Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-437

292 A nemzetgyűlés 437. ülése 1925. évi június hó 30-án, kedden. szócskával adott engedéllyel vagy lehetőséggel visszaélni nern fog. Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam indítványa nézetem szerint inkább ellenkezik a közérdekkel, mintsem annak használna, mert a közérdek először is az, hogy ha megüresedik egy mandátum, a vakancia minél rövidebb legyen. Arra kell törekednünk, hogy ha akár lemondás, akár halálozás, akár esetleg a közigazgatási bíróságnak mandátum megsemmisitő Ítélete folytán üresedés áll be egy kerületben, az mentül hamarább töltessék be, másrészt pedig a közérdek az, hogy a választással együtt járó izgalmak minél rövidebb ideig tartsanak. Elvégre, nézetem szerint ez a 15—20 napos időköz bőven elegendő arra, hogy a választókerület közönsége határozzon arranézve, hogy ki mellé áll. Minden további idő már nem használ abból a szempontból, hogy az illető választással egybekötött izgalmakat felesleges módon hosszú időre huzza ki. Különben is ez a 15 napi, illetve 20 napi időköz már magában véve is több, mint amennsdnek számszerűleg tetszik. (Hegymegi-Kiss Pál : Négy nappal !) Mert méltóztassék megfigyelni a szöveget, ez a 15, illetőleg 20 nap a képviselőház határozatának vételétől számit. Ilyenkor már rendesen egy hosszabb idő telt el az illető kerület mandátumának megüresedése óta, mert hiszen a halálesetet, vagy a lemondást, vagy egyéb okot, amiért az illető képviselő mandátuma megszűnt, először is a Háznak kell bejelenteni. Ez rendesen egy-két nappal később történik, különösen akkor, ha esetleg szünete van a Háznak. Ezután a képviselőház elnöksége értesiti a belügyministeriumot, a belügyministerium pedig a központi választmányt. Mindez több napot vesz igénybe, úgyhogy átlagos számitás mellett is e 15, illetőleg 20 napos időközhöz 5—7 napot hozzá lehet számítani. Én tehát a felsorolt okoknál fogva, főként, miután nem tartom helyesnek, hogy egy időközi választás miatt a kerületeket hosszabb időre tegyük ki izgalomnak, kérem, méltóztassanak az eredeti szöveget elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, Következik a határozathozatal. A szakasz 1. bekezdésével szemben áll Rothenstein képviselő urnák az az indítványa, hogy e bekezdés szövegéből a »lehetőleg« szójxirölt essék. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget, szemben Rothenstein képviselő ur módositványával elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen !) A Ház az eredeti szöveget elfogadta s igy Rothenstein képviselő ur módosít vány a elesik. A második bekezdés meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A harmadik bekezdéssel szemben az előadó urnák és Hegymegi-Kiss Pál képviselő urnák van egy-egy módositványa, Rothenstein képviselő urnák pedig egy pótlása. Rothenstein képviselő urnák pótlásáról megállapítom, hogy az szó szerint azt a módosítást tartalmazza, amelyet az 1. bekezdésnél előterjesztett indítványával elérni célzott. Ennek következtében, — minthogy ez a Ház előbbi határozata folytán tárgytalanná vált, — ezt a pótlást határozathozatal alá nem bocsáthatom. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a 3. bekezdés eredeti szövegét, szemben az előadó ur és Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur módositványával elfogadni, igen vagy nem ? (Nem 1) A Ház az eredeti szöveget nem fogadta el. Kérdem tehát, méltóztatik-e a 3. bekezdést az előadó ur szövegezésében, szemben Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur szövegével elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) A Ház a 3. bekezdést az előadó ur szövegezésében fogadta el, és igy Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur módositványát elvetette. Következik az 52. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa az 25. §-X.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Nincs senki feljegyezve. Elnök : Kiván-e még valaki az 52. §-hoz szólani ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, az 52. §-t, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik az 53. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. • Forgács Miklós jegyző (olvassa az 53. §-t.). Elnök : Az előadó ur kíván szólani. Puky Endre előadó : T. Nemzetgyűlés ! Ez a szakasz arról rendelkezik, hogy a választási eljárásba a bíróság is bevonatik és a választási biztosként delegált biró a választási bizottság üléseire meghivatik. Ez a cél elérhető anélkül, hogy a választási biztos bevonassék oly ügyek tárgyalásába is és meghivassék a bizottságnak olyan tárgyakat tárgyaló üléseire is, ahol neki döntő szerepe nincs, ahol külön feladatot a törvény reá nem ró, amelyben való részvétellel őt tulaj donképen csak hivatásától vonnók el. Ennek tekintetbevételével az igazságügyi kormányzat részéről is megnyilvánult óhajnak megfelelően kívánatosnak látszik szabályozni és kimondani a 11. bekezdés pótlásául azt, hogy a választási biztos csak olyan ülésekre hivassék meg, amelyekben reá a törvény külön feladatot ró. Ezek a teendők : a választás eredményének megállapítása, döntés a fölött, hogy egy szavazókörben folytatólagos, illetve uj szavazás rendeltessék-e el, vagy az mellőztessék, (Zaj. Elnök csenget.) továbbá a folytatólagos, vagy uj szavazás után az eredmény megállapítása, s ha csak egy jelölt marad a pótválasztáson, annak megválasztott képviselővé való nyilvánítása, s végül az ajánlások elfogadása, vagy megtagadása. Ezek azon teendők, amelyekkel a törvény a választási biztosra külön feladatot ró. Épen erre való tekintettel a 11. bekezdés kiegészítéséül a következő szöveget vagyok bátor inditványozni (olvassa) : »A választási biztost csak olyan ülésre kell meghívni, amelven a törvénv [84. § (2), 87. § (1), (2), (5), 91/ § (6), 93. § (6)] külön feladatot ró rá«. Ez az első tiszteletteljes indítványom. Ezzel kapcsolatban indítványt teszek egy uj 16. és 17. bekezdés beiktatására. Nevezetesen azt a tapasztalat is mutatja, hogy az, hogy a választási elnök, és választási biztos közt egyrészről, a választási bizottság és a választási biztos közt másrészről felmerülő véleményeltérés esetén a döntő szó kit illet meg, szabályozva nem volt. A gyakorlatban ebből talán még nem fordultak elő inkonvenienciák, azonban kétségtelenül kívánatosnak látszik annak szabályozása, hogy ilyen véleményeltérés esetén a választási biztos véleménye legyen a döntő. Épen azért a következő rendelkezések felvételét vagyok bátor indítványozni : Uj 16. bekezdésként vétessék be a következő szöveg (olvassa) : »Ha a döntésre a törvény értelmében [84. § (2), 87. § (1), (2), (5), 91. § (6)] a választási elnök és a választási biztos együttesen hivatott és véleményük nem egyezik, a választási biztos állásfoglalása az irányadó, a választási elnöknek eltérő véleményét pedig jegyzőkönyvbe kell iktatni«. Uj 17. bekezdésként pedig iktattassék be a következő szöveg (olvassa) : »Ha a törvény 93. §-ának 6. és 7. bekezdése a döntést a választási bizottság hatáskörébe utalja és a választási biztos véleménye a bizottság döntésétől eltér, ezt az eltérő véleményt jegyzőkönyvbe kell iktatni«. Amint méltóztatnak látni, az első esetben,