Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-437

278 A nemzetgyűlés 437, ülése 1925, évi június hó 30-án, kedden. A választójog megállapításának mindig könynyünek kell lennie. Ha az iparos és kereskedő számára felállítom azt a tézist, hogy »aki ipart vagy kereskedést folytat önállóan« és ha ehhez inkább hozzáteszem azt, hogy bizonyos idő óta folytat ipart, vagy kereskedést, — amiként az meg volt annak idejében, hogy legalább egy esztendő óta, — akkor teljesen felesleges az a további kellék, hogy : »amely a saját és családja eltartását biztosítja«. Annál az iparosnál, vagy kereskedőnél, még ha nem is ez volna főfoglalkozása, még ha nem is ez keresetének alapja, amikor én csak azt kutatom, hogy ő foglalkozása következtében kell, hogy birjon annyi képzettséggel, mint amennyit az elemi iskola négy, vagy hat osztálya biztosit, semmiféle szerepet nem játszik az, hogy mennyiben alapja az a foglalkozás saját és családja eltartásának. Ez különben nehezen is állapitható meg. Ez törvény szerkesztés és listakészités szempontjából nem helytálló tétel. Sokkal helyesebbnek tartom, hogy ha azt gondolták, hogy formalitás az önmagában, hogy valaki iparos, vagy kereskedő és ez még nem adhat alapot arra, hogy én róla ezt a vélelmet felállítsam, akkor inkább méltóztassanak időhatárt bevenni, azt, hogy aki legalább egy esztendő óta ipart és kereskedést üz, és azután később azok között a hatóságok között, amelyek adatszolgáltatásra kötelezve vannak, egyúttal az elöljáróságokat, vagy iparhatóságokat is méltóztassanak felemlíteni, mint amelyektől megkaphatjuk azoknak a listáját, akik mint iparosok, vagy kereskedők bent lévén az iparlajstromokban, feltétlenül választók. Én tehát törlését javaslom ezeknek a szavaknak : »amely saját és családja eltartását biztosítja«. Ezt törvényszerkesztés és listakészités szempontjából tökéletesen felesleges nehezéknek tekintem. A 33. § azok között, akikről feltételezendő, hogy a négy elemi iskolai képzettségnek megfelelnek, felemlíti azokat, »akik a háborúban vitézségi érmet kaptak, vagy a katonai szolgálat körében altiszti fokozatot értek el«. Én ezt a kört szűknek tartom. Nem akarom ezt kiegészíteni azzal, hogy általában az, aki katonai kötelezettségének eleget tett, már ezen az alapon választó legyen, mert tudom, hogy a t. túloldal gondolatvilágától a választójog ilyen nagy mértékű kiterjesztése az ő nézete szerint távol áll. Pedig azok, akik a fronton voltak, mindenesetre tapasztaltak annyit a háborúban, mint amennyit tapasztalni lehet négy esztendő alatt az elemi iskolában és szereztek ott annyi komolyságot és annyi érettséget, mint amennyit szerezni lehet az elemi iskola négy osztályában. Én tehát azok közé, akikről feltételezendő az, hogy az elemi iskolai képzettségnek megfelelnek, felvenném a vitézségi éremmel rendelkezők mellett még mindazokat, akik Károlycsapatkeresztet nyertek, mert a Károry-csapatkeresztet a szabványok szerint csak azok kapták, akik a fronton voltak. Ezekután a szavak után tehát : »vitézi érmet« teendők ezek a szavak »vagy Károly-csapatkeresztet«. Az egész 33. § tekintetében azonban klarifikálnunk kell tulaj donképen a dolgot. Itt arról van szó, hogy felállíttatik egy vélelem, amely szerint azok, akik az ötödik bekezdésben felemiitett kategóriákhoz tartoznak, mentesittetnek az alól, hogy igazolják elemi iskolai képzettségüket. Helyesebben az a kérdés, hogy mentesittetnek-e az alól, hogy igazolják elemi iskolai képzettségüket vagy csak egy vélelmet állítunk fel, hogy a négy elemi iskolai képzettségnek megfelelnek. Nagyon kérném a t. belügyminister urat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz az értelmezésemhez, hogy ezek az értékes kategóriák, amelyek itt fel vannak említve, mentesittetnek az alól, hogy a négy vagy hat elemi iskola elvégzését igazolják. Mentesíthessenek, mert hiszen az a hivatás, az a foglalkozás, amelyet ők gyakorolnak, vagy az a kitüntetés, amelyet kaptak, a törvényhozó intenciója szerint legalább egyértékü az elemi iskolai képzettséggel. Hacsak vélelmet állítok fel, nem pedig mentesítem is őket az alól, hogy ezt a képzettségükét igazolják, ha nem mondom ki azt, hogy a törvény szerint ez az állapot egyértékü a négy elemi iskola elvégzésével, akkor velük szemben ellenbizonyítást is fel lehet vetni ; vagyis hiába van valakinek vitézségi érme, hacsak vélelmezem róla, hogy a négy elemit elvégezte, bebizonyíthatom vele szemben, hogy mégsem végezte el a négy elemit ; vagy hiába kereskedő vagy iparos valaki és hiába áll bármilyen nag3^ ipari vagy kereskedelmi üzem élén, hacsak vélelemről van szó, ha én csak vélelmezem róla, hogy elvégezte az elemi iskolát, a vélelemmel szemben itt ismét felvehető az ellenbizonyítás. Én pedig ki akarom zárni az ellenbizonyítást. Én azon az állásponton vagyok, hogyha egyszer azt mondom, hogyha valaki vitézi érmet kapott vagy elvégezte az altiszti iskolát vagy olyan foglalkozást folytat, amely szükségképen legalább annyi értelmességet és érettséget feltételez, mint amennyivel rendelkezik az, aki elvégezte a négy elemit, ez ér annyit, mintha valaki elvégezte a négy elemit : akkor ki kell zárni, hogy meg lehessen támadni azt az igényét, hogy a választói névjegyzékbe bekerüljön. Ha pedig ezt ki akarom zárni, akkor a kérdést klarifikálnunk kell. Ezért a 33. § ötödik bekezdésének végére a következő pótlást javaslom : »Mindazok tehát minden további vizsgálat nélkül a névjegyzékbe felveendők«. Ez teljesen klarifikálja a kérdést. Nagyon kérem a t. belügyminister urat, leg3^en kegyes ezt a módosításomat, — amely azt hiszem, az ő intencióinak is megfelel — elfogadni. Elnök : Kivan még valaki a 33. §-hoz szólni? Héjj Imre jegyző : Szabó Imre ! Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Azonkívül, hogy Vázsonyi t. képviselőtársam okfejtéséhez a legteljesebb mértékben csatlakozom, még tovább is vagyok kénytelen menni ennek a szakasznak taglalásában. Ennek a szakasznak ötödik pontja tuJajdonképen az 1. és 2. § kiegészítő részét képezi és két részben taxatíve felsorolja a javaslat azokat a feltételeket, amelyeknek meglétében vélelmezni kell a négy, illetve hat elérni osztály elvégzését. A taxatíve felsoroltak között azonban nem találom azokat a választópolgárokat, akik, szerintem, amúgy is be fognak kerülni a választói névjegyzékbe, de ebből a szakaszból mégis hiányoznak. Ez a szakasz ugyanis felsorolja, hogy milyen foglalkozásúaknál, munkakörüeknél kell vélelmezni az összeíró küldöttség részéről a négy elemi osztály elvégzését. Amikor a felsorolásban "odáig ér, hogy az önálló iparosokat is megnevezi, mintha elvágták volna a fonalat, nem megy tovább, merev marad, de kis átmenet és körülírás után a végén ismét nyulékonnj^á válik. (Zaj. — Rakovszky Iván belügyminister : Halljuk !) Nyulékonnyá válik különösen akkor, amikor az u. n. ősválasztóknak, a cenzus alapján választóknak továbbplántáiását célozza. Ez ellen szót kell emelnünk és javaslom, hogy a 33. § ötödik bekezdésének 11. sora után amely ugy intézkedik, hogy (Olvassa) : »Ez a vélelem áll különösen a szellemi munkára alkalmazott köz- és magántisztviselőre«, tétessék a következő kiegészítés (Olvassa) : »szakmai képzettséggel biró ipari szakmunkásokra és magánalkalmazottakra is«. Nagyon sajátságos dolog, hogy ez a rendelkezés innen kimaradt. Hiszen nekünk törvényes rendelkezéseink vannak, amelyek az ipari szakmunkásokra és alkalmazottakra vonatkozóan kifejezetten előírják azt a minimális képzettséget, amelyet a választójoghoz megkívánnak. Ez a minimális képzettség legutóbb az 1922 : XII. te. 71. §-ában is elő van irva, amely azt mondj a, hogy (Olvassa) :