Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-437

A nemzetgyűlés'437. ülése 1925. évi június hó 30-án, "kedden. 265 Tisztelettel kérem a Nemzetgyűlést, hogy a gazdasági bizottságnak a III. fejezet emiitett címei és rovatai között a hitelátruházás ügyében tett intézkedését jóváhagyólag tudomásul venni szíveskedjék. « Elnök : Kivan valaki szólani? Hegymegi-Kiss Pál (szólásra jelentkezik). Elnök : Hegymegi-Kiss Pál képviselő urat illeti a szó. Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! A gazdasági bizottság jelentéséhez, mely a nemzetgyűlés 1925/26. évi költségvetési előirányzatát tárgyalja, két tekintetben van hozzászólnivalóm. Először is kifogásolom azt, hogy a felsőház működésével kapcsolatban 5 milliárd 100 millió koronát már ebbe a költségvetésbe beillesztettek átalányösszeg címén. Kifogásolom ezt azért, mert errevonatkozólag még törvényes rendelkezések nincsenek. Tudok ugyan a kormány egy javaslatáról, amely felsőházat kontemplál, azonban ez a javaslat csak a bizottságon ment keresztül, ide, a plénum elé még nem hozatott. Tudom, hogy a nemzetgyűlés többségi pártja most egy hosszabb tartamú vakációt is ajándékoz nekünk, úgyhogy ez a felsőházi javaslat rövid időn belül tető alá nem is kerülhet. De kifogásolnom kell ezt a felsőházi átalányösszeget azért is, mert ha alkotmányosan jár el a törvényhozás, ebben az esetben ez a felsőház az 1925,26. költségvetési év idején belül meg sem alakulhat. Ezt a felsőházat ugyanis a kormány .ugy kontemplálja, hogy a tagok jó részét a törvényhatósági bizottságok küldik ki a felsőházba. Már pedig ehhez elsősorban az szükséges, hogy ezek a törvényhatóságok, amelyek ma csak szükségrendelet alapján működnek, egy benyújtandó, tehát a belügyminister ur által még be sem nyújtott javaslat alapján alakulnak meg. (Rakovszky Iván belttgyminister : Be van nyújtva I) Ha be is van nyújtva, letárgyalva még nincs, s igy ezek a törvényhatóságok a törvényhatósági reform alapján szükséges, hogy átszerveztessenek, működésbe hozassanak és így, működésük során lesz módjukban csak ezeknek a törvényhatóságoknak felsőházi tagokat megválasztani, még akkor is, ha minden ugy sikerül, mint ahogy azt a kormány tervezi. Ehhez azonban a vidéki törvényhatóságoknál még az is szükséges, hogy először a törvényhatósági bizottsági tagválasztó-kerületeket saját maguk szabályozzák és rendezzék. Ez a rendelkezésük kormányhatósági jóváhagyást igényel, tehát nyilvánvaló, hogyha alkotmányosan kivannak eljárni, akkor az 1925/26. költségvetési évben a felsőház megalakitásáról szó sem lehet. Ennélfogva én ennek az 5,100.000.000 K átalányösszegnek ebből a költségvetésből való kihagyását javasolom és azt hiszem, sokkal helyesebb lesz, ha ezt az összeget más egészségesebb célra, olyanra, amire az ország lakosságának sokkal inkább szüksége van, fordítjuk. (Klárik Ferenc : A munkanélküliek segítségére !) Ez az egyik, amit a költségvetéssel szemben el kellett mondanom. Van azonban egy másik dolog is, aminek orvoslásáról gondoskodást nem látok ebben a költségvetésben, de amit mi, képviselők mindannyian tudunk és érezünk. Arról van szó, hogy azok a tisztviselők, akik mint gyorsírók működnek itt, és előttünk mennek nap-nap mellett tönkre (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) s ezért — ha nem akarjuk, hogy ebben a tekintetben szükkeblüek legyünk — a gyorsíróknak helyzetén végre javítanunk kell. (Ugy van ! Ugy van ! Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Nagyon jól tudjuk azt is, hogy a nemzetgyűlés működési ideje olyképen van kontemplálva, hogy ezek a gyorsírók ma már mellékfoglalkozásokat sem űzhetnek és le kellett mondaniok minden ilyen mellékfoglalkozásról, illetményeik pedig nem elegendők a megélhetésre. ( Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon. — Szeder Ferenc : Fizetésük csak egy főzelékfelfétre elégséges !) Másfelől tessék figyelembevenni azt a rettenetes munkát, amit itt teljesítenek, amely szellemi munka, fizikai munka, de egyúttal idegölő munka is. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) A létszámuk sem olyan nagy, hogy kellő felváltásukról gondoskodni lehessen. A gyorsírók ismételten és ismételten fordultak már ebben a tekintetben kérelemmel a Ház elnökségéhez. Én nem tudom, hogy a nemzetgyűlés miért nem érez magában erkölcsi "felelősséget, hogy az ő helyzetükön végre-valahára javítsunk. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Azt gondolom, t. Nemzetgyűlés, hogy nekünk a gyorsírókról, az ő rendkívüli munkásságukról, amely a köztisztviselők részére megszabott rendes hivatali órákon túlmenő, gondoskodnunk kell (Helyeslés a Ház minden oldalán.) és épen ezért javaslom : utasítsa a nemzetgyűlés a gazdasági bizottságot, hogy a parlamenti gyorsirók rendkívüli munkásságának méltányos díjazására vonatkozólag terjesszen elő pótjavaslatot. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Hallottam, hogy az elnökségnek valamilyen rendelkezési alapja van bizonyos fenmaradt pénzekből. (Szeder Ferenc : Büntetéspénzekből !) Hallottam, hogy ebből a bizonyos rendelkezésre álló alapból jutalmakat adnak. Én ezt a kérdést, a •gyorsirók rendkivüli munkásságának díjazását nem akarom ilyen discrecionális alapon nyugvó jutalmazási rendszerrel elintézni, (Helyeslés.) mert az én nézetem az, hogy nekünk ezt a kérdést becsületesen és emberiesért rendeznünk kell. (Ugy van! balfelöl.) Erre nézve az a véleményem, hogy a gazdasági bizottság foglalkozzék ezzel a kérdéssel újból és hozzon ide ebben a tekintetben egy emberies, méltányos javaslatot, mert mi, a nemzetgyűlés képviselői, nem nézhetjük el azt, hogy a nemzetgyűlés legelső munkásai, akik " életüket, idegrendszerüket feláldozzák a nemzetgyűlés működéséért, kellő díjazásban ne részesíttessenek. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Szeder Ferenc : Fizessék meg őket tisztességesen !) Elnök : Kivan még valaki szólam ? (Nem !) Az előadó urat illeti a szó ! Fráter Pál előadó : T. Nemzetgyűlés ! Nem megyek bele annak a kérdésnek politikai részébe, hogy a felsőház felállittassék-e és mikor állittassék fel, de nem mehetek bele annak fejtegetésébe sem, hogy mikor fogja megkezdeni működését. Az azonban bizonyos, hogy a javaslat be lévén nyújtva, azt a nemzetgyűlés le fogja tárgyalni. Ha felsőház létesíttetik, akkor annak költségeiről is provideálni kell. Abból az 5.100,000.000 koronából 4 milliárd korona az az összeg, amely az érdekképviseletek és a törvényhatóságok által kiküldendő mintegy 100 tag olyan díj ázására vonatkozik, mint amenynyit a képviselő urak kapnak. (Klárik Ferene : De gazdag ez az ország ! — Zaj.) Ez az egyik megjegyzésem. A másik megjegyzésem a gyorsiroda személyzetére vonatkozik. A gazdasági bizottság több ízben foglalkozott a gyorsirók díjazásának kérdésével és biztosithatom a t. Nemzetgyűlést arról, hogy az elnökség is mindig rajta volt kellő érzékkel, hogy a lehetőséghez képest javítson a helyzeten, (Hegymegi-Kiss Pál*: Azért nem tudják ebédjeiket kifizetni ! — Zaj.) azonban a gyorsirók a IX. rangosztályban kezdvén meg alkalmaztatásukat, a gyors előmenetel folytán 10—12 esztendő alatt elérik már a VI. rangosztályt, (Hegymegi-Kiss Pál : 30 évi működés után !) ezenkívül a nemzetgyűlés együtt nem léte alatt szabadon rendelkeznek munkaidejükkel és igy az elnökség nem volt abban a helyzetben, a pénzügyi helyzetet is figyelembe véve, hogy igényeiket teljesíthesse és fizetésüket emelhesse. (Zaj és mozgás.) [j 89*