Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

330 A nemzetgyűlés 438. ülése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. deliktumok miatt. Ezekhez az esetekhez tartozik továbbá a volt népbiztosok esete is. Ezzel ki­egészítve a távollét, azután ez a szakasz tényleg azok ellen irányulna, akik ellen irányulni akar, nem pedig teljesen ártatlan emberek ellen, akik­nek ehhez a dologhoz semmi közük sincs. Mert ha valaki tüdőbajos lesz, a minisztertanács nem ad neki engedélyt arra, hogy tüdőbajos legyen és hogy elmenjen. Mi köze a minisztertanácsnak ahhoz, hogy ő Dávosba megy gyógyulni ? Ha valaki elmegy Parisba, Londonba, Berlinbe vagy Bécsbe gazdasági dolgai után, mi köze neki a mi­nisztertanácshoz és miért kell neki a miniszter­tanácstól engedélyt kérnie arra, hogy ő eshető­leg felléphessen képviselőjelöltnek ? Mindezekhez semmi köze sincs a minisztertanácsnak. Ez bizonyos személyek ellen irányul, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és erre vonatkozóan is bátor vagyok egészen röviden ki­jelenteni, hogy az u. n. emigráció értékes és tisz­tességes részében való likvidációja egyike a leg­nagyobb országos érdekeknek. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt tartom, országos érdek, hogy mindenki felelősen idehaza csináljon politikát ; országos érdek, hogy egy országban olyan viszonyok legyenek, hogy ezt mindenki meg­tehesse, és országos érdek részünkről annak elő­mozdítása, hogy mindenki, aki az ország szem­pontjából értéket képvisel, ha politikával foglal­kozik, idehaza csináljon politikát, a maga kocká­zatával, a maga személyével, a maga személyes képességeivel, ne pedig külföldön. Ezt tehát elő­mozdítani, nem pedig megakadályozni kell. És hogy közelebbről beszéljek, pl. egy Lovászy Már­ton nem jöhet haza Magyarországba, mert eljárás van ellene folyamatban, rég elfelejtett újságcik­kek miatt, melyeket megirt. Bocsánatot kérek, egy ilyen kétségtelenül kiváló magyar hazafi haza­jövetele lehet-e kár az ország szempontjából? Hiszen ő még csak politizálni sem akar, családi bajai vannak, felesége súlyos beteg. Micsoda aka­dályai vannak tehát annak, hogy hazajöjjön Lovászy Márton, aki a forradalomban, abban az időben, amikor sokan, a hangosak, meglapultak, a legmérsékeltebb emberek egyike volt, és a pol­gári társadalom védelmére elsőnek vonult ki, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) megteremtvén az xi. n. polgári szövetséget, s aki a bolsevizmussal szemben is helytállóit. (Muszti István : A baranyai szereplését is tetszik ismerni?) A baranyai szerep­lését nem ismerem, de ismervén Lovászy Márton egyéniségét és karakterét, nem hiszem ezeket. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, vannak-e elszólásai, vagy el­vetései ; én az embereket mindig egész egyénisé­gükben és egész szereplésükben értékelem, mert elvetést, elszólást a legnagyobb és legértékesebb emberek életében is ki tudnék mutatni. Én ismer­tem őt a maga egészében, ismertem működését a régi időben, és ismertem egyéniségét teljes in­taktságában. (Zaj a jobboldalon.) Én nem epizó­dok és apróságok után mondok róla Ítéletet, mikor azt mondom, hogy a múltban érték volt és nem tartom őt veszedelmesnek az ország szem­pontjából, holott nem is hiszem, hogy képviselő­ségre egyáltalán pályázik. (Esztergályos János : Lovászy nem bujt a kvaterkázó pártasztal mögé !) Ugyanezt mondhatom Garamiról és Buchingerről. mert Garami és Buchinger a bolsevizmus alatt teljesen távol tartották magukat a bolsevizmus­tól ; Garami el is hagyta az országot, ezzel tilta­kozott a bolsevizmus~ ellen, Buchinger pedig a lehető legkorrektebbül, becsületesen viselkedett. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem, képviselő ur, még egy perc áll rendelkezésére. Méltóztassék beszédét befejezni. Vázsonyi Vilmos : Befejezem. Én tehát azt tartom, hogy azok, akik az országra nézve vesze­delmet jelentenek, csak maradjanak az országon kivül, de akik értékes emberek és korrekt egyé­niségek, azok idebenn Magyarországon csinál­janak politikát, nem pedig külföldön. Ismétlein, az a helyes, ha mi lehetővé tesszük, hogy min­denki azzal, hogy hazatérhet, hirdesse kifelé, hogy ebben az országban a normális állapotok helyreállottak. Az emigráció értékes és becsületes részének likvidációja kifelé, külügyeink s a kül­föld szempontjából a legnagyobb értéket jelentené Magyarország számára, s a legnagyobb rövidlátás ennek szem elől tévesztése. Ezek után beadom javaslatomat. (Halljuk ! Halljuk !) A 62. § 18. bekezdése b) pontja helyett mintuj szöveget javaslom a következőt (Olvassa) : »a 10. § 6. pontja szerint nem választható ország­gyűlési képviselővé és közokirat tanúsága szerint a jelen törvény kihirdetését megelőző egy évet meghaladó idő óta az ország területén kivül él.« Ez korrektül kifejezi azt, hogy csak azt lehet ki­zárni távollét alapján, aid országgyűlési képvise­lővé nem választható meg. Ajánlom módosításom elfogadását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Tamássy József (Nincs jelen !) Elnök : A képviselő xir nincs jelen, töröltetik. Ki a következő szónok? Forgács Miklós jegyző : Propper Sándor ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés! Teljesen igaza van Vázsonyi t. képviselőtársunknak abban, hogy ha valahol, ennél a szakasznál igazán nagy szükség volna egy kis őszinteségre. Ha az ember elolvassa a szakaszt, s ennek a szakasznak 18. be­kezdését, valóban az az első impressziója, hogy ez generális intézkedéseket tartalmaz, s hogy ennek nincs kihegyezett éle, egyének vagy csoportok, vagy pártok ellen. Ha azonban közelebbről vizs­gáljuk az előzményeket, a Bethlen-féle választó­jogi rendelet hasonló intézkedését, s ha ismerjük ennek a bekezdésnek genezisét, akkor rájövünk arra, hogy ez nem generális intézkedés, hanem testre szabott rendelkezés, hanem egyes egyének testére szabott kizáró rendszabály. Hiszen nem is volna értelme annak, hogy ilyen generális szabályt ékeljenek bele egy választójogi törvénybe. Nem volna semmi értelme és logika sincs benne, mert hiszen pl. ha Norvégiának ilyen törvényszakasza volna, akkor Amundsen világéletére lehetetlenné volna téve politikailag, mert miközben bejárta az Antarktist és az északi sarkot, elveszítette azt a jogát, melyet minden más 24 éves norvég állam­polgár megkapott. (Meskő Zoltán : Magyar ember ne menjen az északi sarkra ! — Derültség.) Ha Svédországnak volna ilyen törvényszakasza, akkor Swen Hédin, aki Keíetázsiában évekrexnenő kxitatásokat végzett, szintén elvesztette volna azt a jogát, amelyet minden 21 éves svéd állampolgár megkap. T. Nemzetgyűlés ! Tudósok, tanárok, kuta­tók járják a világot, s ha nekünk ma ilyen kiváló­ságaink nincsenek, lehetnek majd a jövőben. Kü­lönben pedig vannak is, mert külföldi tanszékeken vannak tanáraink, magyar férfiak, akiket meg­hívtak külföldi tanszékekre. Vannak bíráink, aki­ket meghívtak a külföldre, vannak tudósaink, akik a külföldön dolgoznak privátszorgalomból, saját exisztenciájuk biztosítása érdekében. Nem a kor­mány vagy a kormányzó megbízásából vannak künn, hanem az élet kergette, hajtotta őket ki az országból és kimentek, boldogultak s a magyar névnek dicsőséget szereztek odakünn. Logikus-e, hogy ezeket mi büntessük és elvonjunk tőlük oly jogokat, melyeket minden 24—30 éves férfi és nő Magyarországon — akármilyen szürke egyéniség egyébként — megtartott magának ? És logikus

Next

/
Oldalképek
Tartalom