Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-436
A nemzetgyűlés 436. ülése 1925. Csak röviden fogok most egypár észrevételt tenni. Azt méltóztatott mondani több képviselő urnák, Baross János képviselőtársamnak, Dénes István és Rupert Rezső képviselő uraknak, hogy igenis elértem az államháztartás egyensúlyát, de milyen áldozatokkal, mi következett ennek a nyomában. (Farkas István : Nyomor és inség !) Teljesen rosszul itélik meg az igen t. képviselő urak az egész költségvetést. Nem vették maguknak azt a fáradságot, hogy egy kissé belemélyedjenek. (Rupert Rezső : Nagyon is belenéztünk ! Nincs is költségvetés, nincsenek részletek !) Az kétségtelen, hogy áldozatokat kell viselnünk és súlyos terhek nehezedtek az országra, de az ellen a beállítás ellen, amelyet az igen t. képviselő urak adtak és oly szakértőkre hivatkozással, akik véleményüket a közvéleménybe is be akarják vinni hamis utón, hogy ezt megtévesszék, hogy én olyan költségvetést terjesztettem elő, amely tulajdonképen nem a kiadások csökkenését, hanem nem tudom hány millióval a bevételek fokozását akarja elérni, tiltakoznom kell. (Nagy zaj. — Esztergályos János : Egy hónap alatt hajtották be a három hónapi forgalmi adót !) Elnök : Esztergályos János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Bud János pénzügyminister : Egyetlen helyes elv a költségvetésben az, hogy a tényleges valóságot tárja fel. Én a tényeknek megfelelő költségvetést terjesztettem elő. Méltóztassanak összehasonlítást tenni a múlt évi költségvetéssel s meg méltóztatnak látni, hogy ez a költségvetés igenis, komoly megtakaritáskról ad számot. Ez a költségvetés a múlt évi költségvetéssel szemben nem jelenti a bevételek fokozását, hanem a bevételek csökkentését jelenti olyan arányban, mint én azt előadtam. Néhány adatot fogok idézni. 400 milliós költségvetéssel dolgoztunk. Méltóztassék a korona eltolódásából származó összeget 80 millió a. K-t figyelembe venni, méltóztassék figyelembe venni a deficitet, amely 100 millió volt, méltóztassék figyelembe venni azt a bizonyos, kisebb összegű, 30 millió körül mozgó emelkedést a tárcabevételeknek, amelyek tulaj donképen egyes intézmények kihasználásából erednek. Ugyanakkor méltóztassék a népszövetségi kölcsönből s más oldalról származó bevételeket számitani s akkor méltóztatnak konstatálni, hogy tulaj donképen nincs bevételemelkedés, hanem bevételcsökkentés van a múlt évvel szemben, azzal a bevétellel szemben, amely a múlt évben ténylegesen befolyt. Méltóztassanak ezeket a számításokat elvégezni és méltóztassanak helyesen Ítélni. Ha a költségvetést helyesen akarom bírálni, mindig szét kell választanom az állami közigazgatásra és a másik oldalon az üzemekre. Ha az állami közigazgatást méltóztatnak megnézni, ott van egy nagyon részletes kimutatás, mert szinte el voltam készülve ezekre a támadásokra és ezekre a vádakra. Méltóztassanak utánanézni, ha csak a szorzószám differenciát venném, akkor az idén 480 millió körül mozgó költségvetéssel kellene dolgoznom, de facto pedig 459 millióval dolgozom. Higyjék el, azok, akik a népszövetségben s a pénzügyi bizottságban megítélték a kérdést, kissé nagyobb szakértők voltak, mint azok, akik odaát a másik oldalon ülnek. (Ugij van! Ugy van! — Taps a jobboldalon.) Méltóztatott azt is szóvá tenni Rupert igen t. képviselőtársamnak, hogy nem lát a kiadásokban valami komoly csökkentést. Végtelenül sajnálom, hogy a véletlen erős összetalálkozása folytán majdnem mindazt a vádat röpítette felém, amelyekkel meg kellett küzdenünk Genfben. Még a sorrend is az. (Rupert Rezső : A költségvetési sorrendet követtük. — Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Be fogom bizonyítani, hogy ezek a kifogáévi június hó 27-én, szombaton. 245 sok nem helytállók. Méltóztatott venni először a kormányzói költségeket. (Rupert Rezső : Ez a II. fejezet !) Ott a legmesszebbmenő megtakarítás van, hiszen a takarékossági bizottság lényegesen leszállította a személyzetet. Külön memorandumot kellett kidolgoznunk a ministerelnöki költségvetésről. Tessék egy kis fáradságot venni, belemélyedni és összehasonlítást tenni ; a ministerelnöknek ma mégis más a teendője, mint azelőtt volt. (Rupert Rezső : Nekem csak a 22 milliárd beszél !) Ott vannak a most nagyobb reprezentációs kiadások és mégis a költségvetés a békéhez viszonyítva 50%-ot sem emelkedett, pedig jóval többet kellett kitenniök. Az igen t. képviselő ur ugyanígy végigment a belügyi tárcán és a többi tárcán is. (Rupert Rezső : Ahogyan sorban következtek !) Ha olyan hatalmasnak érzi magát, hogy keresztül tudja vinni, hogy a szokásos hadkötelezettség legyen, mint a többi államban, méltóztassék ezt megtenni, mert ez drágítja meg az egész vonalon az államháztartást. (Rupert Rezső : Ha demokrácia lenne, akkor ez is megvolna ! — Zaj jobbfelől.) Ne vegyék rossznéven a képviselő urak : tényleg ugy érzem, hogy a mai időket jellemző különös sajátosság érvényesül : a felelősségérzet hiánya ! Mert felelősség tudatában nem lehet ilyen bírálatot mondani és felelősség tudatában nem szabad bírálatot gyakorolni, amikor tudja az ember, hogy olyan ténnyel állunk szemben, mint a költségvetés, amelyben tulaj donképen az ország egész exisztenciájáról van szó. Ebből a szempontból kell a költségvetést tekinteni, és higyjék el, bármilyen életrevaló tervet fognak hozni, én mindig örömmel fogom üdvözölni. (Rupert Rezső : Mi csak a parádék ellen beszélünk, parádé pedig van benne elég !) Szóvá tétetett a felesleg kérdése, amelyet kimutat a költségvetés. (Zaj. — Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Megütközést keltett, hogyan lehet felesleg. De higyjék el, t. uraim, hogy végeredményben nemcsak követeléseket kell támasztaniok minden irányban, hanem meg kell mutatni a megoldási lehetőségeket is. Hiszen a képviselő urak is mind kivétel nélkül szóvátették a tisztviselői kérdést. r A tisztviselői kérdést valóban meg kell oldani. Én magam hoztam fel adatokat és szándékosan hoztam fel adatokat, hogy milyen erősen van megterhelve ez az ország és azért mondottam, hogy tulaj donképen ezeknek a terheknek csökkentésére kell törekednünk. Rámutattam arra is, hogy nem lehet itt megállnunk, valószínűleg tovább kell mennünk és higyjék el, ezt a bevételi többletet is szívesen használta volna fel a kormány, ha a viszonyok olyanok volnának, az adóterhek további csökkentésére. De mert egy olyan társadalmi osztállyal állunk szemben, amelynek helyzete a legnehezebb, és amelynek valamelyes kis fizetésjavitásáról kellett gondoskodnunk, ezért nem tudtunk tovább menni és ezt a felesleget azért állítottuk be, — ezt teszik lehetővé a bevételek is, amelyeket elfogadtak Genfben is — hogy ezáltal a tisztviselők helyzetén javítsunk. (Rupert Rezső : Ez ellen nem volt kifogása az ellenzéknek ! — Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Kaptunk határozati javaslatokat is, különösen Baross János igen t. képviselőtársam tömegével adta be a határozati javaslatokat, •— hogy egyszerűen töröljük el ezt az adót, azt az adót stb. Ismét csak arra hivatkozom, hogy ha a képviselő urakat felelősség terhelné, nem adták volna be ezeket a határozati javaslatokat. Nem tudom magamévá tenni azt a megállapítást, amelyet Dénes igen t. képviselőtársam tett, aki egészen rosszul értelmezi annak a 80 korona adótehérnek súlyát és terhét és aki ebből azt a következtetést vonta le, hogy ezt az összeget egyénenként fizetik. Egyáltalában ugy akarta beállítani a kérdést,