Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-431

A nemzetgyűlés 431. ülése: 1925. évi június hó 22-én, hétfőn. 2§ vonatkozással, amelyből származik. (Zaj a középen.) Épen Magyarországon, ahol, sajnos, erős kulturális gócpontok a vidéken nincsenek, ahol azt lehet mondani, hogy Budapest az ország kultur-gócpontja, amely lassankint abszorbeálja azokat a kulturális magas értékeket, amelyek más országokban decentralizálva jelentkeznek, mig Magyarországon centralizálva vannak, ennélfogva Budapest a maga kulturális nagy centrális voltában sokkal inkább fakaszt ki olyan országos nagy tehetségeket, amelyek elnyomják a kisebb vidéki kultúrákat, — épen Magyarországon kell törekedni arra, hogy a vidék nagy tehetségeit, akik közt kiváló egyének vannak, bejuttassuk az országgyűlésbe. Hiszen, ha a magyar történelmet nézem, akkor azt tapasztalom, hogy a magyar nemzet legnagyobb tehetségei épen vidékről kerültek be a kulturgócpontba, s igy épen a kerületi választás mellett kell döntenem, mert a lajstromos választás teljesen kizárná azt, hogy a vidéken kifejlődött egyes nagyobb tehetségek, kvalitások hozzájuthassanak azokban a lajstromokban való szerepeltetésükhöz, amelyeket bizony legnagyobb részben a pártok ezerféle közrehatása folytán Budapesten állítanak össze. De mint a kisebbségi képviselet nagyobb kifejezőjét, mint a kisebbségi képviselet által az ország közakaratának erősebb megnyilvánulása és a titkosság irányában való haladás felé erősebb lépést tevőt — mondom, én a teljes titkosságnak és általánosságnak vagyok híve, épugy, mint Huszár Károly t. barátom, mint tudom, — ezt a javaslatot is elfogadom. Elfogadom abban az esetben, ha ez nem menne keresztül — magától értetődik — a Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam által benyújtott módositó javaslatot, amely tényleg igen nemes törekvés arra, hogy egyszer már érkezzünk el oda, hogy ne sújtsuk'le a kisebbségeket ebben az országban, ne igyekezzünk oda, hogy a kisebbségek ne tudjanak érvényesülni, a kisebbségi akarat lenézett semmiség legyen ebben az országban s annak csak annyi koncot lehessen juttatni, amennyit a hirtelen felgerjedett államhatalom, vagy a hatalom birtokosainak egyik, vagy másik része egy nemesebb fel buzdulásában annak adni óhajt, (Vázsonyi Vilmos : Vagy elnézésből !) vagy — amint Vázsonyi t. képviselőtársam mondja — elnézésből. Legyünk tisztában azzal, hogy lia vannak is közöttünk különbségek, ebben az országban nem hazafiatlan emberek vannak, nem olyanok, akik korrupcióra, nemtelen indulatokra akarják ennek az országnak társadalmát nevelni, hanem magasabb célokat tűznek ki maguk elé, akár ott ülnek önök között, akár itt. ülnek a mi sorainkban. Mert, ha jóhiszeműséggel fogjuk kezelni a parlamentáris életnek azt az eszenciáját, amelyből a boldogulás és a jobb jövő kell hogy Magyarország számára sarjadzék, akkor meg fogjuk egymást érteni, bármely oldalán ülünk is ennek a csonkán maradt nyomorék Magyarországnak. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Héjjj Imre Jegyző : Senki sincs szólásra feljegyezve. Elnök : Kiván-e még valaki szólani ? (Nem l) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ; (Halljuk ! Halljuk 1) Méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt válaszoljak arra a javaslat formájában is felmerült óhajtásra, hogy ezt a szakaszt küldjük vissza a bizottsághoz, hogy a bizottság újra tegye megfontolás tárgyává azokat a javaslatokat, amelyek itt a részletes vita folyamán beadattak, s annak alapján hozzunk ezután határozatot. Ennek csak akkor volna urtelme, ha itt a tárgyalás folyamán olyan eszmék merültek volna fel, és olyan indítványok tétettek volna, amelyek a bizottságban még nem voltak megtárgyalva. A helyzet azonban az, hogy ugy a Frühwirth Mátyás képviselőtársam által beadott részletes módositás, valamint a Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam által indítványozott uj szöveg, s az azzal közelrokonságban álló Hegymegi-Kiss Pál-féle indítvány (Vázsonyi Vilmos: Nagyon kevés közöttük a rokonság !) a bizottságban lényegileg már letárgyaltatott. A bizottság ezeket a különböző módositó javaslatokaés gondolatokat megvitatás tárgyává tette, mérlegeltette azokat és végre a bizottságnak az a véleménye alakult ki, hogy legjobb, ha az Ernszt t. képviselőtársunk által benyújtott inditvány álláspontjára helyezkedvén, igyekszik ugyan a pártokat abba a helyzetbe hozni, hogy egyes tagjaikat országos lajstormok utján juttassák mandátumhoz, anélkül azonban, hogy egy különösebb, komplikáltabb eljárással a kisebbségi pártok aránylagos részeltetését megnehezíteni akarná. Sokkal komplikáltabb ez a kérdés, semmint első pillanatra látjuk. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Itt két különböző cél eléréséről van szó. Az egyik cél, amelyet főleg az ellenzéki képviselő urak hangsúlyoztak a kisebbségeknek bizonyos plusz-mandátumhoz való segitése. Első pillanatra valóban ugy fest a dolog, hogy az a sokat emlegetett dán-rendszer a kisebbségeknek használ, holott egyáltalában nem a kisebbségekre nézve jelent előnyt, hanem épugy előnyt jelenthet a többségre nézve is. Előnyt annak a pártnak jelent, amely nem tudott a választási kerületek beosztása folytán annyi mandátumhoz jutni, mint amennyi reá az országos porció szerint esnék. Ez a helyzet a többségi pártra nézve épugy előállhat, mint a kisebbségi pártra nézve. Hamis beállítás tehát az, hogy a kisebbségek.védelme foglaltatik ebben a rendszerben, és hogy ha a kormány ettől a módosítástól elzárkózik, ezzel a többségen akar segíteni és a kisebbségeknek ártani, mert ez egy olyan rendszer, amely a választási aritmetika bizonyos igazságtalanságait jelentéktelen mértékben nem helyrehozni, hanem ellensúlyozni tudja, amely adott esetben azonban épugy használhat a többségnek, mint a kisebbségnek. (Vázsonyi Vilmos : Dániában is jelentéktelen mértékben történt ez ! — Rupert Rezső : Ha a többségnek rossz, mi elfogadjuk ! — Zaj.) A másik kérdés, — amely a bizottságban elsősorban vezette Huszár Károly képviselőtársamat, midőn inditványát megtette, — az, hogy előny lehet az országra és a pártokra nézve, ha a kerületi szavazáson kivül még egy országos lajstrom utján is juthatnak egyesek mandátumhoz. Ezen az utón a pártoknak olyan kiváló tagjait, akik a kerületi választásoknál mandátumhoz nem jutottak, a nemzetgyűlés, illetőleg az országgyűlés tagjaivá tehetik. Én a másik téren tudom követni az igen t. képviselő urak gondolkodását, mert — amint később kifejteni bátor leszek — magam is előnynek tartom, ha a pártok abban a helyzetben vannak, hogy bizonyos ilyen plusz-mandátumokat szerezhessenek meg az országos lajstrom utján. Most az első kérdésre térek át. Az a rendszer, amelyet Frühwirt Mátyás igen t. képviselőtársam ajánlott, egészen csodálatos komplikációja volna a választásnak, mert hiszen egyidőben ugyan, de párhuzamosan egészen különbözőkép megorganizáiva folynék az országban két választás : a kerületek szerinti nyilvános szavazás, ugyanakkor pedig egy titkos országos lajstrommal való szavazás, amely egészen külön organizációt tett szükségessé, tehát végeredményben — a szavazás aktusától, amely szintén dupla és kettészakított, eltekintve — egészen külön országos apparátus dol-