Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-437

298 A nemzetgyűlés Í37. ülése 1925. évi június hó 30-án, kedden. ezeket a rendelkezéseket továbbra is bevegyük a törvénybe és fentartsunk otyan intézkedéseket, amelyek korlátozzak az agitáció szabadságát, de amelyekre alapjában véve a gyakorlati életben szükség nincs. Ez alapjában véve nem jelent mást, mini a választás megdrágítását. Jelenti azt, hogy azoknak a pártoknak, amelyek tömegekkel érintkeznek, melyek röpcédulákat, plakátokat adnak ki, lehetetlenné akarják tenni ezt az agitációL más pártok ellenben, amelyek nem nagy tömegekkel foglalkoznak, kiadnak körleveleket minden választóhoz külön elküldik, ami természetszerűen sokkal drágább, mint az egyszerű plakát vagy röplap, mert ezeknek a leveleknek kihordása minden választóhoz sokkal többe kerül, mint az egyszerű plakát kiragasztása. Nyilvánvaló, hogy ez a reudeikczés szintén arra irányul, hogy a tömegekkel foglalkozó, a tömegek érdekeit képviselő pártoknak ne legyen módjuk arra, hogy az amúgy is szűkre szabott választási agitáció tartama alatt keiló mérvű felvilágositást tudjanak adni választóiknak. ' Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogv ezeket a rendelkezéseket — különösen az utóbbit, melyet az élet már amugv is feleslegessé tcti — hagyjuk ki ebből a szaka>zból és ehhez inéi fen javaslom a 6. pont törlését. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós Jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Minthogy a legteljesebb egxesülési és gyülekezési jog, valamint a legteljesebb szólásszabadság álláspontján állok, magam sem tudok hozzájárulni ahhoz, hogy a 60. §. ilyen logalmazásban törvényerőre emelkedjék. Nem lehet elvitatni, hogy Magyarországon az egyesülési és gyülekezési jog törvényben kötelezően kodifikálva még nincs! A mindenkori kormányok játékszere maradt egyesülési és gyülekezési jogunk és — mi tudjuk legjobban, hoav ezt közigazgatási hatóságaink hogyan kezelik. Epen ezért nem járulhatok hozzá ahhoz, hogy a választójogi törvényjavaslatban attól tetessék függővé, hogy lehel-e választási gyűlést tartani vagy nem, hogy a helybeli halóság ehhez-adott esetben hozzájárul-e, meit ez egyszerűen azt jelenti, hogyha mindenkori kormány részéről favorizált pártok julnak elsősorban ehhez a lehetőséghez, azok a pártok azonban, amelyek a kormánnyal szemben állanak, tehát ellenzéki pártok, az egyesülési és gyülekezési jognak igen minimális kis lehetőségét kapják. Ezért a magam részéről azt javaslom, hogy ennek a szakasznak második bekezdése ötödik sorában »napig« szótól végig a szöveg töröltessék. Ennek a következménye azután az, hogy sem a harmadik, sem a negyedik, sem az ötödik bekezdésre sem volna szükség és épen ezért ezeknek a törlését is javaslom. A hatodik bekezdés törlését azért javaslom, mert épen a legutóbbi fővárosi törvény halósági választásokon kitűnt az, hogy, bár ma dnem hasonló rendelkezés van a tö vényben, egyes pártok, amelyek a közigazgatáshoz közelebb voltak, és arnehéknek igy nagyobb volt a befolyásuk, mégis otyan előnyökhöz jutottak, amelyekhez más pártok nem tudtak hozzájutni. Amig nekünk szocáldcmokrata pártnak, sőt a polgári ellenzéki pártoknak sem engedte meg a főváros tanácsa, hogy különféle felvilágositó iratokat — még ha a legszerényebb formában voltak is megfogalmazva — közreadhassuk, ugyanakkor más, a kormányhoz közelálló, még inkább az úgynevezett Wolff pártnak a legmesszebbmenő agitációs szabadságot biztosították ezen a téren. Ez a párt plakátokon, röpiratokban olyasmiket hozha"tott az utcán nyilvánosságra, amik nyilvánvalóan a mai felfogás mellett is, amikor annyira megszorítják az izgatás fogalmát, osztály elleni, felekezel elleni és hasonló izgatást tartalmaztak. így megtörtént az, hog3? vidéki városok és falvak asszonyainak meghamisitott veteményét vonudatták fel a fővárosi választók befolyásolására, vidéki asszonyok véleményét olybá tüntették fel mintha azok tényleg be akartak volna folyni a fővárosi választásokba, holott Vdlószinü, hogy ebből egy szó sem volt igaz, valószínű, hogy ezek az írások itt a fővárosban keletkeztek valamelyik büróban. Mindamellett jellemző, hogy egyes favorizált pártok ilyen éles és a közrend felforgatásál igazán elősegítő Írásokkal jelenhettek meg az utcán, más pártok pedig ezt nem tudták ellensúlyozni, egyszerűen azért, mert a főváros vezetői nem adtnk meg erre a terjesztési engedélyt. Ha ez igy áll, akkor mi szükség van arra, hogy a hatodik bekezdésben körülírja a kormány és mintegy törvénytervezetbea akarja kodifikálni, hog}' milyenek leg3^enek a falragaszok, a pártgyüiést hirdető vagy egyéb röpiratok és amellett nem biztosítja azt, hogy ezekkel az eszközökkel élni tudjon mindenki, de visszaélni ne tudjon senki sem. Éppen ezért leghelyesebbnek tartom azt, hogy, mivel bebizonyosodott, hogy az ilyen rendelkezés ugy sem tud a gyakorlati életbe átmenni, előző képviselőtársam felszólalásával kapcsolatosan méltóztassék ennek a szakasznak különösen utolsó részét törölni, de kérem, javaslatom többi részének elfogadását is. Elnök : Szólásra következik '? Forgács Miklós Jegyző : Malasits Géza ! Malasits Géza : T. Nemzetgyűlés ! Magyarországon a szociáldemokrata párt körülbelül 35 esztendeje él a gyülekezési jogot illetőleg kivételes állapotok alatt és igy bizonyos praxis már kialakult és körülbelül tudjuk, hogy ha elméletileg a törvényt megszerkesztjük, azt a gyakorlatban hogyan hajtják végbe. Ebből a szempontból kívánom a törvényjavaslatnak ezt a szakaszát birálat tárgyává tenni. Mindenekelőtt feltűnő az, hogy a gyűlést 24 órával előbb kell bejelenteni négy polgár aláírásával. Ez már egymagában megnehezíti a dolgot, mert a rendőrhatóságok a polgárról egészen más fogalommal bírnak, mint más közönséges halandó. Nagyon gyakran megtörténik az, hogy visszadobják a gyülésbejelentést azzal, hogy nem fogadják el, mert aki aláirta, az szerintük nem polgár. Polgár alatt ők egészen mást értenek Azzal tehát, ha itt kifejezetten ezt a szót használjuk : polgár, ahelyett, hog}

r azt vennők be, hogy odavaló lakos, lehetővé tesszük azt, hogy a rendőrhatóságok bármilyen gyűlést beliltsanak azzal az ürüggyel, hogy a bejelentést polgároknak kell teljesíteniük, holott az illetők nem polgárok, hanem csak helybeli lakosok. Annál inkább indokolt ebbeli aggályomnak a kifejezése, mert különösen az utóbbi időben a rendőri praxis rendkívül leleményes és olyan területekre is kiterjeszkedik, melyeken azelőtt nem mozgott. Hogy milyen raffináltan csinálják a betiltásokat, arra nézve legyen szabad felemlítenem, hogy a vidéki rendőrségek ujabb praxisa az, hogy beavatkoznak a szövetkezeti közgyűlésekbe. A szövetkezetek, tudjuk, törvényszékileg bejegyzett cégek. Ezeknek közgyűléseit a kereskedelmi törvény irja elő és ezeket a közgyűléseket szabály szerint meg kell tartani. A vidéki rendőrhatóságok arra az álláspontra helyezkednek : tessék nekünk azokat bejelenteni. Ha mármost bejelentjük cégszerűen, akkor elutasítják azzal, hogy nem megfelelő, mert négy aláírónak kell bejelentenie, ha pedig négy aláírással jelentjük be a gyűlést, akkor azzal utasítják el, hogy a szövetkezet törvényszékileg bejegyzett cég lévén, cégszerű aláírással kell a bejelentést eszközölni. Megtörténik azonkívül az is, hogy X vagy Y felszólalását nem engedélyezik. Ilyen körülmények között nem szabad tréfának venni, ha azt mondom, hogy a rendőrség e szakaszalapján igen könnyen kimondja azt, hogy. mivel