Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-437
A nemzetgyűlés 437. ülése 1925. évi június hó 30-án, kedden. 273 állandó alkalmazottairól évenként pontos jegyzéket készíteni és azt az alkalmazottak lakóhelye szerint illetékes elöljáróságához (város tanácsához) január 1—31. között megküldeni. A jegyzék mintáját és elkészítésének részletes szabályait a belügyminister rendelettel állapítja meg. (13) A 12. bekezdésben említett jegyzékek a névjegyzék teljességének és helyességének biztosítására " szolgálnak és evégből azokat a számlálólapokkal együtt a központi választmányhoz kell megküldeni.« Tisztelettel kérem indítványomnak elfogadását Elnök : Kíván valaki szólni? (Senkisem.) Ha szólni senki nem kivan, . . . (Petrováez Gyula : Többen jelentkeztünk szólásra.) A 29. §-hoz senkisem jelentkezett. A képviselő ur egyébként még nem vesztette el szólásjogát. Kérdem a jegyző urat, ki jelentkezett szólásra? Csík József jegyző : A 29. §-hoz senki. A 30. §-hoz Petrováez Gyula. (Petrováez Gyula : Héjj Imre jegyző ur a szakasz végére felírta nevünket, előbb Vázsonyi Vilmos képviselő úrét.) Elnök: Vázsonyi képviselő ur kijelentette, hogy nem kíván szólani. Méltóztassék. Petrováez Gyula : A szakaszhoz csak azért vagyok bátor hozzászólni, hogy kijelentsem, hogy abban a formájában, amelyben most az előadó ur előtérjsztette, az eredeti javaslattal meglehetősen ellentétes formájában a legkészségesebben hozzájárulok. A szakasznak ilyenformán való megfogalmazásától azt az eredményt várom, hogy a választók névjegyzéke végre valahára tiszta lesz, és nem történik abba jogtalan belecsempészés. Amely percben jogtalan belecsempészés nem történhetik, elmaradnak azok a kifogások is, amelyek a baloldalt állandóan irritálják. Csupán a számlálóiapokra vonatkozóan azt az alázatos kérésemet terjesztem elő a belügyminister úrhoz, hogy azoknak megszövegezésénél szíveskedjék a hivatalos stílust lehetőleg mellőzni és egyszerű magyaros, világos, érthető kérdéseket feltenni, mert az előző számlálólapok megszövegezése olyan volt, hogy azokban magát senki ki nem ismerhette. Nagyon kérem azt is, hogy a férfiak és a nők választójogára vonatkozó kérdéseket teljesen különválasztani méltóztassék, mert megtörtént igen sokszor, hogy a nők választójogára vonatkozó kérdésekre feleltek férfiak igennel, és megfordítva. Nagyon helyeslem, hogy a számlálólapokon a szülők neve is szerepeljen, mert hiszen városokban a személyazonosság igazolására más megbízható módszert el sem lehet képzelni. Városokban nincs olyan azonossági tanú, aki ismerné egy-egy körzet összes választóit, ugy, hogy a jogosulatlanul leszavazok ellenőrzésére nincs más, csak ez az egyetlen módszer. Aggodalmat kelt bennem az az egy körülmény, hogy a számlálólapot nemcsak az illető maga töltheti ki, hanem hozzátartozóján kivül munkaadója, alkalmazottja vagy szomszédja is. Ez visszaélésekre adhat okot a ezért nagyon szeretném, ha ez a három szó kimaradna ebből a szakaszból. A munkaadó vagy alkalmazott vagy szomszéd nem ismerheti-az illető viszonyait. A munkaadó vagy alkalmazott vagy pláne az illető szomszédja nem tudhatja, hogy ő hol és mikor született és milyen iskolát végzett. Ebből következnék, hogy megint bejönnének olyan számlálólapok, amelyek helytelen, illetőleg hamis adatokat tartalmaznak. Igaz, hogy az átvizsgáláskor ez kiküszöbölhető de mindamellett nem látom be, hogy miért kell itt ilyen rendelkezésnek lennie. Ezért bátor vagyok azt a módosítást beterjeszteni, hogy ezt a három szót töröljük ebből a szakaszból. Mondom, az átvizsgáláskor, amelyet hatósági közegek végeznek, kiküszöbölhetők azok a hibák, amelyek az ilyen bejelentésből származnak, de miért adjunk a hatósági közegeknek munkát, ezeknek a számlálólapoknak felülvizsgálásával. A választói névjegyzék helyességét biztosítani fogja a hatodik bekezdés, amely szerint városokban házról-házra járva ellenőrzik a bevallásban feltüntetett adatokat, és az a körülmény, hogy minden házban kifüggesztik a választóknak az illető házra vonatkozó névjegyzékét, ami által a kölcsönös kontrollálás lehetősége megvan. Vidéken, természetesen, jobban ismerik egymást az emberek, ott tehát erre szükség nincs. Egy másik, ugyancsak aggodalmat keltő dolog a hetedik bekezdésben a ház gondozójára vonatkozó rész. Én eddig is veszedelmesnek láttam, hogy a házmesterek közjogi funkcionáriusokká léptettek elő, akik választójogot adhattak vagy elvehettek és igy veszedelmesnek tartom a ház gondozójának újból a törvénybe való beiktatását, mert a ház gondozója alatt én nem tudok mást érteni, mint a házmestert. Helyesebbnek tartanám, ha a felszólamlást nem a ház gondozójánál lehetne beadni, hanem posta utján közvetlenül a város tanácsánál. A kikézbesítéseknél is azt tapasztaltuk, hogy a házmesteri kikézbesítés feltétlenül megbízhatatlan ; ezzel szemben van egy igen megbízható kézbesitési szervünk : a magyar királyi posta. Én például a szavazójegyek, a számlálólapok kikézbesítését a házmester helyett mindig szivesebben biznám a magyar királyi postára, amelynek megbízhatósága közismert és amely feltétlenül biztosabban juttatja el az illetőkhöz ezeket a közjogi jogosítványokat, mint más. (Propper Sándor : Politikailag megbizhatók ?) Ezért ezeket a szavakat, hogy »a ház gondozójánál« helyettesíteni szeretném ezekkel a szavakkal »posta utján«. Amennyiben a belügyminister ur ehhez a két lényegtelen módosításhoz hozzájárul, akkor javaslom, hogy a 29. § ötödik bekezdésében a »munkaadója, alkalmazottja, vagy szomszédja« szavak töröltessenek, a 29. § hetedik bekezdésében pedig a »ház gondozójától« szavak helyett »posta utján« szavak tétessenek, az utolsó mondat pedig töröltessék. Kérem módosításom elfogadását. Elnök : Peyer Károly képviselő ur kivan szólani. Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! A Petrováez képviselő ur által benyújtott az a módosítás, hogy a »munkaadója, alkalmazottja vagy szomszédja« szavak kihagyassanak, nem bir nagy jelentőséggel ; ehhez a módosításhoz a magam részéről is hozzájárulok. Nem járulhatok hozzá azonban ahhoz, hogy a szavazólapok posta utján kézbesittessenek. Végre a kérdést gyakorlati oldaláról kell nézni. Ezeket a szavazó-igazolványokat ajánlott küldemények gyanánt kézbesíteni óriási költség volna. Nem tudom, hogy a posta ezt vállalná-e, mert amennyiben postai kézbesítésről volna szó, ugy ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy ajánlott küldeményként kézbesittessék, ugy hogy ennek nyoma legyen s az illető, ha reklamálni akar, akkor tudjon is reklamálni és igy megállapítható legyen, hogy kinél veszett el az ő szavazó-igazolvám'a. (Petrováez Gyula : Helyes !) Ugyanez a cél azonban elérhető a házfelügyelők utján is. A házfelügyelőnek átvételi-iv ellenében át lehet adni a szavazó-igazolványokat. Az átvételiiven minden egyes szavazó aláírásával tartozik elismerni, hogy a szavazólapot tényleg átvette. (Petrováez Gyula : Közjegyzőileg hitelesítsék az aláírást ?) Nem tudom, hogy mennyivel megbízhatóbb a képviselő ur propoziciója, amely egyenesen a levélhordóra bízza a kézbesítést, aki anélkül is túl van terhelve s aki esetleg megunván ezt a munkát, vagy talán pártpolitikai szempontból egy csomó szavazólapot egyenesen zsebrevág s azokat a választás után kézbesiti. Semmiféle ellenőrzés nincs arra, hogy az illető mikor kapta vagy mikor ..nem kapta meg a szavazólapot. Vagy azt méltóz40*
