Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-436
 nemzetgyűlés 436. ülése 1925. évi június hó 27-én, szombaton. 241 hogy egy ilyen ügyből kifolyólag mozdultak meg az úgynevezett társadalmi egyesületek — azok az úgynevezett társadalmi egyesületek, amelyeknek nemtársadalmi mivoltáról mindenki meg van győződve, még azok is, akik tagjai ezeknek — s hogy ezek kisajátították a kormányzó személyét és felvonulásokat rendeztek hozzá. A további hibája volt a kormánynak az, amikor a Tutenkamenekből összeállított törvényhatósági bizottságokat megmozgatta, ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy azok fejezzék ki nagyrabecsülésüket a kormányzó ur Őfőméltósága előtt. Ugyancsak hibát követett el a kormány akkor is, amikor megengedte a flottatüntetést, (Derüllség balfelöl.) vagy ezt a csónakos tüntetést itt a Dunán. S ha megtörténtek már ezek a nagy tüntetések és nagy tapsok akkor, amikor Beniczky egy ilyen vallomást tett, akkor kérdem a t. kormányt és a t. többséget: mit kell és mit lehet most rendezni, Ulain Ferenc és Kádár Lehel vallomása után ? (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mit lehet még most rendezni, amikor, azt hiszem, a tapsból, felvonulásból és flottatüntetésből töké letesen elég volt, mert ez már ki van meritve. (Létay Ernő : Törvényes jogrend kell !) Méltóztatnak látni, hogy a kormány kapkodása, a kormánynak helytelen irányban való haladása és az ellenzék szavának elfojtása hová vezet ! Pedig, t. uraim, a kormányzó ur Őfőméltóságának ezekre az olcsó vásári tüntetésekre egyáltalában nincs szüksége. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Hátha !) T. Nemzetgyűlés 1 Az én alkotmányjogi felfogásom szerint az államfő messze felette áll ezeknek a vásári dolgoknak. S most, ugyebár, Beniczky letartóztatása után kénytelenek Ulainnak a letartóztatása iránt is intézkedni. (Létay Ernő : Nehéz szivvel !) T. képviselőtársam, akár nehéz szivvel, akár nem nehéz szivvel, nekünk a szabadság, a jogegyenlőség védőinek tekintet nélkül képviselőtársunk politikai felfogására és antipatikus politikai szereplésére, mégis azt az objektív álláspontot kell elfoglalnunk, hogy sem Beniczky, sem Ulain letartóztatása nem indokolt. (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De ez a kapkodás oda fog vezetni, hogy Ulaint és Kádárt vagy legalább is Ulaint le fogják tartóztatni. Nagyon sajnálom, hogy az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur nincs jelen. (líothenstein Mór : Van rá oka !) akinek a iegujabbi hivatala az, hogy a budai kancellár utóda. (Egy hang a szélsőbaioldalon : Hát az kicsoda?) Ezt ugy magyarázzák, hogy a vallásalap felett való intézkedés joga azelőtt a budai kancellárt illette meg, és most a budai kancellár utóda a vallás- és közoktatásügyi minister ur (Derültség balfelöl.) és ezen a címen mint jogutód avatkozik bele a vallásalap gyümölcsöztetésének kérdésébe. Nem mondok ujat, ha utalok arra, hogy köztudomású már az, hogy a vallásalapnak tekintélyes érdeke fűződik a »Stádium« című nyomdavállalathoz, amely a »Szózat«-ot is kiadja, ennélfogva kétségtelen, hogy a budai kancellárnak jogutóda közvetlen befolyással rendelkezik a Stádiumban, a Stádium utján pedig a »Szózat« című napilapnál. Itt van ismét a kormány kapkodásának eredménye. Tegnap ugy nyilatkozott az igazságügyminist er ur, hogy Ulain Ferenc képviselőtársunk ellen kor-' mányzósértés miatt az eljárást a budapesti kir. ügyészség folyamatba tette. Méltóztassanak azonban megnézni a Szózat mai számát, ennek homloklapján ma is azt látjuk, hogy Kádár Lehel a lap főmunkatársa, ugyanaz a Kádár Lehel, aki a kormányzósértést elkövette. Ebből, ugyebár, logikai munkával azt kell következtetnünk, hogy a kormánynak egyik tagja, aki a budai kancellár jogutóda, ugy látszik, azonos gondolkozású Kádár Lehellel és Ulain Ferenccel, mert hiszen, ha nem volna velük azonos gondolkozású, akkor első lépése az lett volna, hogy Kádár Lehelnek, mint főmunkatársnak nevét a Szózat címlapjáról levéteti. ( Ugy van ! balfelöl.) Ebből nem lehet valami nagy egyetértésre következtetni. Ugylátszik, hogy a kormánynak ez a tagja, a budai kancellár jogutódja, nincs azon a véleményen, mint a kormány többi tagja. (Vanezák János : Metternich szerepére vágyik Klebi !) Mozaikszerűen vagyok kénytelen felszólalásomat összeszedni, mert az önök jóvoltából időm ki van szabva (Felkiáltások a szélsőbaloldalról : Meghosszabbítjuk !) és azt hiszem, a klotür nyaktilója is fenyeget, mert hiszen ebben az órában még meg is kell szavazni az indemnitási'javaslatot. Ezért csak igy, mozaikszerűen ragadok ki egyes dolgokat. Szólanom kell a legitimisták fenekedéséről, illetőleg csoportosulásáról. Én nyilatkozatot vártam a kormány valamely tagjától, mert Corpus Iurisunkban van törvény, amely a detronizációt tartalmazza és amely megtiltja azt, hogy az államhatalom ellen bárki is vétsen. Már pedig amikor a legitimisták összegyülekeztek és ott ország-világ előtt kikiáltották, hogy Magyarországnak királya van, mert hiszen a királyfit »Ottó királyunk«-nak titulálták, akkor ugyebár eminenter olyan cselekményt követtek el, amely a törvénykönyvbe ütközik. (Ugy van ! balfelöl.) És nem hallunk egyetlen egy szót sem a kormány részéről, amivel ezt megróná, vagy nehezményezné. (Haller István : Jogukban áll propagandát csinálni !) Ezt akarom épen kihozni. Távol áll tőlem, hogy más véleményen legyek ; mint jogtisztelő, alkotmánytisztelő ember, megengedhetőnek, sőt helyesnek tartom ezt, azonban méltóztassanak akkor megengedni, hogy ebből levonhassam azt a konzekvenciát, hogy ha önöknek szabad a legitimizmus mellett csoportosulni, nekünk is legyen szabad a köztársaság mellett szólalnunk. (Ugy van ! balfelől. — Nagy Vince* : Egyenlő propagandát akarunk ! — Rothenstein Mór : Egyenlő jogokat !) Ha megengedtetnék, hogy mi is alkotmányos fegyverekkel küzdjünk a köztársaság eszméje mellett, semmi kifogásom az ellen, hogy önök is a legitimizmus mellett küzdjenek azonban, sajnos, meg kell állapítanom — és azt hiszem, ebben nem lesz contradiktio — hogy ha bármelyikünk is ezt kint az országban meg merné említeni, vagy pláne programmot merne közzétenni, amelynek végrehajtására, mint önök tervezik, járásonkint csoportokat próbálna létesíteni, (Haller István : Terv, amely még nem valósult meg ! — Nagy Vince : Nincsenek ilyen járások ! Csak kijárások !) akkor azt hiszem, mi csak 24 óráig láthatnánk a csillagos eget, mert ellátásunkról akkor bizonyára az állam gondoskodnék. (Zaj.) Rá kell azután mutatnom Nagy Emil képviselőtársunknak helytelen közjogi felfogására. Azt hiszem, akkor járok legközelebb az ő eljárásának jellemzéséhez, ha azt mondom, hogy közjogi boltás az, amit elkövetett. Nagy Emil képviselőtársam az egyik napilapba a Beniczky-féle esettel kapcsolatban vezércikket irt, amelynek címe, ha jól emlékszem, »Kormányzósértés« volt. (Szakáts József : Ugy van ! A Budapesti Hírlapban jelent meg !) Ebben a cikkben nagy jóakarattal és odaadással folytatott argumentációjában Nagy Emil képviselőtársunk odáig megy, hogy megállapít ja, hogy az államfő egyáltalán bírálat tárgyává sem tehető az államfővé történt megválasztása előtti időben elkövetett tényeiért (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.), mert — amint ő magyarázza — ez a kettő szorosan összefolyik és egymástól el nem választható. Ez helytelen felfogás. Mert ha helyes felfogás volna, akkor joggal mondhatnánk azt is, hogy amikor az államfő ideiglenessége megszűnik, illetve ha az államfő megszűnik államfőnek lenni, NAPLÓ. XXXTV. :>;