Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

2M A nemzetgyűlés 436. ülése 1925. évi június hó 27-én, szombaton. önzés, osztálypolitika tartalékából a jég és köd, ezek a kártékony kisérő jelenségei a kormány működésének. Hiába mondják a t. túloldalról, hogy ragyog az úgynevezett genfi napsugár, de ez nem a belső erőt és a belső erő által teremteni tudó meleget és világosságot jelenti, mert egy nemzet életében a jobb jövő biztositékát csak az a' melegség és az a világosság jelentheti, melyet nem máshonnan, nem külföldről kérünk kölcsön, hanem amelyet maga az élet szervezet, annak egészséges fejlődése áraszt és sugároz ki önmagából. Elnök : Kérem a képviselő urat, most már méltóztassék beszédét befejezni. Kun Béla : Minthogy ez, sajnos, kellő mértékben nincs meg minálunk, ezért az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem fogadhatom el, és az indemnitáshoz hozzá nem járulhatok, mert az elmondottak után a kormány iránt bizalommal nem lehetek. (Helyeslés és éljenzés ball elöl.) Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Szakács Andor ! Szakács Andor : Tisztelettel kérem a tanácskozásképesség megállapítását. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevő képviselő urakat összeszámlálni. Héjj Imre jegyző (összeszámlálja a jelenlevőket) . Elnök : Minthogy a Ház nem tanácskozóképes, az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Scilovszku Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szakács Andor képviselő urat illeti a szó ! Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! Abból a sajnálatos jelenségből, hogy a kormány t. tagjai nem nagyon érdeklődnek a nemzetgyűlési felszólalások után . . . ( Felkiíülások jobb felől : Mi itt vagyunk ! Nézzen hátra ! — Úrbanies Kálmán : Ketten vannak, mi tizenhármán !) Én a kormány tagjairól beszélek, nem a kormánypárt tagjairól, az urak egyelőre még nem ministerek valamennyien 1 (Urbanics Kálmán : Leszünk !) Hogy tehát nincsenek jelen az indemnitási vitánál a kormány tagjai, abból az a sajnálatos helyzet áll elő, hogy napokon keresztül felszólalások történnek, amelyek az eddigi szokástól eltérőleg az államfő személyével foglalkoznak ; bántó előadásokat tartanak bizonyos dolgokról, és a kormány nem lévén jelen, nincs aki az államfőt ezekkel a támadásokkal szemben megvédje és fedezze. (Felkiáltások jobbjelöl : Nem kell azt védeni !) Magával ezzel a kérdéssel és az ezzel összefüggő dolgokkal foglalkozni nem kívánok. Én azonban sajnálatosnak tartom, hogy a kormány t. tagjai most már nemcsak a nemzetgyűléssel szemben, hanem az államnak azzal a tényezőjével szemben sem teljesítik kötelességüket teljes hűséggel, akitől voltaképen kinevezésüket nyerték és akitől hatalmuk ered. Ezek előrebocsátása után, pár szóval foglalkozni kívánok a ministerelnök ur genfi útjával és a genfi ut eredményeivel. (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Itt gyönyörű képet tárnak elénk és nagy magasztalással illetik a ministerelnök urat, bogy milyen fényes sikereket ért is ő el Genfben és most már a harmadik vagy negyedik genfi ut megnyitotta a paradicsom látképét az ország lakossága előtt. Távol áll tőlem, hogy a ministerelnök ur genfi útjának sikereit kisebbíteni akarjam, sőt teljes kézséggel elismerem, hogy megtette kötelességét, amire őt állása késztette àz országgal szemben, az ország lakosságával szemben. De ha felboncoljuk a genfi út következményeit, akkor kénytelen vagyok magam részéről a következő megállapításokat tenni. Először a ministerelnök ur beszámolt előttünk arról, hogy a kisántántnak Magyarország ellen intézett vádjait és áskálódását sikerült Genfben visszavernie és meghiúsítania. Ez teljes mértékben igy áll, ezt elismerem. De ha megnézzzük,hogy mik voltak a kisantant vádjai s miket kellett visszautasítania, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a t. ministerelnök urnák rendkívül könnyű dolga volt , ennek a sikernek elérése semmi különösebb erőfeszítésébe nem került. A kisantant azt a vádat emelte Magyarország ellen, hogy a költségvetés nem egyéb, mint egy titkos fegyverkezésnek, egy óriási hadikészülődésnek elrejtése. Romániának külügyministere, Dúca ur, felhozta, hogy Magyar^ ország aránylag többet költ a fegyverkezésre, mint Románia, talán a román hadikiadások 2

/

3 részét, vagy 3

/

4 részét költjük az ő állítása szerint hadicélokra, igy tehát kétségtelen dolog, — mondotta Dúca külügyminister ur, — hogy Magyarországn igen nagyszabású, szédületes hadikészülődés van folyamatban. Mi itt, Csonka-Magyarországon, valóságos üvegházban ülünk. Keresztül-kasul járkálnak az országban ; itt katonai missziók működtek és működnek, itt a népszövetségnek egy állandó ellenőrző közege, megbízottja van, akinek joga van a költségvetés minden tételébe, az államgépezet működésének mindenféle mozzanatába betekinteni ; mindezek a külföldi tényezők tudják, teljesen tudatában vannak annak, hogy a kisántántnak ezek a vádjai teljesen légből kapott koholmányok, itt semmiféle fegyverkezés nem folyik, itt a leszerelés teljes mértékben keresztülment és a költségvetésünkben eltitkolt nagy hadi kiadások nem fordulnak elő. Hiszen a költségvetést és a hadi számadásokat a kormánynak hónapról-hónapra Smith Jeremiás ur színe elé kell terjesztenie, ő minden egyes tételre felvilágosítást kérhet és kér is, lekéri a kisérő adatokat és aktákat, azokat megtekintheti. Ennélfogva a kisántántnak ez a vádaskodása önmagától omlott össze, nem kellett a miniszterelnök urnák valami nagy erőt kifejtenie Genfben. Egy memorandum kellett, amelyet Smith a saját szavával szintén approbált és ez a vád teljesen szét lett oszlatva. Hogy mi aránylag többet költünk fegyverkezésre, mint Románia, ez teljesen igy van ; mind nyáj an tudjuk azonban, hogy ez azért van, mert nálunk sorozási rendszer nincs, ellenben zsoldos hadsereget vagyunk kénytelenek fentartani, pedig annak költségei aránytalanul sokkal nagyobbak, mint a sorozott hadseregéi. Most óriási nagy sikernek tekintik a t. túloldalon ülő képviselőtársaim és a sajtóban is annak tüntetik fel azt, hogy a ministerelnök ur a népszövetségi kölcsön fel nem használt részéből egy 30 millió aranykoronás tételt felszabadított és azt haza tudta hozni Magyarországra beruházási célokra. A népszövetségi kölcsön egy kisebbik felét vettük igénybe az első esztendőben, a kölcsön túlnyomó része még mindig külföldi bankokban van letéve. Ez kétségtelen tény. A népszövetségi kölcsön fel nem használt része után a kölcsönprogramm értelmében a magyar állam évente fizet 7—8%-os kamatot — egész pontosan, fejből nem tudom megmondani menynyit — nekünk pedig kamatozik ez a bankbetét másfél vagy 2%-ot. Méltóztassék csak elképzelni : a külföldi kölcsönnek ez a fel nem használt része olyan, mint a meggyújtott gyertya, amely önmagát elfogyasztja. A külföldi kölcsönnek ez a fel nem használt része, . ha nekünk a népszövetség ki nem utalványozza, nem a budgethiány fedezésére, hanem az állam bármely más céljára, akkor