Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-436
244 A nemzetgyűlés 436. ülése 1925. jog csorbítása ! — Rupert Rezső : A szegény nyugdíjasoknak kell adni ! Ezerholdas nyugdíjasokra csakugyan nincs szükség ! — Barthos Andor : Ezek jogászok ! — Zaj.) T. képviselőtársam, először is azzal a közbeszólásával akarok végezni, mintha ez a szerzett jogok csorbitása volna. Hiszen önök adtak példát erre, amikor a nyugdíjasok fizetésének 50%-át elvették. Hát ez nem a szerzett jogok csorbitása ? A r agy a szerzett jog csorbitásáról csak akkor beszélhetünk, ha az 100%-os, már 50%-nál az nem csorbítás ? Azonkívül mi szükség van — mint egyik képviselőtársam közbeszólásában említette — 5000 holdas nyugdíjasokra ? Ugyebár, amikor a háborúba vitték a családapát, a férjet, akinek nem volt hivatala, nem volt nyugdíjjogosultsága, az illető talán szabad pályán volt, iparos vagy kereskedő volt, 5—6 gyermeke volt, vájjon megkérdezték-e attól, hogy miből fog a családja élni, pedig életét vették el, mert a haza ugy kívánta. Ma a haza nem kívánja életét, csak az kívánja, hogy akinek az Isten vagyont adott, az ne kívánjon ettől a nyomorult szegény hazától még külön jutalmat is. (Bâtiez Gyula : De zabot kíván a hazafiság ! — Kováts-Nagy Sándor : Bölcs közbeszólás Î — Bâtiez Gyula : Igen, mert az életüket igériK, de zabot nem adnak !) Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy kívánságom humánus (Barthos Andor : Nagyon !) és a takarékossági szempontnak is megfelel. Mivel a kormánnyal szemben bizalommal nem viseltetem, pénzügyi és gazdasági politikáját helytelenitem, ennélfogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot megszavazzam, épen azért azt nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ; A házszabályok 212. §-ának 6. bekezdése ugy intézkedik, hogy a negyedik ülés utolsó órájában az indemnitás fofyamatban levő vitája bezárandó. Miután a házszabályokban előirt idő elérkezett, tekintet nélkül a még feliratkozott és jelentkező szónokokra, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kíván szólani. (Szakács Andor : Vannak még szónokok feliratkozva ! -— Farkas István : Még szólani akarunk ! •— Nagy zaj a jobboldalon.) Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Költségvetési beszédemben behatóan kiterjeszkedtem magára a költségvetésre .és érin1 ettem mindazokat a kérdéseket, amelyek az ország szociális és gazdasági érdekeit nagyon közelről érintik. ( Ugy van ! jobb jelöl.) Rámutattam azokra az okokra, amelyek szükségessé teszik, hogy ezek a kérdések lehetőleg sürgősen elintéztessenek. Nagyon sajnálom, hogy nem adatott meg a mód amiatt az elvi álláspont miatt, amely precedenst lett volna hivatva teremteni a következő indemnitási vitáknál, arra, hogy ez a törvényjavaslat eredeti szerkezetében letárgyaltassék. A magam részéről csak jelezni akarom, hogy minden esetre azáltal, hogy nem tudtuk ezt a törvényjavaslatot eredeti formájában rendes időben letárgyalni, bizonyos késedelem fog bekövetkezni, amelyért a magam részéről a felelősséget el kell hárítanom. (Helyeslés a jobboldalon.) Különösen a túloldalon ülő igen t. képviselő urak sokat foglalkoztak a költségvetési beszédemmel. Én nem egyszer hangoztattam, hogy szívesen látok mindenféle kritikát, nagyon sajnálom azonban, de meg kell állapitanom, hogy egy-két esettől eltekintve vágj- nem értették meg költségvetési beszédemet és magát a költségvetést, vagy egyszerűen félre akarták azt éiteni. Ezt a tényt kénytelen vagyok leszögezni. Elhiszem azt, hogy lehet tévedni és a tévedéseknek óriási befolyásuk van az események alakulására, de akkor, mikor az évi június hó .27-én, szombatod. államháztartás vitelének elbírálásáról van szó, nem vagyok hajlandó megnyugodni abban, hogy ez tévesen biráltassék meg. Szívesen veszem a kioktatást, de az egyik igen t. képviselőtársam, Baross János képviselő ur gazdasági szaktekintélyeket szegezett velem szemben. Arra kell kérnem őt és mindenkit is, tételezzék fel rólam, hogy én is tudok valamit. Ha pedig citálnak, akkor jól citáljanak és azokat citálják, akik foglalkoztak a kérdésekkel, ne pedig másokat. Több képviselő ur részéről szemrehányást kaptam azért, hogy én mint örvendetes eseményt jelentettem be azt, hogy a mi budget-ünk deficitmentes. Kérem az igen t. képviselő urakat, méltóztassanak utána nézni az utolsó száz év történeimének, amióta rendezett háztartásokkal és budget joggal dolgoznak az egyes államok, azóta ott, ahol a háztartások egyensúlya megzavartatott, nem volt-e mindig nagy esemény az, ha az államháztartás egyensúlyát helyre lehetett állitni ? (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ha ezért szemrehányással illetik a kormányt, ez csak azt mutatja, hogy az illetők nem tudják megítélni a kérdés jelentőségét. (Ugy van a jobboldalon.) Méltóztassanak végignézni egész Európán, van-e ma nagyobb feladata az összes kormányoknak az államháztartás egyensúlyának helyreállitásánál. Méltóztassanak utána nézni a világsajtóban is, hogyan Ítélték meg a genfi tanácskozásokat. Nem ugy, ahogy arról az oldalról hallottuk, hanem igenis, — itt van az egész külföldi sajtóreferátum a zsebemben — elismeréssel az ország iránt, mert látják, hogy ritka erőfeszítéssel, erős elhatározással és bár nagy áldozatokkal, mégis meg tudta teremteni az államháztartás egyensúlyát. ( Ugy van ! Taps a jobboldalon ) Amikor azt hallom, hogy végeredményben bennünket tesznek felelőssé azért, ami történt, kénytelen vagyok leszögezni, hogy ha ide kellett jutni, az nem ennek a kormánynak a hibája, hanem azokon az eseményeken múlott, amelyek előidéztettek és amelyeknek következményeit tulajdonképen most viseljük. (Ugy van ! a jobboldalon.) -— Esztergályos János : A háború ! — Felkiáltások a jobboldalon : A kommün !) Rupert képviselőtársam azt mondotta erről a budget-ről, hogy a kétségbeesés budget-je és hogy tulaj donképen a forradalmat jelenti. Figyelmeztetem az igen t. képviselő urat, hogy forradalmat ugy lehet szítani, ha mi az ezekből az eseményekből származó elégületlenséget a végtelenségig szitjuk. De vegye azt is tudomásul, hogy az egész magyar társadalom minden egyes rétege ellen fog állani minden ilyen törekvésnek, mert ebben az országban többé forradalomnak lenni nem szabad. (Ugy van! Taps a jobboldalon. — Pikler Emil: Tisza István ugyanezt mondta 1916-ban, mégis kitört a forradalom ! Szószerint ugyanezt mondta ! — Barthos Andor : Ha ki nem csavarták volna kezéből a hatalmat, nem lett volna forradalom. Letartóztatta volna az egész Astoriát 1 Tanultunk és nem felejtünk semmit ! — Farkas István : Dehogy tanultak ! Tudatlanabbak, mint azelőtt voltak! — Rupert Rezső: Egyelőre azok csinálják a forradalmat, akik Az Újságot betiltják ! — Farkas István ; A tanút letartoztatják ! — Rupert Rezső : Az egyetlen forradalmi elemnek, az Ébredőknek minden szabad ! —- Zaj. — Elnök csenget.) Mi azáltal, hogy megteremtettük az államháztartás egyensúlyát, tulaj donképen előfeltételét teremtettük meg a magángazdasági élet talpraállitásának. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ezt igenis, je kell szögezni, mert végeredményben olyan tőkeszegény országban, amilyen mi vagyunk, a külföld bizalmát elsősorban az kelti fel, ha látja, hogy komoly szándék van az összes tényezőkben a cél elérésére.
