Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-437

A nemzetgyűlés 437. ülése 1925. évi j'imius hó 30-án, kedden. 293 nem a városi kerületekben — a választási biztos véleménye a döntő, a választási elnök azonban kívánhatja, hogy eltérő véleménye jegyzőkönyvbe vétessék, ami esetleg a választás jogerősségének, szabályszerűségének későbbi elbírálása szempontjából fontos körülmény lehet. A városoknál ellenben, ahol választási bizottság működik a biztos mellett, ha ezek véleménye, illetőleg döntése egymástól eltér, ebben az esetben az eltérő véleményt jegyzőkönyvbe kell venni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szünetet kérünk !) Elnök : Minthogy az előadó ur terjedelmes indítványt terjesztett elő, a parlamenti szokásnak megfelelően abból a célból, hogy az ellenzéknek módjában legyen az indítvány tekintetében állást foglalni, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! Az ujabb választójogi szabályok egyik vívmánya tulaj donképen az volt, hogy a választási eljárásba, — de nem a politikába, — belevonattak a bíróságok. A közjogi akarat ennélfogva birói védelemben részesült és ezekben a nehéz kérdésekben — ahol annyi minden aggodalom és kifogás merülhet fel — olyan tényezők jártak el, amelyek a birói függetlenség révén tulaj donképen biztosítva voltak mindenféle befolyással és irányítással szemben. Mi a magunk részéről a választójogi rendelkezések mindama részeit, amelyek a bíróságnak a közjogi akarat megvédésébe való bevonását jelentik, a legteljesebb mértékben helyeseljük. Helyeseljük annak ellenére, hogy különösen a legutóbbi időben a nagyatádi választásnál az a botrányos eset történt, hogy az akaratmeghamisitás épen a választási biztos részéről nyilvánult meg. (Rupert Rezső : örök szégyen !) Helyeseljük azért, mert mi, egyes kivételes esetektől eltekintve, a bíróságban, a birói függetlenségben a közjogi akaratot illetőleg védelmet látunk. Az 53. §-sal szemben nálunk az a gondolat merült fel, hogy azt a bifurkációt, amely a választási elnök és a választási biztos hatáskörében megvan, egyesíteni kellett volna és voltaképen a választási elnöki teendőket is a választási biztosnak, — ennek a független birói szervnek — hatáskörébe kellett volna és kellene utalni, nézetünk szerint ugy, amint ez Belgiumban is történt és amint ez a francia szenátorok választásánál is megvan. Mindenesetre azonban az előadó ur által beterjesztett amaz első javaslatot, amely a bírákat azaz a választási biztosokat felmenti a választási bízottság üléseinek látogatásától mindazokban az esetekben, ahol a választási biztosnak külön hatásköre nincs, a magunk részéről feltétlenül aggályosnak kell tekintenünk. Aggályosnak kell tekintenünk, mert ez azzal az irányzattal szemben, amely irány az eddigi választójogi szabályokban megnyilvánult, feltétlenül visszatérj esztést jelent. Annak a biztosítéknak jelentősége, amelyet mi a választási biztosként működő független bírónak nemcsak ténykedésében, hanem jelenlétében is látunk — és látott velünk együtt a nagyközönség is, — ennek a biztosítéknak jelentősége ezzel feltétlenül alábbszáll. Elhiszem, hogy a bíráknak nem kellemes kötelesség az, amit a választójogi törvények rájuk hárítanak, hogy a közjogi akarat biztosítását illetőleg birói funkciót gyakoroljanak, de ebben a tekintetben nem a birák kényelemszeretete az irányadó, hanem az a cél, amelyet a törvényhozás a bíráknak választási biztosokként való szerepeltetésével elérni kíván. Aggályunk is van, hogy a választási biztosokat mellőzni akarják, mert nézetünk szerint a választási biztosnak igenis, résztkell vennie — ugy mint a törvény azt kezdetben kontemplálta, — a választási bizottság működésében, még akkor is, ha őrá nézve külön funkciók nem hárulnak. A 12. bekezdés szerint különben is a határol áthozatalban ilyen esetekben is részt vesz, és független bírótól, ami meggyőződésünk és véleményünk szerint, inkább lehet remélni azt, hogy a legteljesebb tárgyilagossággal jár el. Másfelől a jól értesültségét is \eszélyezteti a választási biztos, hacsak az üléseknek egy részén jelenik meg, mert nem tudja az egész választási eljárást ugy áttekinteni, mint ahogyan áttekintheti abban az esetben, ha a régi helyzet áll fenn. Ennélfogva a mi véleményünk az, hogy méltóztassék az első javaslatot, amely a választási biztos jelenlétére vonatkozóan bizonyos kivételezéseket enged meg, mellőzni. Az előadó ur másik két módosítását, amely rendezi a választási biztos és a választási elnök hatáskörét a választási biztos javára, valamint — és itt már a titkos lajstromos kerületeket értem — a választási bizottságban a választási biztosnak észrevételezési jogot biztosit a választási bizottságnak esetleges törvényellenes határozataival szemben, a magunk részéről teljes mértékben helyeseljük. Épen ez az utóbbi eset kell, hogy az előadó urat is meggyőzze arról, hogy amikor ő az észrevételezési jogot a választási biztosnak megadja, mennyire helyes az, hog3

r a választási biztos a választási bizottságnak egész eljárásában ugy, amint a szakasz szerint eddig kontemplálva volt, résztvegyen. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Farkas István ! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Én is azt hiszem, hogy a két javaslat között kontroverzia van. Az előadó ur javaslata egyrészt azt célozza, hogy a választási biztos kivétessék azok alól a tárgyalások alól, amelyek nem tartoznak szorosan a bírói jog hatáskörébe, másrészt pedig a 16. bekezdésben azt javasolja, hogy a választási biztosnak döntő szava legyen a választást intéző bizottság ülésein, ha kétségek merülnének fel. Nem értem, miért kell kivonni a választási biztost bizonyos esetekben az ülésekről, amikor más esetekben kizárólagos döntő hatáskört biztositunk neki a bizottság ülésein. Ha így áll a dolog, ha a törvény súlyt helyez arra, hogy a bíró ugy szerepeljen az egész törvény végrehajtásában, mint olyan tényező, amely a jogot szabályozza és amely szorosan ragaszkodik a joghoz, akkor kétségtelen, hogy az első esetben all. bekezdésnél nem kellene a bíró hatáskörét megszükiteni. Helyes tehát az, amit Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam mondott, hogy sokkal jobb, ha a biró résztvesz a választást intéző bizottság ülésein, mert így minden egyes kérdésről informálva van, és természetes, ha olyan eset fordulna elő a választást intéző bizottság ülésén, amikor neki döntő tényezőként kellene szerepelnie, sokkal jobban, sokkal nagyobb áttekintéssel, sokkal szélesebb alapokon tud dönteni. Sokkal jobban meg tudja közelíteni az igazságot, ha ugy dönt, hogy résztvett megelőzően minden ülésen. Hogy ugy mondjam : több megbízhatóság fűződik ahhoz, ha birói személy szerepel a.törvény végrehajtásában. De kérdezem, vájjon az ahhoz hasonló eset, aminő Nagyatádon előfordult, hogyan fog alakulni, ha a biró ilyen döntő szerepet kap? Láttuk ugyanis a nagyatádi választásnál, hogy amikor a belügyminister urnái jártunk panasszal, ő azt mondotta, egyáltalán nincs ingerenciája a választási elnök hatáskörére és intézkedésére, mert hiszen a választási elnök az igazságügy-