Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-436
256 Â nemzetgyűlés 436. ülése 1925. fegyvert, azt akarta, hogy azokon a házszabályokon túl, amelyek megalkotásánál mi jelen nem voltunk (Felkiáltások jobbfelöl: Miért nem voltak!) amely házszabályok tárgyalásának idejére bennünket innen törvény- és ház-szabályellenesen eltávolítottak, amelyeket távollétünkben fogadtak el minden parlamenti szokás és illemtudás ellenére ... (Zaj jobbfelöl.) Elnök : A képviselő urat ezért a kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasítani ! Szilágyi Lajos . . . ezen házszabályok szigorú korlátain messzemenően tu!, azon a négynapi korláton messzemenően lui, négynapi időtartamba iktassuk bele a magunk mondanivalóit nemcsak az indemnitásról, hanem az indemnitási törvénj'javaslatba szorosan nem tartozó egyéb kérdésekről is. Téved tehát a t. minister ur, mikor azt mondja a nagy nyilvánosság előtt, hogy junktimot állítottunk fel. Épen ellenkezőleg, nem akartunk junktimot ellenben kijelentettük, hogy amikor a t. minister ur ilyen nagyfokú lojalitást kíván, amikor a jó atmoszféra megteremtéséről beszél és etekintetben szirénhangokat hallat, akkor lehetetlen, hogy meg ne említsük azokat a sérelmeket, amelyek az ellenzéknek égő sebei. Ezenfelül ugy akarja a t. minister ur minden áron a dolgot a nagy nyilvánosság előtt beállítani, mintha az indemnitási törvényjavaslat kettéosztását az ellenzék kezdeményezte volna. Ez nem igaz, ez nem felel meg a valóságnak. Az indemnitás kettéosztásának gondolatát Scitovszky Béla házelnök ur vetette fel a pártközi konferencián, ő volt az első, aki ezt szóvatette és csak azután szóltunk mi hozzá. Ilyenformán tehát ha a felelősség ide-oda tologatásáról van szó, mi a felelősséget, amely ránk háramlik, természetszerűleg vállaljuk, ilyen formában azonban, ahogy ideszegezi azt a t minister ur, természetszerűleg, visszautasítjuk. Annak az eljárásnak azonban, hogy most a választójogi törvényjavaslatot veszik elő, nem pedig a kimaradt törvém>javaslatrészeket és a t. minister ur erre vonatkozó nyilatkozatainak egy bökkenője van. A t. minister ur kérdezze meg a házelnök urat, nyilatkozott-e ő valamelyik napilap hasábjain a nemzetgyűlés jövendő munkaprogrammjáról, mert én ugy emlékszem, hogy a házelnök ur szavait olvastam valamelyik napilapban és a házelnök ur eszerint a Ház jövendő munkaprogrammját egy ujságiró előtt ugy szögezte le, hogy az imdemnitási törvényjavaslat után jönnek valószínűleg annyi meg annyi nap alatt a most kivett részek és azután a választójogi törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (Zaj !) Sajnos, nem voltam elkészülve arra, hogy a t minister ur azt az egyetlen pártközi konferenciát, amelvet szükségesnek láttak az ügy érdekében összehívni, ilyen beállításban tárja a nyilvánosság elé Figyelmeztetem a t. minister urat, ha valóban azt akarja, amit a ministerelnök ur távollétében mindig hangoztat előttünk, hogy itt normális, békés parlamenti hangulat álljon be és hogy hajlandó e tekintetben közreműködni, hogy az az eljárás, amelyet most követ a t. minister ur, homlokegyenest ellenkező eredményeket fog elérni. (Ugy van ! Ugy van ! a szélső baloldalon] At. minister ur igy nem javítja a parlamenti atmoszférát, hanem rontja és ugy összekuszálja az egész parlamenti helyzetet, hogy abból maholnap nem lesz kibontakozás. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ez személyes kérdés ?) Mi sürgőseknek tartottuk akkor is és sürgőseknek tartjuk most is ezeket a törvényjavaslatokat. Bennünket, akik évek hoss?u során át sürgettük a tisztviselők fizetésjavitását, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Személyes kérdés ? — Perlaki György: Zsák utcába kerültek!) akiKállay Tibor volt pénzügyminister urat annyi hatalmas támadásba részesítettük ebből a szempontból, most, amikor javiévi június hó 2'7-ên, szombaion. tani vagy szanálni akar ez a töi vén3 r javaslat, nem lehet azzal vádolni és nem lehet rólunk feltételezni azt az ostoba szamárságot, hogy éppen most, amikor végre-valahára jön a mostani pénzügyminister olyan javaslatokkal, amelyeknek nagyrésze a mi követelésünk volt, — habár a mi követeléseinket nem elégítik ki, nem fedik a mi programmpontjainkat, de mégis haladást jelentenek — az ellenzéki képviselők olyan ostobák és szamarak legyenek, ( Felkiâlltâsok a jobboldalon : Rossz taktika !) hogy ilyen alkalmat meg ne ragadjanak, amikor a közalkalmazottak ezrein segiihetnek, amikor végre a beruházások alapján uj gazdasági helyzetet teremlhetnek s amikor a nemzetgyűlés könnyíthet az adózók terhein. Ezt nem lehet feltételezni és csak rosszhiszeműen azzal a megátalkodott gonosz lélekkel lehet azt állítani, amelyet már a múlt nemzetgyűlési beszédemben megbélyegeztem. (Zaj a jobboldalon ! — Perlaki György : Már megint ? — Kováts-Nagy Sándor : Személyes kérdés '?) Mi az ellenzéki padokról ezt a játékot a leghatározottabban megbélyegezzük és óva intjük a többséget attól a lejtőtől, amelyen fokozatosan csúszik lefelé (Zaj a jobboldalon ! — Perlaki György : Amelyen maga már lecsúszott !) s amelyen, mint több izben említettem, sajnos, magával rántja a nemzetet is. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon ! - Zaj!) Elnök : A ministerelnökhelyettes ur kivan szólni. Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Tisztelt* Nemzetgyűlés ! Az, igen tisztelt képviselő ur engem figyelmeztetett. Én is figyelmeztetem őt arra, hogy méltóztassék nagyon vigyázni, hogy pláne olyan dologban, amelynél mindaketten jelen voltunk, az én előadásom hitelességét ne próbálja kétségbe vonni. (Helyeslés a jobboldalon./ Nem vagyok hajlandó azt eltűrni. Ami a t. képviselő urnák azt az állítását illeti, hogy a kormány csapdát készített, téved a t. képviselő ur és ha az én felvilágosításaim után is megmarad állítása mellett, kénytelen volnék azt mondani, hogy készakarva téved. (Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk a felvilágosítást !) Sajnálnám, ha ezt kellene mondanom Bizonyította a csapdakeszitést azzal, hogy a pénzügyminister ur táskájában már készen volt a javaslat. Bocsánatot kérek, hogy a táskába, a bőrön keresztül hogyan látott bele, azt nem tudom, (Szilágyi Lajos : Megint a szavakkal játszik!) Elnök : Szilágyi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Vass József, a ministerelnök he'yettesitéséyel megbízott népjóléti és munkaügyi minister : Én egyet tudok, azt, — most tényeket szögezek le, nem szavakat — hogy a pénzügyminister ur hozzám jött azzal a kérdéssel, közvetlenül a konierencia előtt, hogy abban az esetben, ha a konferencia nem sikerülne, tehát ha két javaslatot kell beterjeszteni, hogyan lehet akkor a nyomdával sürgősen érintkezni abban az irányban, hogy a második javaslat a nyomdában gyorsan előállittassék. Ennyire nem felel meg a valóságnak a t. képviselő urnák az az állítása, hogy már készen hozta magával a javaslatot. (Szilágyi Lajos: Itt felolvasta! — Nagy Vince: Fogalmazványban! — Zaj.) Esnem felel meg ennélfogva az az állítása sem, amelyet ezzel bizonyítani kívánt, hogy csapdába való bécsalásról volt szó. (Szilágyi Lajos: Itt felolvasta!) Ami a junktimot illeti, megint felfmsilem az emlékezetét t. képviselőtársamnak. Amikor vége volt már az összes felszólalásoknak, felszólaltam és azt mondtam, hogy tehát ez a fogalom : »Junktim« kétféle variációban fordult elő a felszólalásokban. Egyik fajtája az volt, amely valóságos Junktim,
