Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-437
A nemzetgyűlés 437. ülése 1925. évi június hó 30-án, kedden. 271 Ennek egyszerű magyarázata az összeirás rendszere. Nálunk az összeírásnak az a rendszere, hogy egyszer kiadjuk a számláló lapokat — amint most is rendelkezik a törvény, hogy egyszer öt esztendőben kiadjuk a számláló lapokat — és mindenki kötelező vallomást tesz, ellenben már a következő esztendőkben pusztán a jelentkezésre utaljuk a választót. A választó vagy jelentkezik, vagy pedig nem kerül bele a választók névjegyzékébe. Ez a szisztéma nem számol avval az indolenciával, amely általában jellemzi azokat, akik jogokkal vannak felruházva. (Lendvai István : Nem mindig van indolencia ! Tabon pl. a halottak is szavaztak a kormány jelöltjére !) A halottak érdeklődése Magyarországon hagyomány. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang balfelől : Megszokott dolog ! — Hcgymegi-Kiss Pál : Ezt már nagyon tapasztaljuk !) Az élők azonban arról panaszkodnak, hogy mig a halottak feltámadnak, hogy választójogukat gyakorolják, addig az élők elveszítik választójogukat és ők lesznek ebből a szempontból halottak. Választásról választásra tapasztaljuk, hogy emberek álmélkodva és csodálkozva kérdezik, hogy én nem vagyok benn a választók névjegyzékében? Én az adómat pontosan fizetem, én ennyi meg ennyi ideje lakom itt, lehetetlen, hogy ne legyek benn a névjegyzékben. És felelőssé teszik pártjukat, felelőssé tesznek mindenkit, csak önmagukat nem teszik felelőssé, hogy ők nem érdeklődtek választójoguk iránt. Azt tartom, hogy az a törvényhozás, amely a kötelező szavazás alapján áll, alapjában véve önmagával jut ellentétbe, amikor a szavazást kötelezővé teszi, a névjegyzékekbe való bekerülést azonban öt esztendőből négy esztendőben nem teszi kötelezővé, hanem az illetőt kedve szerinti jelentkezésre utalja. Annak a gondolatkörnek, amely a kötelező szavazásban nyilatkozik meg, már a névjegyzék összeállításánál kell kezdődnie. Én annakidején javaslatomba azt a rendelkezést vettem fel, hogy a névjegyzéket minden esztendőben hivatalból kell összeállítani s minden esztendőben ki kell bocsátani számláló lapokat. Az a rendszer, amelyet mi követünk, hogy egy álló esztendeig elpiszmognak azon, hogy alapjában véve már elavult névjegyzékből hogyan hagyjanak ki embereket — mert ujak alig jelentkeznek — igazán magyar specialitás. A mi névjegyzékeink mindig rosszak. Rosszak azért, mert elavultak. Én ismerem az igen t. belügyminister ur felfogását e kérdésről. Ö azt hiszi, hogy ha minél több idő áll rendelkezésre a névjegyzékek elkészítésénél, annál alaposabb a lista. Ez tévedés. Ezek a listák mindig elavult adatokon alapulnak. Készül egy lista az idén a múlt esztendő adatai alapján. Ez életbe fog lépni a következő esztendőben, ennek következtében abban a percben, amikor életbe lép, adatainak egy része már teljesen valótlan. Valótlan azoknak a hibája nélkül is, akik elkészítették, mert az élet tette azokat valótlanokká. A külföldön a listák rövidebb idő alatt és közvetlenebbül készülnek. Frissebbek. Nem látom semmiféle célját annak, hogy csak öt esztendőről-öt esztendőre készítsük a listákat. Nem is tudna ezzel szemben senki sem érvet felhozni egyebet, mint legfeljebb a költségek érvét, hogy az az eljárás költségesebb. De viszont ez az eljárás jobb ; afelett azt hiszem nem lehet vita, mert ez mindig a legfrissebb anyagot hozza és ez mindig a legteljesebbé teszi a választók számát. Most a helyzet az, hogy összeállítjuk egyszer jól vagy rosszul a választók névjegyzékét, azután következik, hogy az uj generáció, amely megszerzi a választójogot," ha érdeklődik utána jelentkezik, ha pedig nem érdeklődik, nem jelentkezik. Kikerülnek a választók névjegyzékéből részben a haNAPLÓ. XXXIV. lottak. (Lendvai István : Érdekes, hogy a halottak mindig kormánypártiak ! Ezért lesz a kormánypárt is halott ! — Meskó Zoltán : A halottak a legbiztosabb szavazók !) Elnök : Csendet kérek ! ( Meskó Zoltán : Nem fellebbeznek, azért biztos szavazók !) Vázsonyi Vilmos : A halottak azért olyan közkedveltek a választásokon, mert az ő szavazatukat még titkos választás esetén is pontosan lehet irányítani. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt az élőknél sokkal nehezebb megcsinálni. (Meskő Zoltán : Majd tanul a belügyminister ur ! Nem kell sokat hangoztatni ! — Lendvai István : Nem jó kioktatni !) Fogy tehát természetszerűleg a választók száma, az uj választók pedig nem kényszerülnek arra, hogy jelentkezzenek, ennek következtében a kötelező szavazás gondolata a névjegyzék elkészítésénél bukik meg. Én azért nem adok be erre vonatkozólag javaslatot, mert semmiféle reményem nincs arra, hogy a t. belügyminister urat kapacitálni tudom, azt azonban ki kell jelentenem, méltóztassanak elmélkedni azon, hogy ez az öt esztendő nagyon hosszú idő és méltóztassanak kimondani azt a kötelezettséget, hogy egy ciklusban legalább kétszer vagy háromévenkint számlálólapok kiadassanak. Méltóztassanak két terminust szabni. Az egyik terminus benne volt a javaslatban : ez a terminus a minden választást követő esztendő, a második terminus pedig a nemzetgyűlés természetszerű feloszlását megelőző második esztendő legyen visszafelé számitva. Ilyeténformán az öt évi ciklus alatt legalább kétszer forgatnék meg ezt az anyagot, mig a jelenlegi szisztéma mellett egész bizonyos az, hogy ezek a választási listák teljesek és tökéletesek nem lehetnek. Nem adok be indítványt ehhez a szakaszhoz, ezeket azonban bátor voltam elmondani azért, mert szóba kerülvén a listák kérdése, amelyet én a választójog tengeh T ének tartok, kénytelen voltam ezeket elmondani. A lista a választójog tengelye azért, mert akadémikusán bárkinek adtam választójogot és bármiféle rendszert fogadtam el, ha a listák elkészítésénél kijátszom magát az anyagi választójogot, akkor tulajdonképen a választójogot és a választás eredményét játszottam ki és a választás eredményét már előre meghamisítottam. Sajátszerű, hogy épen ezeknek a technikai kérdéseknek szoktak itt kevés figyelmet szentelni. Most, amikor a listakészitcsi szakaszokat tárgyaljuk, felhivom t. képviselőtársaim figyelmét arra, hogy ezek a gyakorlatilag legfontosabb szakaszai egy választójogi törvénynek. A listakészités a lényege, a tengelye minden választójognak. Ezek a szakaszok talán nem olyan érdekesek kifelé, mint a többi szakasz, hogy azonban ezeknek a szakaszoknak miként való szövegezése és alkalmazása a legfontosabb, arról méltóztassanak meggyőződve lenni. (Vgij van ! a szélsobaloldalon.) Elnök : Kíván még valaki szólni? Ha senkisem kivan szólni, a tanácskozást befejezettnek jelentem ki. A belügvrninister ur kíván nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Csak egész röviden kívánok nyilakozni azokra, amiket Vázsonyi Vilmos igen t. képviselőtársam mondott. Kijelentem, hogy tökéletesen igaza van abban, hogy az a rendszer, amelyet ő itt ismertetett és amely abból áll, hogy évenként újból és újból számlálólapok alapján történjék az összeirás, a legtökéletesebb. Efelett nem is lehet vita közöttünk. Mi egyedül azért vagyunk kénytelenek elzárkózni ez elől a rendszer elől, mert egyrészt rengeteg sok pénzbe kerül, másrészt pedig minden esztendőben ugy, amint a javaslatban ki van dolgozva, hosszú hónapokra igénybe veszi a hivatalos 40
