Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

À nemzetgyűlés 436. ülése 1925. évi június hó 27-én, szombaton. 257 amikor i. i. valamivel szemben bizonyos más dolgok követelletnek. A másik pedig, ami nem felel meg egészen a Junktim fogalmának, az volt, hogy a kormányzat teremtsen meg egy olyan atmoszférát, amely lehetővé teszi, hogy az a lojalitás, amely az ellenzék i észéről kéretett, - s amely kétségkívül az lett volna — gyakoroltassék. Junktimrcl tehát szó volt, (Szilágyi Lajos : Volt ! Volt !) ezt konstatálni kivánom és nagyon kérem a t. képviselő urat, hogy ne méltóztassék az én szavaim igazságát, valódiságát kétségbe vonni. Az megtörténhetik, hogy az emberek egymást felreértik, de az, hogy valaki felelős állásban, mint amelyben nekem szerencsém van lenni, tudatosan v lótlanságot állítson egy ilyen testület előtt, amely a legelső testülete ennek az országnak, talán mégis egy kicsit erős dolog volna. Nagyon kérném tehát, ne méltóztassék engem azzal megvádolni, hogy én valótlanul, vagy nem helyes módon adom elő a tényeket, amelyek megtörténtek. Figyelmeztetésére pedig, t. képviselő ur, csak az a válaszom: nekem nincs semmi rejtegetni valóm abban az irányban, hogy mi a véleményem Garamiról, más emberekről, vagy mi a véleményem arról, hogy mennyire kívánatos egy megértőbb atmoszférát teremteni ebben a parlamentben. (Baross János : Nagyon kívánatos !) Ezt nagyon jól tudom és ne méltóztassék engem erre,figyelmeztetni. Nekem nincs rejtegetni valóm. Én meghirdetem azt itt most is ebben a parlamentben, hogy igenis arra törekszem, amennyire módom van arra törekedni, hogy amennyire lehet a pártok között levő feszültségeket enyhítsem, (Zaj. — Felkiáltások a baloldalon : így ?) az embereket lehetőleg összehozzam (Szilágyi Lajos : így ?) és az érintkezés révén enyhilsem az egymással szemben való ellentéteket. Ez az én politikai stilusom. (Helyeslés a jobboldalon.) A stílusomról pedig nem vagyok hajlandó lemondani senki kedvéért. Nagyon kérem t. képviselőtársamat mégegyszer — ha ő figyelmeztet engem, én kérem őt — ne méltóztassék engem ettől a legnagyobb értéktől, amely egy politikusban rejtekezhetik, a feltétlen igazmondás tói és saját maga mellett való kitartástól valamiképen — nem mondom eltéríteni, de megvonni tőlem ezt az értéket. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Magam is érdekelve vagyok ebben a kérdésben, mert hisz a politikai pártok vezetői közül én is ott voltam ezen az értekezleten és mert a ministerelnökhelyettes ur engem is aposztrofált és engem is feleiőssé tett mindazért, ami történt t. i., hogy mi egy sikertelen politikai lépést, egy balhuzást tettünk. — (Szakács Andor: Kétségbeejtő, hogy ezen vitatkozunk! — (Zaj.) — Baross János: Mi megvagyunk elégedve a taktikánkkal ! — (Zaj.) — Azt hiszem ma nem ez a kérdés, a kérdés az, hogy ezen az értekezleten mi történt. Az egyik az értekezlet résztvevői közül igy emlékezik, a másik ugy. Ha a t. ministerelnökhelyettes urnák felfrissítem az emlékezetét, talán ő is máskép fog emlékezni, mint eddig emlékezett. A politikai pártvezetők miután sorra felálltak és szóhoz jutottak egytől-egyig azzal kezdték ott, hogy Junktim nincs. — (Zaj.) — Szilágyi Lajos : Ezentúl felesküdt gyorsírókat viszünk ! — (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Vagy nem megyünk el! — Folytonos zaj. — Elnök csenget.) — Nem is ambicionáltunk mást, csak azt, hogy a ministerelnökhelyettes ur beszéljen a kormányelnökkel, hogy miféle biztatásokat adhat nekünk, nem junktimba hozva ezzel a kérdéssel, hanem olyan formán, hogy mivel a választójoggal szemben nekünk vannak bizonyos aspirációink, mennyiben van reményük arra, hogy ezek az aspirációk, ezek a kérelmek teljesedni fognak. Ezért mondottuk mi néhányan: ne legyen végleges az, amivel most szélmegyünk, majd este kapunk a ministerelnökhelyettes urlól egy u. n. szóbeli jegyzéket (Zaj. - Baross János : Az atmoszférán akartunk javítani!) De nem ez a fontos. A t. kormány ott, azon az értekezleten azt mondotta, hogy égetően sürgős ennek a javaslatnak keresztülvitele, égetően sürgős, hogy az törvénnyé váljék, hogy azután a kormány beruházásokat eszközölhessen, a tisztviselői fizetéseket felemelhesse (Ugy van! Ugy van!) s kijelentette még azt is, hogy ha már megvolna, akkor is későn volna. (Igaz, Ugy van !) Amikor azt mondottam, hogy ezt önök rendelettel is elintézhetik, azt mondotta a pénzügyminiszter ur : »Én rendelettel csak felemel hetem az adót, de leszállítani jogom nincs, tehát ehhez törvény kell«. (Bud János pénzügy min isler : Ugyan !) Azt m'ondotta a t. minister ur s ez volt a kormány állásponlja is, hogy már is későn van a segítség, tehát tessék megszavazni szombatig, hogy ebből törvény legyen. Ma igen érthető okokból azt mondottuk, hogy mi ugyan előmozdítani akarjuk, hogy ezekből a javaslatokból mielőbb törvéity legyen, de nekünk az ellenzéknek a jövővel szemben is felelősségünk van a tekintetben, hogy mi klotürös tárgyalás alá nem tartozó tárgyakat klotürös tárgyalás alá venni ne engedjünk. (Ugy van! Ugy van! a bal és szélső baloldalon.) Tehát mi Cí-ak elvi fentartással éltünk. Azt sem mondottuk hogy négy napnál tovább fogjuk búzni a vitát, azt sem mondottuk, hogy öt-hat napig fogunk tárgyalni, csak azt, hogy nem akarjuk, hogy a klotür szankcióját alkalmazzák. Ha önök a teljes javaslatot hozták volna, megtörténhetett volna, hogy az három nap alatt keresztülmegy. (Ugy van! Ugy van! a ba oldalon.) De nem erről van szó! Azt méltóztatik mondani, hogy : periculum in mora, ha meg is szavaztuk volna, akkor is későn lelt volna. Ami ma késő, az holnap nem késő ? Hol itt a logika ? Azt mondják, hogy az ellenzék vétett. Nem ez a fontos ! Nem fontos, hogy ki vétett, ki nem, arról van szó tárgyilag, dologilag véve, hogy szükségesek-e ezek a beruházások a fizetések emelése szükséges-e az adók leszállítása, vagy nem? (Ugy van! Ugy van! a baloldalon). Mert más egyéb sem minket, sem a kormányt nein érdekelheti. (Baross János : Főleg az országot sem !) Ha tárgyilag véve ezek szükségesek, halaszthatatlanok, sürgősek és itt vannak, akkor nem komoly munka és nem komoly védekezés ez, hanem ügyetlen átjátszani akarása a felelősségnek, — (Ugy van! Ugy van! a baloldalon). az amikor azt mondják, hogy sürgős ugyan, de ón most kapricból csak azért sem tárgyalok, mert az ellenzék nem engedte meg. hogy abból a javaslatból szombat este fél nyolc órára törvény légyen. — Nekem tehát most már nem sürgős Hol van a logika? Ami ma késő, az holnap még inkább késő. Azután még jobban elkésett, mégis azt mondja a kormány, most már talán két-három hét múlva sem lesz késő. Ne méltóztassék tehát csodálkozni, ha Szilágyi t. képviselő társam emlegette a csapda s ót, mert akkor ugy látszik, nem ugyanarra a tárgyra mondotta Szilágyi a csapda szót hanem egy másik vonatkozásban, hogy a kormány, ha ezeket a lépéseket nem akarja megtenni, mint ahogy nem is akarja, akkor csak a látszatot akarta felidézni, amint hogy meg akarja csinálni, tehát a kormány ezt csak korteseszköznek használta, (Nagy Vineze : Ugy van! Korteseszköznek!) azért, hogv elmondhassa : nézzétek, az ellenzék nem engedi. Erről van szó ! Ez nem komoly és nem jóhiszemű eljárás! (Ugy van! Ugy van! a baloldalon Zaj a jobboldalon). Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Farkas István! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! En nagyon röviden, csak néhány megjegyzést kívánok tenn i NAPLÓ. XXXIV. y 7