Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

240 À nemzetgyűlés 436. ütése 1925. omlásban levő ország épülete alá odavitte lelkét és testét. Ha akkor nem akadtak volna ilyen becsületes gondolkozású és önzetlen férfiak, nem olyan sima lett volna az az összeomlás, akkor itt vérengzés lett volna, (Zaj a jobboldalon.) akkor sok kérdés, amely most itt égető kérdés, s amelyet önök nem akarnak megérteni, már régen nem volna égető kérdés. Akkor a titkos választójog és a földreform kérdése ma már vita tárgya sem lehetne. (Mozgás a jobboldalon.) Önöknek nincs is jogosultságuk az októbert perhorreszkálni. önöknek, akik a trianoni békét törvénybe iktatták, tehát akik szentesitették ezeket a trianoni határokat, önöknek, akik a szanálási törvényben megerősítették a trianoni békét, (Zaj a jobboldalon.) nincs jussuk azt mondani, hogy az október az oka ennek. (Mándy Samu : Trianon október következménye volt. -— Klárik Ferenc : A háborút már elfelejtették ! — Zaj.) Az október csak következmény volt, azt megelőzte az ostoba, utolsó csepp kenyérig és vérig folytatott világháború ! (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha a világháború nem lett volna, október sem lett volna. (Rothenstein Mór : Mikor Tisza István azt mondotta, hogy elveszítettük a háborút, akkor itt azt mondták, hogy csak tovább ! — Zaj.) Szem- és fültanuja voltam annak, mikor 1919 március 20-án a Vix-féle jegyzék megérkezett. Saját füleimmel hallottam, saját szemeimmel láttam, amikor Hock János sirva fakadt, (Mozgás a jobboldalon. — Farkas István : Na igen, önök nem tennék, mert nem tudnának az ország sorsán megindulni. — Huszár Dezső : Talán azt tennők, amit Hock János tett? —- Létay Ernő : Talán hazaáruló volt Hock János? — Szomjas Gusztáv : Akkor jöjjön haza ! — Zaj.) Hock János könnyek között közölte a Vix-jegyzék tartalmát és azt mondotta, lehetetlennek tartja, hogy ők, akik egész életükben az integer Magyarország függetlenségéért és szabadságáért küzdöttek, helybenmaradásukkal megpecsételjék a Vixféle jegyzéket. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Önök nem voltak ilyen érzékenyek, önök nemcsak, hogy nem fogadtak el egy demarkációs vonalat, — mert hiszen a Vix-féle jegyzék akkor még csak egy demarkációs vonalat állapitott meg, — hanem egy végleges trianoni határt állapítottak meg (Huszár Dezső : Franchet-val mi tárgyaltunk?) A belgrádi fegyverszünetet is tisztáztuk már. A közbeszóló urak csak arról tesznek tanúságot, hogy a hadvezérek memoárjait nem méltóztattak elolvasni, mert ha elolvasták volna, megállapíthatták volna ebből a belgrádi fegyverszünetből azt is, hogy Károlyi Mihály és társai a közigazgatást megtartották a magyar impérium alatt. (Szakáts József : Szépen tartották meg Î Tudjuk nagyon jól, hogy nem tartották meg ! —- Huszár Károly : Nekem Franchet akkor azt mondotta, hogy a két forradalom miatt mindig rosszabbították a határt. — Létay Ernő : Nehéz lenne bizonyítani ! — Huszár Károly : Jegyzőkönyv van róla !) Franchet talán ebben a tekintetben mégsem lehet abszolút bizonyíték, mert hiszen Franchet tulaj donképen katona volt, aki parancsot hajtott végre. Tehát a Franchet-t mint bizonyítékot, perdöntőnek el nem fogadhatjuk. Leghelyesebb lesz, ha ezt az októbert a túloldalról nem hánytorgatják. Méltóztassék ezt a tőkét egyszer már'az életükből kikapcsolni, hiszen, ha valaki tárgyilagos, objektiv és elfogulatlan, akkor bizonyára azt fogja megállapítani, hogy mindaz, ami bekövetkezett, a háború eredménye volt. Méltóztassék megengedni, hogj- néhány szóval rátérjek a Beniczky-ügyre (Zaj.) Ennek a Beniczk3

r-ügynek elintézése, amely most komplikálódik az Ulain-üggyel, egyáltalán nem he. évi Junius hó 27-én, szombaton.' lyes és nem törvényszerű. Azt hiszem, azt bizonyítanom sem kell, hogy politikai felfogásom Beniczky politikai felfogásától messze elágazik, azonban mégis, mint jogtisztelő és igazságszerető ember, nem tudok belenyugodni abba, hogy egy polgártársamat azért, mert tanuskodási kötelességének eleget tett, letartóztatásba helyezték. Nem komoly és a kormányzathoz nem illő cselfogás az, hogy Beniczky tulajdonképen nem vallomása miatt tartóztattatott le annakidején, hanem azért, mert egy bagatell-ügyből kifolyólag tizennégy napra el volt Ítélve és ezen tizennégy napi elzárás büntetésének leülése előtt követte el állítólag azt a kormányzó sértést, továbbá a hivatalos titok megsértését, valamint a tiltott közlést. T. Nemzetgyűlés ! Előttem fekszik a bűnvádi perrendtartás 144. §-a, amelyet alaposan végignéztem és a kormány ürügyét a 141. §. 5-ik pontjában vélem felfedezni, amely azt mondja, hogy előzetes letartóztatás rendelhető el, ha a terhelt az ellene indított eljárás alatt újabb büntettet vagy vétséget követ el. Hozzáértő embernek mondanom sem kell, hogy akkor, amikor ez az ítélet jogerőre emelkedett és csupán az Ítélet végrehajtása, illetőleg foganatba vétele van hátra, akkor már a bűnvádi eljárás befejeződött, akkor már az itélő biróság szerepét betöltötte és a delikvenst a büntetés végrehajtására átadja a Királyi ügyészségnek. Tehát nagyon nehéz a bűnvádi perrendtartás ezen intézkedésébe belemagyarázni azt, hogy Beniczky ellen akkor, amikor ezt a vallomást tette, más ügyből kifolyólag eljárás volt foganatban. Ez az eljárás nem forgott fenn. Tehát sokkal helyesebb lett volna, ha a kormány nyíltan és egyenesen megmondta volna, hogy igenis, letartóztattuk Beniczkyt ezért a vallomásáért De a kormány eljárását ebben a dologban a tiszta kapkodás jellemzi. Egyáltalában szilárd bázison, megfelelő törvényes jogalapon nem állott ez az első perctől fogva és az első hiba, az első félrelépés származtatta aztán a többi nagy hibát, s most ez a dolog gyűrűzik és ki tudja, hogy ez a gyűrűzés hol áll meg. Amikor ez a dolog felvetődött, nem lett volna-e helyesebb, ha Vass József a ministerelnök ur helyettese, amikor jónak látta, hogy nyilatkozatot tegyen, megengedte volna az ellenzéknek is, hogy ehhez az ügyhöz hozzászóljon. Az ellenzék felszólalását azonban nem engedték meg s belénk foljották a szót. (Gr. Hoyos Miksa : Látszik !) Igen, látszik. Most is röviden belém fogják fojtani a szót. (Kabók Lajos : Csak 6 óráig beszélhet !) T. Nemzetgyűlés ! Ha akkor az ellenzéket szóhoz engedik jutni, vagy pedig a parlamenti szokásoknak megfelelőleg az igen t. Kormány módot és alkalmat keres arra, hogy az ellenzékkel szót értessen ebben az ügyben, akkor talán ez sokkal simábban folyt volna le. Hanem az igen t. kormány az ellenzékkel nem keresett érintkezést, sőt megtagadta azt is, hogy az ellenzék ehhez a dologhoz itt a plénumban, az ország szine előtt hozzászólhasson. A másik hibája az volt a kormánynak, hogy súlyosan megsértette a szólásszabadságot akkor, amikor kapkodásában az »Az Újság« című napilapot beszüntette. A további kapkodás az volt, hogy ebbe a vitába nem az ellenzék, hanem a kormány vonta be a kormányzó személyét. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiba volt az is, hogy a szociáldemokrata párt képviselőit, amikor vértanúinak sírjához kivonultak és tisztán kegyeletüknek akarva néma kifejezést adni, koszorút óhajtottak helyezni vértanúik sírjára : a legdurvábban elzavarták vértanúik sírjától. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Űrnapján !) További hibája volt a kormánynak,