Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-436
242 À nemzetgyűlés 436. ülése 1.925. évi június hó 27-én, szombaton, akkor sem vonható felelősségre a tényeiért. (Nemes Bertalan : Persze, hogy nem ! — Farkas István : Csak a parlament által Î — Nagy Vince : Nem is a büntető járásbíróság előtt !) Annyira kézenfekvőnek tartottam, hogy csak a parlament által, hogy nem is tartottam szükségesnek ezt külön megjegyezni. Másról nem is óhajtok beszélni. Én törvénytudó emberek előtt beszélek, tehát feleslegesnek tartottam ezt előrebocsátani. Ez, ugyebár, teljesen lehetetlen felfogás. De lehetetlen az is, hogy az államfő felelősségre vonható ne legyen az államfővé történt választása előtti időkben elkövetett cselekményeiért. (Ellenmondások jobbfelöl.) Azért pláne felelősségre vonható, mert akkor épen olyan polgára volt ennek az .országnak, mint akárki más, törvényenkivüliséget tehát nem élvezhet. (Szakáts József : De mint államfő, egyáltalában nem vonható felelősségre !) Az ő sértetlenségét az 1920 : I. törvénycikk 14. §-a állapította meg, tehát végtelenül csodálkozom, hogy Magyarországnak volt pecsétőre mondott ilyet/ (Huszár Dezső : Az alatt, amig államfő, nem vonható felelősségre !) De legyünk azzal is tisztában, hogy az államfőnek nincs is arra szüksége, hogy cselekedeteit egyáltalán ne lehessen kritizálni a törvény keretein belül, mert azért van a kormány, hogy az államfő cselekedeteit rajta keresztül bíráljuk. Sőt magának az államfőnek cselekedeteit is jogunk van bírálni, mert az 1920 : I. t.-c. 14. §-ának második pontja azt mondja, hogy a kormányzót az alkotmány vagy a törvény megszegése esetében a nemzetgyűlés felelősségre vonhatja. (Nemes Bertalan : Nem lehet rajta rágódni !) Ez a fundamentális törvény is provideál arra, hogy az államfő elkövethet alkotmányellenes cselekményt és alkotmányt szeghet. (Huszár Dezső : Akkor indítványt kellene tenni I) Méltóztassanak megmagyarázni nekem, miképen tudom megállapittatni, hogy csakugyan alkotmányellenesen járt el, vagy törvényszegést követett el, ha önök nem adnak alkalmat arra, hogy azt előterjesszem, amellett érvelhessek és hogy önöket meggyőzzem, hanem már az első szónál, amikor megindítottuk a vitát belém fojtják a szót azzal a lapidáris kijelentéssel : hogy a kormányzó személyét a vitába vonni nem lehet. ( Malasits Géza : A német császárét lehetett Î) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ez nem helyes álláspont. Talán önöknek ma helyes, de méltóztatnak tudni azt az igazságot, hogy : »Gras mihi, hodie tibi 1» Tehát csak olyan törvényt, csak olyan közjogi magyarázatot fogadhatunk el, amely minden idők viharával dacol, amely nincs testhez szabva, amely alkotmányunk szellemének megfelel. Koronás királyok sem követeltek ilyen sértetlenséget mint amilyet az urak most a kormányzó ur Őfőméltósága személye iránt ki akarnak erőszakolni. T. Nemzetgyűlés ! Ha ezeket a botlásokat, amelyeket itt most szinte távirati stílusban előterjesztettem, a kormány nem Követte volna el, akkor azt hiszem, hogy idebenn ezek a kérdéseK már rég elültek volna. Ha a kormány meghallgatta volna kérelmünket és a parlamenti bizottság kiküldésébe valóban beleegyezett volna, akkor ezen már mind szuperált dolgok volnának. De mivel nem méltóztattak beleegyezni, ezek mint égő sebek itt vannak és itt lesznek mindaddig, amig alaposan ki nem operáltatnak. Ez az alapos operáció pedig csakis a parlamenti bizottság kiküldésével érhető el. Téves azoknak a képviselőtársaimnak felfogása, akik azt mondják, hogy mi az ítélőbíró szerepét óhajtjuk átvenni, az itélőbiróság munkájába akarunk beleavatkozni. Nem ; mi bizonyos tényeket s ma már köztudomású tényeket Konstatáltunk, ezek a köztudomású tények azok, amelyek azt a hitet keltik bennünk, és azt hiszem minden jóhiszemű emberben, hogy itt nem az igazság kiderítése szorgalmaztatott, hanem itt egészen más volt a cél, itt inkább az igazság elkenése, eltussolása volt a cél. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennek a parlamenti bizottságnak az volna a feladata, hogy kikutassa azokat az állami közegeket, akik kaphatók voltak arra, hogy iíyen eftussolást végezzenek, s azoknak az állami közegeknek a fegyelmi alá vonása után kikeresse azt, hogy van-e magasabb személy, aki ezeknek utasítást adott, hogy az esKüjök ellen, a törvény ellenére folytassák a nyomozást. Egészen furcsa az igazságügyministernek is az állásfoglalása ebben a kérdésben. Kijelenti az igazságügyminister ur, hogy egészen bizonyosan tudja, hogy katonák Követték el a Somogyi—Bacsógyilkosságot. Ezzel szemben hatósági és illetékes hatósági nyilatkozat szerint a katonai büntető perrendtartás szerint . . . (B. Prónay György : Ezt nem mondta !) Nem mondta ? (B. Prónay György : Az újságokban igy volt, de nem mondta !) T. képviselőtársam, én ugy tudtam, hogy az igazságügyminister mondta. ( Rothenstein Mór : Nem cáfolta meg a minister ! — B. Prónay György : Nem mondta !) Azt hittem, hogy t. képviselőtársam csak a ministerelnök ur nevében autentikus, mint ministerelnökségi politikai államtitkár, nyilatkozatot tenni ; és nem tudtam- azt, hogy a szanálással kapcsolatban az igazságügyministeri politikai államtitkárságot a ministerelnökségi államtitkársággal összevonták. (B. Prónay György : Ezt mint képviselőnek is kötelességem rektifikálni ! Minden embernek kötelessége rektifikálni, ha tud valamiről !) Azt hiszem, hogy az igazságügyminister ur már itt a nemzetgyűlésen is hallotta, hogy neki ilyen nyilatkozatot imputálnak, és az igazságügyminister ur ezt nem rektifikálta. (Rupert Rezső : Akkor miért jár el a katonai hatóság ?) Hiszen ezt akarom épen ebből deriválni. Ha tehát nem igaz, amit az igazságügyminister ur mondott, vagy amit az igazságügyminister urnák imputálnak, hogy katonai személy követte el a gyilkosságot, akkor az összes iratokat vissza kell tenni a budapesti államrendőrséghez. A budapesti államrendőrség indítsa meg a nyomozást és a budapesti államrendőrség . . . (Gr. Csáky Károly honvédelemügyi minister : Hihetetlen !) Ez nem is olyan lehetetlen, minister ur ! (Gr. Csáky Károly honvédelemügyi minister : Azt mondom, hogy hihetetlen ; mert a gyanúsítottakat nem lehet mint tetteseket odaállítani ! Ha katonák voltak a gyanúsítottak, természetesen a katonai bíróság elé tartozik az ügy kivizsgálása ! — Elnök csenget.— Vanezák János : Tegnap utcai tüntetés volt és négy ember már le van fogva ! -— Nagy Vince : Azok nem gyilkoltak ! — Pikler Emií : Ha gyilkoltak volna, talán nem fogták volna le őket ! Elnök : Csendet kérek ! (Rothenstein Mór : Ha akarják, akkor fürgék !) Horváth Zoltán : T. honvédelmi minister ur nagyon köszönöm a közbeszólását ! Méltóztassék megengedni, hogy én ehhez a kérdéshez, mint szakember szóljak hozzá, mert hiszen századoshadbiró vagyok, tehát nagyon jól tudom a katonai büntető perrendtartást és ismerem a katonai büntetőtörvénykönyvet, tudom, hogy ezt a cselekményt a katonai büntető perrendtartás 137. §-a alapján az illetékes parancsnok félretenni rendelte. Igen t. honvédelmi minister ur, azt hiszem, ezek után elméltóztatik hinni azt, hogy ez a nyomás . . . (Gr. Csáky Károly honvédelemügyi minister : Nem tudja, hogy mi a tettes és mi a gyanúsított! — Élénk derültség a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl : Igaz ! -— Rupert | Rezső : A gyanúsítottak ártatlanok, tehát most
