Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-439

382 A nemzetgyűlés 439. ülése 1925, aktusnál, hogy ott mindenképen megóvassék a választás tisztasága ; tehát felesleges volna ez az »esetleg« szó, mert akkor minden választási elnöknek módjában volna azt mondani, hogy miután ez nem imperativ rendelkezés, semmi közük nincs tehát a bizalmiférfiaknak az urna lezárásához vagy le nem zárásához. Ez a szó ezt a szakaszt egyébként is labilissá és felvizezetté teszi. Tisztelettel kérem, hogy az »esetleg« szót ebből a szakaszból hagyjuk ki. Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Saly Endre ! Saly Endre : T. Nemzetgyűlés ! A választásokat két bizottság intézi el, az egyik a szavazatszedő küldöttség, a másik a választási bizottság. Ha a szavazatszedő küldöttség a javaslat szerint összeszedné a szavazatokat és az urnával együtt beszállítaná a választási bizottsághoz és a választási bizottság olvassa össze és állapitja meg a választás eredményét, én ezt nem tartanám helyesnek és jónak. Ehelyett sokkal jobbnak tartanám azt a rendszert, amely a fővárosi törvényhatósági választásoknál volt alkalmazva. A fővárosi törvényhatósági választásoknál t. i. a szavazatszedő küldöttségek nemcsak összeszedték a szavazatokat és bedobták az urnába, hanem az urnát saját maguk bontották fel, egyenként kiszedték a boritékokból a szavazólapokat, megszámlálták, jegyzőkönyvet vettek fel és a jegyzőkönyvvel együtt a leadott szavazólapokat, a megmaradt borítékokat, üres nyomtatványokat és az üres urnát is beszállították a választási bizottsághoz. A választási bizottságnak pedig az volt a feladata és dolga, hogy igy a különböző szavazókörökből beérkezett szavazatokat átvizsgálja, hogy helyesek-e, jók-e, összesitette a szavazatokat és ennek alapján véglegesen megállapította a választás eredményét abban a kerületben és kisorsolta, illetőleg kiosztotta, hogy ugy mondjam, a mandátumokat. Azt hiszem, a belügyminister ur is be fogja látni, hogy ez a rendszer a fővárosnál bevált. Ha tehát a fővárosnál ez a rendszer bevált és jónak bizonyult, miért ne lenne ez jó az országos választásoknál is? Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a választási bizottságokhoz — különösen a fővárosban — körülbelül 25—30 szavazókörből érkezik be a szavazólap. Most méltóztassék elképzelni a helyzetet. A választási bizottság körülbelül 4—5 vagy 6 tagból áll, a 6 tag kénytelen 25—30 urnát egyenkint egymásután felbontani, leolvasni a szavazatokat, összehasonlitani az eredményt és megállapítani a végleges eredményt. Milyen óriási munkát rovunk egy ilyen 6 tagú bizottságra akkor, amikor erre igazán abszolúte semmi szükség nincs, amikor ezt a teendőt sokkal jobb munkamegosztással maguk az egyes szavazatszedő küldöttségek is elvégezhetik. De annál is inkább jobb, ha ezt a munkát a szavazatszedő küldöttségek végzik, mert, ugyebár, a szavazatszedő küldöttség tagjai együtt dolgoznak két napon át, a szavazás tartama alatt megismerik egymást, látják, hogy kire milyen munkát lehet rábizni, ellenőrzik is egymást, meg is bizhatnak egymásban, és sokkal kisebb is az a mennyiség, amelyet nekik át kell vizsgálniuk, mintsem hogy az átnézésnél felületesek lehessenek, sokkal több az idejük, tehát sokkal precízebben és pontosabban tudják megállapítani a választás eredményét, nincsen náluk az a lázas munka, mint amely a választási bizottságban összetorlódik, ahová 25—30 urna, esetleg még több is bekerül. Erre azt mondhajták a túlsó oldalról, hogy ez csak a fővárosban van igy, vidéken kevesebb szavazókör van és nincs tumultus ilyen szavazatösszeszámlálásoknál. Ez az érv sem állja meg a évi július hó 2-án, csütörtökön. helyét, mert vidéken is vannak olyan városok, amelyekben több választókerület van. Ugy tudom, Debrecenben is három választókerület van és — nem tudom pontosan — legalább 30 szavazókör van. Most tehát egy választókerület lévén Debrecen, akkor be kell szállítani a választási bizottsághoz 30 urnát és a 30 urnával legalább 30.000 borítékot. Azt a 30.000 borítékot annak az egy választási bizottságnak kell felbontani, kiszedni, összeszámlálni, — szóval az egész technikai dolgot el kell látnia — ez minimum kalkuló két napot vesz igénybe, amellett, hogy teljesen kimeríti őket. Más példát is hozhatok fel. Pécs is két kerületből áll, Hódmezővásárhely szintén, amellett Hódmezővásárhelynek tanyái is vannak, olyan messzeségben, hogy az embernek legalább két óráig kell kocsin mennie, amíg a szavazókört eléri, mert a tanya a városon kívül van. A legutóbbi választásnál ott voltam és konstatáltam, hogy tényleg két órai járásra volt kocsin az a szavazókör, ahol a szavazatokat leadták. A választási bizottság tehát felesleges munkát végez, sokkal terhesebb az urnáknak, ládáknak beszállítása a bizottsághoz, mintha a szavazatszedő küldöttség a helyszínén állapitja meg az eredményt, igy sokkal pontosabb is a munka és az eredmény megállapítása. Erre természetesen a belügyminister azt az ellenvetést teheti, hogy azért nem járulhat hozzá ehhez az indítványhoz, mert a javaslat szerint a választás eredményét a választási biztos van hivatva megállapítani és a választási biztostól függ, hogy melyik szavazatot fogadja el és melyiket utasítja vissza. De én a magam részéről nem tartom helyesnek, hogy egy embertől függjön, — még ha az illető választási biztos is, — az afelett való döntés, hogy kinek a szavazata elfogadható, mert hiszen ezt egészen nyugodtan rá lehetne bizni a szavazatszedő küldöttség elnökére is. Ennek nincsen semmi akadálya, ezen nem kell sokat vitatkozni, nem is kell ehhez jogászi tehetség, hiszen a törvény világosan előírja, hogy kinek van választójoga. Az, aki benne van a választói névjegyzékben és személyazonosságát igazolni tudja, minden további nélkül leszavazhat, ha pedig leszavazott, szavazatát nem lehet elfogadni, hogyha áthúzta a lapot, vagy más jelet csinált szavazólapjára, tehát a legegyszerűbb ember is meg tudja állapítani, hogy a leadott szavazat érvényes-e vagy sem. Sem választási biztos, sem jogászi tehetség nem kell ahhoz, hogy meg lehessen állapitani, kinek szavazatát kell elfogadni. (Rakovszky Iván belügyminister : A bírói függetlensége miatt van ott, nem a jogászi tehetsége miatt !) A birói függetlenség szempontjából a szavazatszedő küldöttség elnökében is meg lehet bizni. Hiszen előtte folyik le a dolog, és látja, mi történt. Még abban az esetben is, ha a választási biztos állapitja meg a választás eredményét, akkor is odakerülnek a választási biztoshoz a szavazatok és még mindig ellenőrizheti és revideálhatja, hogy helyesen állapitották-e meg a szavazás eredményét, amit a szavazatszedő küldöttség elnöke állapított meg, hiszen az összes okmányok bekerülnek a választási bizottsághoz és a választási bizottságban az elnök, a tagok, vagy a választási biztos egyenként revideálhatják és megnézhetik, hogy a választás heryesen folytattatott-e le, vagy sem és az eredmény helyesen állapittatott-e meg. Tehát nagyon helyes volna ezt igy megcsinálni, mert ha a fővárosban bevált, be fog válni a vidéki kerületekben is és a dolgot itt is nagyon könnyen meg lehet csinálni. A munkát is megkönnyitenék azáltal, ha igy csinálnák, mint a fővárosban. Ezért felhívom a belügyminister urat, — azért nem-térj esztek elő j avaslatot, mert ezt önma-