Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-437
268 A nemzetgyűlés 437. ülése 19, ütközésbe kerüljön a törvénnyel, amikor arról van szó, hogy esküt kell tennie ; mert ez nem egyházjogi eskü, nem vallási eskü, hanem közjogi eskü, amely Magyarországon történelmi tradíció. (Peyer Károly : Amelyet nem tartottak be !) Kérem tehát, hogy az eredeti szöveget méltóztassanak elfogadni ! (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek jelentem ki. Következik a határozathozatal. A 19. §-nak a bizottság által javasolt szövegével szemben Szeder Ferenc képviselő ur módositó indítványokat tett. A kérdést akként kivánom feltenni, hogy az eredeti szöveget szembe állítom Szeder Ferenc képviselő ur indítványaival ; amennyiben el méltóztatnak elfogadni az eredeti szöveget, ugy Szeder Ferenc képviselő ur módositványai elesnek. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e elfogadni a 19. §-t eredeti szövegében, szemben Szeder Ferenc képviselő ur kétrendbeli indítványával, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani ! (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés az eredeti szöveget fogadta el, ennélfogva Szeder Ferenc képviselő ur indítványai elesnek. Következik a 20. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedj ék azt felolvasni ! Forgács Miklós jegyző (olvassa a 20—23. §~okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 24. §-t.) Elnök : Az előadó ur kivan szólni ! Puky Endre előadó: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A 24. §-hoz vagyok bátor egy beszúrást indítványozni, amely azonban magának az összeirási eljárásnak a lényegét nem érinti. Épen azért vagyok bátor röviden ismertetni azt a módosítást, amelyet majd a 28. és 29. §-oknál terjesztek elő és amelyet kinyomatva a nemzetgyűlés t. tagjai ma méltóztatnak kézhez kapni. Ez tudniillik logikailag teljesen összefügg a 28. és 29. §-okkal, ennélfogva tehát nem indítványozhatom a 24. § kiegészítését anélkül, hogy magának az összeírásnak és kiigazításnak, tudniillik a választói névjegyzék összeírásának és kigazitásának tervezett uj rendszerét röviden ne ismertessem. Az előadói, illetőleg a választójogi bizottsági javaslat, amely előttünk fekszik, összeírást és kiigazítást ismer, összeírás történnék mindig az általános képviselőválasztást követő években, kötelező vallomásszolgáltatások alapján ; a kiigazítás pedig a közbeeső években fakultatív vallomásszolgáltatás alapján. Mind a kettőt a központi választmány teljesítené. Ezen a rendszeren az előterjesztett javaslat változtatást proponál, — először az időpont tekintetében. Az általános összeírás eredetileg a kormány által előterjesztett javaslat értelmében mindig az országgyűlés tartamának utolsó előtti évében lett volna megejtendő. Ezt azonban megváltoztatta a választójogi bizottság, miután az országgyűlés netán korábban történő feloszlatása esetén természetszerűleg nem lehetett tudni az utolsóelőtti évet és ennek folytán ilyenkor az összeírás elmaradt volna. A bizottság tehát azt a változtatást tette, hogy nem az általános választás előtti évben, hanem az azt követő évben legyen a névjegyzékek uj összeirása. Ezzel elérni óhajtotta azt a céít, hogy egy bizonyos pozitiv évre vonatkozik az összeírás, és másodszor számbavette azt tapasztalati tényt, hogy mindig az általános választást követő evekben a legélénkebb az érdeklődés a választójog iránt s ennélfogva feltehető, hogy az érdekeltek legnagyobb száma akkor fog választójogának érvén3 T esitése tekintetében érdeklődni a választói névjegyzék összeirása iránt. Ennek a rendszernek is mutatkoznak azonban hátrányai. Első hátránya t. i. az, hogy igy a legmesszebb tolódik el az összeírás a legközvetlenebb Í. évi junms hó 30-án, kedden. általános képviselőválasztástól és a közbeeső idő alatt az eltolódásoknak, a kihagyásoknak és a vétlen mulasztásoknak egész sorozata állhat elő, úgyhogy a választói névjegyzék megint nem lesz teljes mérvben ugy összeállítva, amint az kívánatos lenne. Ennélfogva tehát azon megállapodások alapján, amelyeket a belügyminister ur a t. ellenzék képviselőivel együtt is tett, e tekintetben egy módosítást vagyok bátor proponálni, nevezetesen azt, hogy az összeírás következetesen minden 5. esztendőben történjék, elsőizben a jövő 1926. évben és azután minden öt évben. Ennek több előnye van. Egyik előnye a rendszeresség ; a másik előnye az, hogy minden második összeírás összeesnék az országos népszámlálási összeírásokkal, ami az egész összeirási műveletet egyszerűbbé és amellett, — ami nem utolsó szempont : — olcsóbbá is tenné. Ez az időpontra vonatkozó változtatás. Ami már most magának az összeirási, illetőleg kiigazítási eljárásnak mikéntjét illeti, ebben a tekintetben az előterjesztett előadói javaslat azt proponálja, hogy az öt évenként ismétlődő összeállítást megelőzze egy választói kataszter felállítása, amely a legpontosabban, házról-házra, lakásról-lakásra járva, hatósági közegek által végeztessék el. Ezt a kataszteri összeírást azután tanúsítaná aláírásával a családokra nézve a családfő, a lakásokra vonatkozólag a főbérlő, a házakra nézve pedig a ház gondozója. Ez a kataszter azután nevezetes szerepet játszana a választói névjegyzék öt évenkénti összeirása körül. Nevezetesen minden ötödik év elején kötelező vallomásszolgáltatást adnának mindazok, akik véleményük szerint választójoggal bírnak. Ezeket a kötelező vallomásszolgáltatási iveket azután a hatósági közegek összehasonlítanák a számlálólapokkal, a választókról felvett kataszterrel. Az összehasonlítás eredményét jegyzékbe foglalják és a jegyzék az osztrák rendszer szerint minden házban kifüggesztetnék. (Peyer Károly : Nagyon helyes !) Ebben a jegyzékben lennének mindazok, akik vallomást adtak, vagy nem adtak, de az eljáró hatósági közegek megállapítása szerint abban a házban minden valószínűség szerint választójoggal bírnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A házban történő kifüggesztés alapján bárki, aki magát jogtalanul kihagyottnak tekinti, vagy mást jogtalanul felvettnek tekint, megjegyzéssel fordulhat a központi választmányhoz. Ez tehát nem jogorvoslat, csak a hatóság figyelmének felkeltésére alkalmas eszköz azért, hogy a központi választmány az ideiglenes névjegyzék összeállításánál minél teljesebb, pontosabb munkát végezhessen és igy a tulajdonképeni jogorvoslatok száma minél inkább leszálljon. Hogy minél teljesebb legyen a választói névjegyzék, a javaslat tartalmaz olyan irányú intézkedést is, amelynél fogva az összes hatóságok, vállalatok, üzemek kötelesek az állandó szolgálatukban levő azon alkalmazottakról, akiknek választójoguk van, szintén vallomást szolgáltatni az ideiglenes névjegyzék összeállítása céljára. Ezt tartalmazná a 28. és 29. §, aminek konzekvenciájaként azután a 24. §-nál vagyok bátor proponálni azt a módosítást, hogy mivel az általános összeírás csak öt évenként történik, a közbeeső években pedig csak kiigazításról van szó, ennélfogva a központi választmányok csak a közbeeső években működnek a kiigazítás szempontjából, nem minden esztendőben. Ennélfogva tehát a 24. § a következő kezdőszavakkal bővíttetnék ki : »Azokban az években, amelyekben az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékét ki kell igazítani«, — majd igy folytatnék : »a központi választmány január 5-ig minden község részére egy, vagy több összeíró küldöttséget alakit«. Ezt a beszúrást tehát a 24. §-hoz vagyok bátor elfogadásra ajánlani.
