Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-439

3Ô2 A nemzetgyűlés 489. ülése '1925. megnyerni és megszerezni. Ha pedig azok az eszközök törvénybe ütközők, akkor anélkül is meg fog indulni a bűnvádi eljárás. De bűnvádi eljárás nélkül, tisztán csak azt feltételezni, hogy az elmondottak olyan nagymérvű nyugtalanságot idéztek elő, hogy az a választásra döntő befolyással vor t : ^., ez * a À na gy° n veszedelmes rendelkezés, s ha a kormány rosszakarattal kívánja ezt a rendel­kezést kezelni, akkor ezen az alapon minden ellen­zéki képviselő mandátumát meg lehet semmisíteni, nem kell mást tenni, mint csak előre utaitást kell adni a hatósági közegeknek, hogy megfelelő jelentéseket készítsenek el az egyes gyűlések lefolyásáról, ezeket a jelentéseket tartsák készen és amennyiben esetleg a nem kívánt jelölt válasz­tatnék meg, akkor meg van a mód és a lehetőség arra, hogy a választás érvénytelenittessék. A magam részéről tisztelettel kérem, méltóz­tassék a Rupert Rezső és Nagy Vince képviselő­urak által benyújtott módosító indítványokat elfogadni ! Elnök : Lendvai István képviselő ur kivan szólani. Lendvai István : T. Nemzetgyűlés Î Már a választójogi javaslat tárgyalásánál voltam bátor különösképen az előttünk fekvő és most tárgyalt 100. §-nak 1. és 2. bekezdését kifogásolni, s ami­kor ezt a szakaszt, azt hiszem, teljes joggal elnevez­tem Döhmel-szakasznak, ugy ezt az elnevezésemet most is fentartom. Szórói-szóra az van irva itt a harmadik pontban, hogy (olvassa) : »ha a 2. pontban, vagy a jelen törvény 61. § 1. bekezdé­sében megjelölt cselekményeket a választókkal szemben a képviselő tudta és előzetes beleegyezése nélkül követték el, akkor . . .« nem is folytatom tovább, mert hiszen engem elsősorban ez érdekel. T. Nemzetgyűlés ! Eltekintve attól, hogy ez a rendelkezés épen választásokkal kapcsolatban válhatnék törvénnyé, büntetőjogi szempontból általában lehetetlen és képtelen elv bevezetését és megvalósítását látnám akkor, ha ez a választá­sokkal kapcsolatban törvénnyé valósulna meg. Méltóztassék megengedni, hogy megismétel­jem azt, amit az általános vita során már megmon­dottam : hiszen ilyen alapon, hogy ha valamiért én felelőssé vagyok tehető, olyasmiért, ami az én tudtom és beleegyezésem nélkül történt meg, akkor nekem a japán földrengéstől kezdve ezer meg ezer minden olyan dologért felelősséget kel­lene vállalnom, amely dolgok valóban az én tud­tom és beleegyezésem nélkül követtettek el. Való­ban azt kell mondanom, hogy ha ez a pont tör­vénnyé valósulna meg, akkor nem értem, hogy ebben a pillanatban nekem miért van jogom itt, ezen a padon ülni és miért nem ülök pl. annak a hírhedt Lederer-pörnek a vádlottakpadján, mert hiszen az a gyilkosság is, ugyebár, az én tudtom és beleegyezésein nélkül kezdődött és folyt le. (Derültség balíelöl.) Én ezt képtelenségnek tartom és meg vagyok győződve arról, hogy az igen t. miniszter ur jobb belátásra fog majd jutni és gondoskodni fog arról, hogy ilyen rendelkezés meg ne valósulhasson. Az a rendelkezés, amely az előző pontban van, hogy ha az a vétség, vagy bűncselekmény, vagy akár ki­hágás, más személy által követtetett is el, de a képviselő tudtával és előzetes beleegyezésével kö­vettetett el, úgyis gondoskodik arról, hogy az ilyes­mikért az a képviselő a konzekvenciát viselje. Teljesen képtelenségnek tartom és a ma délelőtt és délben lejátszódott szörnyűséges jelenetek után sem tudom elképzelni, hogy ebből a paragrafusból, helyesebben ennek a paragrafusnak ebből a rendel­kezéséből, ebből a pontjából valóság válhasson. Hiszen csak épen a legutóbb lezajlott, helyesebben pótválasztásra utalt tabi választásra kell rámutat­nom. 32 község van ott, amely még telefon utján évi július hó 2-án, csütörtökön. sincs öcszekötve. Amikor tehát az egyik jelölt a legkoirektebbül dolgozik, akkor valahol, a har­madik, negyedik, ötödik, vagy különösen a harminc­egyedik községben Isten tudja, mi történhetik az ő nevében, anélkül, hogy ő arról tudott volna, anélkül, hogy ő beleegyezett volna. Teljesen kép­telenség tehát, hogy ilyen cselekményekért az a korrekt és becsületesen dolgozó jelölt viselje a felelősséget és elüttessék esetleg attól a mandá­tumtól, amelyet nemcsak becsületes viselkedésével, hanem azokkal a politikai kvalitásokkal is meg­érdemelt, amely kvalitások révén neki százszor jobban joga lenne itt ülni, mint másoknak. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni ; na­gyon helyesen mutattak rá az előttem szólott t. képviselő urak arra, hogy hiszen ebben a pontban egyenesen feíbujtás foglaltatik. Mert nem is a kor­mány pártjáról van mindig szó, — hiszen magam is példája vagyok annak, hogy néha a kormány terrorja sem tudja azt az eredményt elérni, ametyet szeretne, — hanem ellenpártokról, ellenjelöltekről is szó van, akik inkorrektségükért a bűnhődést egyszerűen azokkal viseltetnék, akik nem tehetnek arról a cselekményről. Midőn pedig azt látom ennek a harmadik pontnak utolsó részletéből, mely szerint bebizo­nyított tényekből alaposan lehet következtetni, hogy azok a választás eredményére döntő befo­lyással voltak, akkor azt kell mondanom, hogy itt nincs kritériuma annak, hogy ez a következtetés helyes volt. Mert hiszen kinek van ilyen követ­keztetési tudása és objektivitása ? Azt hiszem, nem mindnyájan lesznek azok a döntő tényezők, akik olyan magas filozófiai müveltségüek, hogy tarso­lyukban hordozzák Kant »Kritik der reinen Ver­nunft« cimü müvét. Hogy milyen képtelen intéz­kedések vannak ebben a paragrafusban és hogy milyen szellem érvénj^esül benne, azt láthatjuk a negyedik pontban foglalt egyes kitételekben. Azzal nem is kívánok foglalkozni, hogy a bűncselekmény tényálladéka nem is állapitható meg, és igy telje­sen képtelenség bűncselekmény hiányában retor­ziót alkalmazni. Én tisztán csak lélektani alapon — ha a minister urat nem is érdekli a lélektan tudománya — arra szeretnék hivatkozni, hogy semmiféle külön precizirozását látom annak, ami a javaslatban áll, hogy : »olyan mértékű megfélem­lítést idéz elő valamely meglenyegelés vagy egyéb cselekvény . . .« Tisztelettel bocsánatot kérek, de ez teljesen szubjektív valami. Legutóbb pl azt kellett hallanom,hogy Tapolcán, ahol még nem volt szerencsém személyesen meg­jelenni, ezelőtt néhány hónappal hire ment, hogy néhány ébredő bajtársammal meg fogok ott jelenni és ébredő-magyar gyűlést fogok tartani. Mögöttem ül a tapolcai kerület igen t. képviselője, aki igazol­hatja azt, hogy akkor valóban megtörtént erre a teljesen puszta és hallatlan hirre, hogy 18—20 zsidó család sürgősen elfutott Tapolcáról. Mindenesetre a vasúti forgalom szempontjából utólag rendkívül örülök ennek, hogy akarallanul fellendítettem az amug3 r is stagnáló vasúti forgalmat, (Derültség jobb­felőlj de én nem vagyok felelőssé tehető azért, hogy mert némely egyéneknek speciálisan fajilag beidegződött idegrendszere kitalálja azt a puszta hirt, hogy én valahova meg fogok érkezni, ott beszélni fogok, ez olyan nagymértékű megfélem­lítést idéz elő, hogy azért bárhonnan is elutaznak. Most már azt kell kérdeznem, ki fogja megálla­pitant, micsoda psichometriai alapon, melyik psichoíizikus tudja megállapítani és az egyes vá­lasztóktól kivallatni és megtudni, hogy milyen nagy­mértékű volt az ő megfélemlítésük. Ugyanaz a íelfogásom a következő passzussal szemben, amely azt mondja, hogy »Olyan mértékű nyugtalanságot okozott« Bocsánatot kérek, az izgatás fogalma elég tág és labilis fogalom. Vannak

Next

/
Oldalképek
Tartalom