Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

258 A nemzetgyűlés 436. ülése 1925. évi június hó 27-én, szombaton. À t. ministerelnökhelyettes ur azt mondja, hogv a felelősség reánk hárul. Én ezzel szemben csak megállapítom a következő tényt : Igaz-e az, bog}

7 a házszabályok szerint, ha letárgyaljuk ezt a javaslatot azzal a kibővített résszel, amelyet kivettek belőle, akkor nem alkalmazható reá az indemnitási szakasz ? (Vass József népjóléti és munkaügyi minister, mint helyettes ministerelnök; Igaz! Mondottam!) Igaz-e az, hogy azt mondotta az ellenzék, hogy maga is sürgősnek itéli ennek letárgyalását? Igaz-e ez, helyettesministerein ök ur ? (Vass József népjóléti és munkaügyi minister, mint helyettes ministerelnök: Nem nagyon vettem észre !) Igaz, mert ott közösen megállapítottuk ezt azon az értekezleten. Igaz-e az, hogy amikor az indemnités! ott letárgyaltuk, mi javasoltuk ennek napirendre tűzését, ki lesz tehát a felelős azért, hogy ez nem intéződik el? (Vass József népjóléti és munkaügyi minister, mint helyettes ministerelnök: Azok, akik megakasztották! — Rupert Rezső : Ez komolytalan dolog ! így kormányozzák Magyarországot ! — Zaj !) Elnök: Csendet kérek. Rupert képviselő urat kérem, ne méltóztassék a szónokot zavarni. (Baross János : Egy hisztérikus asszony politikája lehet csak ez a struccpolitika. (Zaj.) Baross képviselő urat kénytelen vagyok redreutasitani ! Farkas István: Amikor az ellenzék napirendre akarja tüzelni ezt a javaslatot, akkor a kormány ezzel áll elő csak azért, mert én házszabályellenes keretben akartam letárgyaltatni, nem járulok hozzá ennek napirendre tűzéséhez. (Zaj.) De tovább megyek. A pénzügyi bizottságban a pénzügyminister ur Várnai Dániel képviselőtársam kérésére kijelentette, hogy az indemnitási javaslat után ezt a másik felhatalmazási javaslatot tűzeti napirendre. Ha ez igy vai, akkor igenis, a kormány taktikázik, az a kormány, amely utóbb taktikai szempontokból nem akarja ezt napirendre tűzni, hanem ehelyett a választójogi javaslatot. {Zaj.} Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Scitovszky Béla ! Seitovszky Béla: T. Nemzetgyűlés! Nagyon sajnálom, hogy az az értekezlet, amelyet én,- mint pártközi értekezletet összehívtam volt, amely jellegénél fogva bizalmas természetű, itt, a nyilt ülésen szóbakerült. (Szilágyi Lajos ; Nem mi hoztuk ide !) A képviselő ur téved ebben, mert ha jól tudom, épen ő volt az első, aki vagy Szakáts József képviselő ur, vagy Vasadi-Balogh képviselő ur felszólalásakor az én nevemet megemlítette. (Nagy Vince : Ez igaz ! — Szilágyi Lajos ; Én voltam ! — Hegymcgi Kiss Pál : Majd tisztázzuk mi is, hogy mi — a bizalmas !) Természetesen ez megtörténvén, a miniszterelnökhelyettes ur, szó nélkül ezt nem hagyhatta. (Rupert Rezső : Minden lapban bent volt !) Tisztelt képviselő ur én nem nyilatkoztam arról, hogy mi történt azon az értekezleten, (Szilágyi Lajos: Én sem!) nem is kutatom, nem is olvastam a lapokból sem. (Rupert Rezső: Ártatlan dolog volt! — Zaj.) Ez az egyik, ami felett sajnálkozásomat fejezem ki, mert megneheziti az elnöknek hasonló esetekben való további eljárását. Én sohasem zárkóztam el az elől, ha láttam a lehetőségét, hogy a pártok között a békés hangulat megteremtése érdekében lépéseket tegyek. (Helyeslés.) De ha ilyen akadályokat, ilyen nehézségeket látok, hogy amikor a pártvezetőségek összegyűlnek az elnök hivó szavára, akkor itt a nyilt ülésen kiderül az, hogy teljes félreértésben vaii mindenki, aki ott jelen volt és az egyik kételkedik a másik szavában, (Szakács Andor : Jegyzőkönyvet kell felvenni ! — Rupert Rezső : Ez után közjegyzőt viszünk — Ellenmondások jobbfelől.) sőt Szilágyi képviselő ur megpendítette azt a gondolatot is. amely kizárja a bizalmas jelleget, hogy gyorsírókkal fog ott megjelenni, akkor az én elnökségem alatt ilyen párlérlekezletet tartani nem fogok, inkább lemondok minden olyan lehetőségről, amely a pártok között való békésebb együttműködést előmozdíthatja. Szilágyi képviselő ur azonban a velem kapcsolatos felszólalását illetőleg tévedésben van. Én nem abban a formában vetettem fel a kérdést, hogy a törvényjavaslat osztassék ketté, hanem azt mondottam volt, amikor láttam, hogy a megegyezés nem igen fog sikerülni, hogy egy mód volna talán,mert ha ez a megegyezés nem sikerül, ugy a házszabályok értelmében ez a benyújtott indemnitási javaslat nem lesz tárgyalható a házsabályok 212. §-ának 6. bekezdése alapján, vagyis nem lesz alkalmazható az a rendelkezés, hogy négy nap alatt letárgyalható legyen. Ismétlem, én ragaszkodom a házszabályok azon rendelkezéseihez, hogy ez az intézkedés csak olyan indemnitási javaslatra vonatkozik, amely mást, mint szigorúan felhatalmazást a költségvetésnek egy bizonyos időre való meghosszabbítására nem tartalmazhat. Csak abban az esetben volna ez lehetséges, ha olyan egyetértés létesül az összes pártok között, hogy ez ellen kifogást nem emelnek. A nemine contra dicente elve alapján ebben az esetben hajlandó lettem volna ezt a törvényjavaslatot is, természetesen az ellenzék hozzájárulásával, ugy letárgyaltatni, ahogy az a szigorúan vett indemnitásra vonatkozik. Mivel azoban ez nem volt lehetséges, az volt az én egyik propozicióm, hogy az ellenzék tárgyalja a szigorúan vett indemnitási javaslatot három nap alatt és a negyedik napot szentelje az indemnitási javaslatból kivett résznek. (Baross János:) Most az ötödiket szenteljük antak! — Zaj. (Elnök csenget.) Garanciát nem kértünk. (Baross János közbeszál.) Elnök : Baross János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Seitovszky Béla : Megelégedett volna a kormányzat azzal, hogyha ezt nem méltóztattak volna kifogásolni, azonban ez sem volt lehetséges. így részemről nem maradt más hátra, mint annak kijelentése, hogy ha ilyen megállapodás nem történik, széjjel kell bontani a törvényjavaslatot, mert az indemnitásnak július elsejére való telő alá hozása erkölcsi kötelessége nemcsak a kormányzatnak, de — a rendelkezésre álló időre való tekintettel — a nemzetgyűlésnek is erkölcsi kötelessége. Ez volt az én kijelentésem, hogy akkor feltétlenül ketté kellválasztani a javaslatot, mert csak igy lehet az índemnitást tető alá hozni. Arra sem lehetett garanciát kapni, hogy vájjon egy, vagy három nap alatt végezünk-e, a kormányzatnak és elnökségnek tehát arra Kellett törekednie, hogy négy, illetőleg öt nap ahtt — mert a harmadszori olvasásra s szükséges egy nap — feltétlenül rendelkezésre álljon, va»yis hogy legkésőbb kedden az indemnitás letárgyalható legyen. Ezzel kikapcsolódott minden más kérdés, nem is volt másról szó, s ezzel oszlott szét a konferencia. Minden, ami azután következelt, ezzel a pártközi konferenciával semmiféle vonatkozásban és összefüggésben nem volt Ennyit kívántam megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Baross János ! Baross János: T. Nemzetgyűlés! Sajnálom, hogy a pénzügyminister úrhoz véletlenül ebben a percben nincs szerencsém. (Egy hang a jobboldalon: Egész nap itt ül!) Három kérdésben kívánok felszólalni, nagyon rövid leszek mind a báromban. Az egyik a ministerelnök helyettes urnák a megjegyzése volt egy közbeszólásomra, hogy t. i. rossz taktikát, taktikai hibát akar az ellenzék leplezni azzal, hogy most olyan nagyon sürgős neki a kormánynak ez a három javaslata. Nem nekünk és nem önöknek sürgős, hanem az országnak sürgős ez a javaslat. (Halász Mórié: Ezt tegnapelőtt még nem tudta? Nem lehetett ezt ma délelőtt is tudni?