Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

A nemzetgyűlés 438. ülése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. 329 a szakasz, hogy (olvassa) : »A választási biztos az átvett ajánlásban foglalt jelölést köteles el­fogadni, kivéve ha az olyan egyénre vonatkozik, aki a jelen törvény kihirdetését megelőző egy évet meghaladó idő óta az ország területén kívül él« — kivéve azt az esetet, amely a törvény 4-ik §-ában van szabályozva, vagyis amikor az ország szolgálatában van távol az illető. Ha ezt a szakaszt elolvasom, azt látom belőle, hogy ez nem egy^éb, mint az országból való távol­lét büntetése. Általában, bármilyen okból van valaki távol az országból a törvény kihirdetését megelőző egy évet meghaladó idő óta, annak jelölését a választási biztos visszautasíthatja. Ha a választási biztosnak én azt a jogot adom meg, hogy visszautasíthatja azt a jelölést, amely­hez nincs hozzácsatolva a jelöltnek hitelesített elfogadó nyilatkozata, ez egyszerű dolog, mert az vagy meg van, vagy nincs meg, ezzel nem lehet visszaélni. Ez az első megjegyzésem. Nem bizhatom azonban a választási biztosra azt a hatalmi kört, hogy a választási biztos nem strikt tényállás alapján, mely okiratilag igazolva nincs és nincs előtte, egy jelölést visszautasíthasson. Ennek a szakasznak tehát törvényszerkesztési szempontból első súlyos hibája az, hogy olyan tényállást tartalmaz, amely jogászilag abszolúte nem strikt és amely bizonyítva nincs. Hiszen a törvényjavaslat 10. §-ában egész sora van felsorolva azoknak az okoknak, amely okok miatt valaki képviselővé nem választható. Amikor a 10. § felsorolja ezeket az okokat, azt mondja, hogy ha valaki ezeket az okokat a válasz­tási biztosnak tudomására juttatja, akkor a vá­lasztási biztos nincs jogositva ezen az alapon a jelölést visszautasítani, hanem jegyzőkönyvbe fog­lalja és azután az a fórum, amely a mandátumok érvénye felett dönt, fog dönteni a fölött, meg­választható volt-e az illető, igen vagy nem? A leg­fontosabb okok egész sorozatára nézve tehát, amelyeket felsorolt a 10. § — ezek között van például a volt népbiztosokra vonatkozó rész, to­vábbá bizonyos bűntettek vagy vétségek miatt jogerősen elitéltekre vonatkozó rész — nem adja meg a törvényjavaslat a választási biztosnak azt a jogot, hogy az ajánlatot visszautasíthassa, pedig mindezeknél okiratok állhatnak rendelkezésére. Hiszen, hogy ki volt népbiztos, ki volt politikai megbizott, ki van jogerősen elitélve, vagy ki nincs jogerősen elitélve, ez aktaszerüen igazolható tény­állás. De hogy ki volt távol az országtól jelen tör­vény kihirdetését megelőző egy esztendő óta, ezt honnan tudja a t. választási biztos ur, ki súgta ezt meg neki? Honnan tudja a választási biztos ur azt, hogy az illető nem volt közben idehaza, hogy nem szakitotta-e meg távollétét, honnan tudja azt, hogy nem jön-e épen most haza? Hogyan lehet egy választási biztos elé helyezni egy olyan tényállást, amely meg nem fogható és hogyan szabad ezt azzal a könnyelműséggel csinálni, hogy még azt sem mondja ez a szakasz, hogy közok­irattal kell igazolni a választási biztos előtt, hogy az illető már ennyi idő óta távol van Magyar­országtól? Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék beszédét befejezni, még egy perc áll rendel­kezésére. Vázsonyi Vilmos : Nagyon kérem a t. Házat, hogy mivel erről a szakaszról még abszolúte nem fejtettem ki véleményemet és fontos mondani­valóim vannak, méltóztassék számomra még 10 percet engedélyezni. Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a képviselő ur beszédidejének 10 perccel való meghosszabbításához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárult. Vázsonyi Vilmos : Nem álmodhatja meg a választási biztos, hogy valaki a törvény kihirde­tésétől visszafelé számítva egy esztendő óta távol van Magyarországtól. Tehát már annál az oknál fogva is kifogást kell emelnem e szakasz ellen, hogy csakis strikt tényállást adhatok a választási biztos elé és nem adhatok neki alkalmat arra, hogy e cim alatt esetleg visszautasítsa azoknak az ajánlását is, akikre ez egyáltalán nem vonatkozik. Méltóz­tassék ezt a szempontot is figyelemre méltatni ! A törvényszerkesztésnél — amint már emiitet­tem — azt az elemi biztonságot is elmulasztották, hogy belevegyék a törvényszakaszba, hogy köz­okirattal kell igazolni hogy az illető a jelen tör­vény kihirdetését megelőző egy évet meghaladó idő óta az ország területén kivül él. Most azonban azt kérdem, vájjon micsoda bűn rejlik abban, — eltekintve az eltekintendőktől, amelyekre rátérek, — ha valaki a jelen törvény kihirdetését megelőző egy év óta külföldön él ? A külföldön élnek — Berlinben, Parisban, London­ban, Bécsben — egyesek, akik ott gazdaságilag vannak elfoglalva, akik magyar állampolgársá­gukat fentartják és az országnak hü fiai eszten­dők óta. Külföldön élhet valaki betegség okából is. Például Davosban kell lennie évekig. Egyáltalában nem tudom megérteni, hogy ezt a távollétet, amely gazdasági okokból vagy az egészség helyreállítása szempontjából teljesen jogos és a magyar állampolgárság fentartása mellett történt, (Zaj a középen. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) milyen jogon akarják büntetni. Annak, aki Davosban van betegsége miatt, nincs olyan joga távol lenni az országtól, mint annak, akit a kormány küld ki valamilyen misszióban ? Aki gazdaságilag foglalatoskodik a külföldön, annak nincsen épen olyan joga a külföldön lenni, mint akit a magyar kormány küld ki külföldre s akinek ez a hivatása vagy kenyérkeresete ? Mi a különbség a kettő között? Az egyik távollét épen olyan jogos, mint a másik. Itt nem abszentizmusról van szó és épen azért túllő a célon ez a javaslat, amikor nem őszinte. Mit keres ez a javaslat ? Ez a javaslat azokat keresi, — amint privátim meg szokták mondani — akikre nézve attól tart, hogy megválasztatják magukat képviselővé, holott elle­nük bűnvádi eljárás van folyamatban, vagy pedig el vannak marasztalva Ítélettel, és hogy ezáltal külön jogállást teremtenek maguknak ideiglenesen. Erre nézve is azt mondhatom, hogy ezért kár sza­kaszokat csinálni, mert a bűnvádi eljárás szem­pontjából ez pünkösdi királyság és kedvezmény, mert hiszen a mentelmi jog felfüggesztése után nincs már semmiféle privilégiuma annak, aki haza­jött a mentelmi jog védelme alatt. Az elitélt szem­pontjából is a mentelmi jog felfüggesztése esetén minden privilégium megszűnik, és a büntetés végrehajtható. A maximum, ameddig elmehet­nénk ezen a téren, a következő volna : Van egy szakaszunk, a 10. §, amely meg­mondja, hogy ki nem választható képviselővé. A 10. §-ban meg van mondva, hogy milyen cse­lekmények miatt nem lehet valaki képviselővé. A távollétet és a 10. §-t összefüggésbe kell hozni egymással. A 10. § azt mondja : Igen fontos okok vannak, amelyek miatt nem engedem meg, hogy valaki képviselő legyen, ellenben a választási biztosnak még ennek dacára sem engedem meg, hogy az ajánlatot visszautasítsa és ő legyen annak bírája, hogy vájjon az illető képviselő lehet-e vagy sem. Ha mint plusz ehhez a távollét is hozzájárul, és ha a távollevővel szemben közokirattal igazol­tatik ez a tényállás, ebben az esetben hajlandó vagyok megnyugodni abban, hogy a választási biztos kimondhassa ezeket a konzekvenciákat. Ez azt jelentené, hogy mindezen esetekben bizo­nyítani kell, hogy az illető elitéltetett bizonyos NAPLÓ, xxxiv. dS

Next

/
Oldalképek
Tartalom