény szigorú alkalmazásával ebbe a kategóriába esnének. Azt talán a nemzetgyűlés többsége még sem óhajtja, hogy abban az esetben is, ha az összeférhetetlenségi bizottság dönt ezekben a kérdésekben, oda megint bevonuljon az érzelmi és a pártpolitika és ezeket a kérdéseket ismét érzelmi alapon döntsék el, ugy, hogy ami az egyiknek szabad, az a másiknak nem szabad, és így egy jogászi szempontból teljesen homályos, zavaros materia keletkezzék, amelyen eligazodni olyan ember, aki jogászilag szokott gondolkozni, nem tud. Néhány szóval kénytelen vagyok érinteni azt a kérdést is, hogy nagyon sokaknak a véleménye szerint mindazok, akik a múlt Nemzetgyűlésnek képviselőtagjai voltak, több esetben kerültek olyan helyzetbe, hogy utasitást fogadtak el külföldről, mert akármennyire hangoztatták annakidején, ennek ellenkezőjét, mégis a detronizáló törvény feltétlenül külföldi hatás alatt hozatott. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly : Benes parancsára csinálták ezt a törvényt !) Amikor tehát ennyire eklatáns példái vannak a magyar törvényalkotás terén illetéktelen külföldi befolyásoknak, akkor én azt hiszem, teljesen szükségtelen ok nélkül, épen csak azért, hogy egyes magyar állampolgárokon és politikusokon vágjunk egyet, olyan szabályozással jönni, amely szabályozás végeredményben egészen mást eredményezne, mint amit a törvény szerkesztésénél célba vettek. Azt hiszem, semmi kár nem származik az országra abból, ha ennek a kérdésnek az eldöntését, ugy, amint én bátor voltam már megjegyezni, majd az összeférhetlenségi törvény revíziójánál vesszük tárgyalás alá. Talán a jövő törvényhozásban és a jövő képviselőház működésében szükség lesz arra is, hogy egyes esetekben akkor is, amikor a büntetőtörvénykönyv megsértése nem forog fenn, vagy pedig birói Ítélet nem publikálható, a törvényhozó testület kitaszítson egyeseket tagjai köréből, de ezt törvénybe, szakaszba foglalni szükségtelen. Az angol parlament is több esetben alkalmazta, bár nem nagyon gyakran, ezt a végső önvédelmi eszközt, de azzal a természetes, józan felfogással, hogy lehetnek esetek, amikor nemcsak joga, hanem kötelessége is a törvényhozó testületnek, hogy igy határozzon. Ilyen generális és félreérthető szöveg azonban félremagyarázásokra nemcsak módot ad, hanem szükségszerüleg oda is vezet, hogy a félremagyarázások napirenden lesznek, ennélfogva én azt hiszem, ennek a szakasznak elfogadása nem volna sem bölcs, sem pedig magyar szempontból észszerű. Lehet, hogy ez szolgálhatna pártszempontokat, vagy pedig túlbuzgó egyéneknek alkalmat adna arra, hogy magukat kitüntessék, arra azonban, hogy nyugodtabb, komolyabb törvényhozást biztosítsunk, ez a szakasz, ha igy fogadjuk el