Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

A nemzetgyűlés 438. ülése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. 331 volna-e ez a mai gazdasági helyzetben, akkor, amikor a munkátlanság, keresetnélküliség, a munkaalkalom hiánya ezrével hajtja ki az embereket, éspedig nemcsak a munkásokat, hanem tudósokat, diplomás embereket, mérnököket, amikor a világnak mind a négy tája felé áramlanak ki az emberek az országból s nem tudják, hogy meddig maradnak távol, lehet, hogy tovább is lesznek künn, mint egy évig. Ezt a törvényt kihirdetik és akkor ezek elvesztik a jogukat. Ebben nem volna semmi ráció. Nem lehet ezeket az embereket büntetni azért, mert bátrak voltak, mert volt bennük vállalkozó szellem, volt bennük életösztön, amely nem engedte meg, hogy .tönkremenjenek ebben a gazdasági helyzetben, hanem kimentek hasznos munkát végezni, családjukat, saját magukat fentartani. Szabad-e, lehet-e büntetni ezeket ilyen szakasszal, — természetesen mindig abból indulván ki, hogy ez a szakasz generális intézkedést jelent, mert ha generális intézkedés, akkor ez az eset áll fenn. De tovább megyek. A numerus clausus folytán néhány ezer magyar ifjú kiment, külföldre tanulni. Lehet, hogy ezek odakünn nagyszerűen elvégzik tanulmányaikat, ott künn elhelyezkednek, de azért hivek akarnak maradni Magyarországhoz, itt van a családjuk, innen származtak s valamikor visszaakarnak jönni. Most ez a 18. bekezdés sújtja őket azért, amiért egyszer már sújtották őket és ki kellett menniök azért a tudományért, amelyet idebenn is megszerezhettek volna. Ebben semmi ráció, semmi logika nincs, és ha a magvát keressük a dolognak, akkor ott találjuk meg, hogy valakiket el akarnak érni, valakikre céloznak és, hogy ezeket eltalálják, nem törődnek vele, hogy kiket sújtanak. Ezt a szakaszt Herodes-szakasznak lehetne nevezni. Amikor a kiszemelt csecsemőt meg akarják ölni, nem törődnek vele, hogy tizezer mások elpusztulnak, a fontos csak az, hogy az az egy egészen biztosan benne legyen. Ez a szakasz emigráns-szakasz. Garami Ernőt, Buchinger Manót, Lovászi Mártont és még néhány ilyen egészen tisztakezü és tiszta jellemű politikust akarnak eltalálni azért, mert a mai kormányzati rendszerrel szemben állanak. Nagyon érdekes, hogy ezekre a férfiakra most itt Magyarországon külön kizáró szakaszt szövegeznek és iktatnak törvénybe, ugyanaz ellen a Garami és Buchinger ellen, akik élesen szemben állottak a bolsevizmussal, akik disszidáltak akkor, amikor a bolsevizmus bekövetkezett, akiket tehát még a legrosszabb akarattal sem lehet megvádolni azzal, hogy túlságosan benne voltak a forradalmi dolgokban. Valahogy eszembe jut az 1879. évi L. te. 31. §-a, amely hasonló generális rendelkezésnek látszott, annak is indult, valójában azonban Kossuth Lajos ellen irányult. A honosítási törvény 31. §-a ezt mondja (Olvassa) : »Az a magyar állampolgár, aki a magyar kormány, vagy az osztrákmagyar közös ministerek megbízása nélkül 10 évig megszakítás nélkül a magyar szent korona területének határain kivül tartózkodik, elveszti magyar állampolgárságát.« Akkor sem mondották meg, hogy ez Kossuth testére szabott paragrafus, akkor is generális jelentőségűnek mondották ezt a szakaszt, mégis mindenki tudta, hogy mit jelent ez Kossuthtal szemben, aki Irányihoz irt levelében keserűen panaszkodott, mondván : »hontalanná tettek«. De még ez a szakasz sem volt olyan nagyon szigorú, mint ez a mi 18. bekezdésünk, mert a honossági törvény 31. §-ának 3. bekezdése alkalmat adott arra, hogy ezt a megállapított időt meg lehessen szakítani, mert a harmadik bekezdés azt mondja (Olvassa) : »A távollét folytonossága megszakittatik azáltal, ha az eltávozott magyar állampolgárságának fentartását fentebb nevezett illetékes hatóságnak bejelenti«, — tehát egyszerű bejelentéssel, —- »vagy ujabb útlevelet szerez, vagy valamely osztrák-magyar konzuli hivataltól tartózkodási jegyet kér, vagy valamely osztrákmagyar konzuli-község anyakönyvébe beiratik«. Jelentősebb alakja volt a magyar történelemnek Kossuth Lajos, mint azok, akikről most szó van. (Csontos Imre : Csodálatos, hogy elismeri !) mégis a magyar törvényhozás nem mert odáig elmenni, hogy politikai kérdéssé élezze ki a dolgot és pártpolitikai szempontoknak rendelje alá ezeknek az embereknek mozgási szabadságát. Tisza Kálmán adminisztratív rendelkezésekkel tette lehetővé, hogy Kossuth hontalanságának idejét megszakíthassa és ha akar, hazajöhessen. Ez a szakasz még az előadó ur módosításával is sokkal merevebb, sokkal szigorúbb, mert nem ad adminisztratív intézkedésekre lehetőséget, sőt politikai térre tolja át a dolgot és kiszolgáltatja őket a ministertanácsnak, amely elsősorban politikai, még pedig pártpolitikai testület, amely tehát ilyen módon ezekkel a férfiakkal szemben politikai kézizálogot keres magának. Ez nem lehet más, mint folytatása és állandósítása az ellenforradalmi rendszernek, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) teljesen feleslegesen, minden ok és minden cél nélkül, anélkül, hogy az országnak ebből valamilyen hasznot remélni lehetne. Emiitettem, hogy Garami és Buchinger a bolsevizmussal élesen szemben állottak, abban részük nem volt ; Garami el is utazott akkor az országból ; Buchinger idehaza maradt ugyan, de teljesen visszavonult, semmiféle kapcsolata a diktatúrával nem volt. A bolsevizmus bukása után Garami hazajött, Buchinger itthon volt és megkísérelték a dolgok rendbehozását. Garami résztvett a Clark-féle tárgyalásokban, együtt tárgyalt és dolgozott azokkal, akik létre akarták hozni a diktatúra után a dolgok egészséges kibontakozását. Mi volt annak az oka, hogy el kellett menniök ? Azért kellett elmenniök, mert joggal féltették életüket ; nem akartak Somogyi Béla sorsára jutni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Szabad-e, lehet-e most őket ezért az önmaguk iránt való köteles önvédelmükért, a mimikriért a magyar Corpus Jurisba ezt a szakaszt beiktatni, amely őket ezért bünteti, lefokozza másod-, vagy harmadrangú állampolgárokká, olyanokká, akiknek szükségük van ministertanácsi rendeletre vagy határozatra ahhoz, hogy a minden polgár részére biztosított törvényes jogukkal élhessenek ? El kellett menekülniük és nagyon jól tették, hogy elmenekültek, mert egy Somogyi-ügy helyett volna esetleg több Somogyi-ügy. Előnyére válnék-e az országnak, ha több ilyen fekélyes seb borítaná az ország testét, amely lehetetlenné teszi a gj^ógyulást ? Jobb, hogy elmenekültek, mert kevesebb lett eggyel a bajból. Azzal, hogy a kormányzati rendszerrel szembeszállottak — helyesen és jogosan — nem tettek egyebet, mint amit megtettek volna, ha idehaza maradtak volna. Garaminak ép ugy, mint Buchingernek el kellett menekülnie a fehér terror elől, de ha itthon maradtak volna, ha itthon, politizáltak volna, ugyanolyan mértékben, ugyanolyan modorban, ugyanolyan szellemben, mint ahogy azt odakint cselekedték, akkor ez a kérdés ma nem volna probléma, akkor nem kellene a kormánynak a fejét törnie a felett és nem kellene azon rágódnia, hogy milyen szakaszszal állítson elibük akadályt, hogy haza jöhessenek és teljes jogú állampolgárok lehessenek. őszinteséget kérünk ebben a kérdésben. Az előadó ur azt mondta, hogy nem gondolt az emigránsokra akkor, amikor ezt a módosítást benyújtotta, én pedig ezzel szemben azt mondom, hogy ez par excellence emigráns-szakasz. Ezt az ő testükre szabták és teljesen igaza van Vázsonyi t. 48*