Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

22Ô A nemzetgyűlés 436. ülése Î92Ô. dek óta várják már a megérdemelt előléptetést. ( Ugy van ! bal felől.) Egyéb kérdésekről majd annak a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál óhajtok szólni, amely törvényjavaslat, remélem, az indemnitási törvényjavaslatot a választójogi javaslat tárgyalását megelőzőleg fogja követni. Az indemnitást természetesen nem fogadom ei. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Kun Béla ! (Baross János : Ki az a soros minister ur, aki olyan tiszteletlen a parlamenttel szemben, hogy órákon át nem jön be ? — Nagy Vince : Sem minister, sem egységespárt 1) Elnök : Baross képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Nagy Vince : Legalább egy inspekciós minister legyen itt !) Nagy Vince képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Kun Béla : T. Nemzetgyűlés ! Beszédem folyamán a magyar kisiparosság helyzetével és szomorú sorsával bővebben kivánok foglalkozni. A kisiparossággal — mint mondják — az egységespárt egynek érzi magát, hol vannak tehát a t. egységespárti képviselők, azt vagyok bátor kérdezni ? (Baross János : Hol van a minister órák hosszat ? A legnagyobb tiszteletlenség a nemzetgyűléssel szemben a kormány részéről !) Elnök : Baross képviselő urat másodízben kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Nagy Vince : Csak a szavazáson kötelesek itt lenni ? — Baross János : Ilyet nem lehet eltűrni ! — Nagy Vince : Nincs jelen egységespárti képviselő ! Szégyen, gyalázat ! — Zaj.) Csendet kérek S Kun Béla : Az egységespárt, ha szavazatokat kér a választóktól, mindig hivatkozni szokott arra, hogy álljon mellé a kisgazdatársadalom, álljon mellé a kisparos-társadalom, bátor vagyok tehát kérdezni, hogy amikor a kisiparosság sérelmeiről akarok beszélni, hol vannak egységespárti képviselőtársaim? (Peyer Károly: Már bejött egy !) Hiszen a múlt héten az egész országban kisiparos-gyűlések voltak, amelyeken sérelmeket hangoztattak és követeléseket állítottak fel az államkormányzattal szemben a kisiparosok. (Nagy Vince : Csukják be ezt a boltot és gyerünk a diktatúrával ! — Gr. Hoyos Miksa : Legjobb volna ! — Peyer Károly : Komédia az egész ! — Hegymegi-Kiss Pál : A diktatúra megdől akkor is, ha önök csinálják is !) Memorandumokat terjesztettek be a kisiparosok, amely memorandumok részleteiből olvasott itt fel igen megszívlelendő igazságokat Esztergályos János t. képviselőtársam. Az ő beszédéhez akarnám fűzni szavaimat, hogy tovább taglaljam ezt a kérdést és egységespárti képviselőtársaimat is arra a meggyőződésre és arra a cselekvésre bírjam, hogy a kisiparosokkal többet kell törődniök ezentúl, mint amennyire eddig törődtek. De hol vannak egységespárti képviselőtársaim? Nem tudok hozzájuk szólni, ha nincsenek itt. (Nagy Vince : A szellemük, az azután itt van !) Mindenesetre a helyzet szignaturája, a helyzet szomorú képe az, hogy ugy beszélek, mikor az eg}~ségespárti, a régi munkapárti padsorok — emlékezem régi képviselőségem idejéből — csaknem teljesen üresek. De azért mégis elmondom azt, ami szivemen és lelkemen fekszik. Maga az a tény, hogy vagyunk még ebben a nemzetgyűlésben olyanok, akik a népnek tett igéretünket és programmimkat igyekezünk megtartani, (Gr. Hoyos Miksa : Kevesen ! — Baioss János : Bizony kevesen ! — Nagy Vince : A titkosságnál láttuk, hogy tartották be Ígéretüket az egységespártiak !) lehetetlenné teszi, hogy az indemnitási törvényjavaslatot elfogadjuk. Az indemnitást bizalmi kérdésnek tekintem, amint . évi június hó 27-én, szombaton. « annak tekintették régi 48-as elődeink is, akiknek a soraiból többen ülnek az egységespártban. Bizalmi kérdésnek tekintettük az indemnitást, a 67-esekkel, a közös ügynek védelmezőivel szemben. Azt mondják, ma nincs 67-es, nincs 48-as, mert az egységespárt voltaképen — mint hírlik — folytatása a régi közjogi ellenzéknek, a régi függetlenségi és 48-as pártnak. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Nagy Vince : A munkapárt folytatása.) Meg volt azonban a régi 48-as programm, hirdették, hogy ezt átvitték az egj^ségespárt életébe, de a mindennapi célszerűségi élet útvesztőjében elsikkadt ez a programm és az érdekhajhászat posványába sülyedt. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nagy csalódás érte az egész magyar nemzetet a választójogi törvényjavaslat beterjesztésével. Azok, akik eddig kételkedtek a kormány demokratikus érzésében és felfogásában, azt várták, hogy eltekintve minden hatalmi szemponttól, a választójogi törvényjavaslatban érvényre fogják juttatni azt az igazságot, hogy döntsön és győzzön a nép akarata. Ehelyett mit látunk? Azt látjuk, hogy a választójogi törvényjavaslatban nem a nép akaratát tekintették irányadó és döntő tényezőknek, hanem a többségi hatalmat, hogy amint évekre visszamenőleg ráfeküdtek az egész magyar közéletre, a jövőben is ugy legyen, hogy senki ebben az országban megmukkanni se merjen, ha csak nem az egységespárt szekerét viszi előre. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Petrovácz igen t. képviselőtársam azt kérdezte, miért van az, hogy Hódmezővásárhelyen, az én kerületemben, — amely a város másik részét, mint múltkori beszédemben is emliteni szerencsém volt, gróf Bethlen István t. ministerelnök ur képviseli — és Kecskeméten is — ha jól emlékszem Hódmezővásárhelyét és Kecskemétet emiitette fel — 11—12.000 választó mellett két képviselőt választanak, mig más kerületekben, mint pl. Székesfehérvárott, ugyanennyi választó mellett, csak egy képviselőt választanak. Sajnos, a kisgazdapárt vérbeli tagjai nincsenek itt, mert meghallhatnák, hogy azért van ez a látszólag lehetetlen állapot, amelyre Petrovácz t. képviselőtársam rámutatott, mert a kormány törvényjavaslata kizárja a választójogból épen a kisgazda és kisiparos asszonyokat. Hódmezővásárhelyen 62.000 lakos van és 138.000 katasztrális hold a határa ; mivel azonban nincs elég iskola, épen a kisgazda és kisiparos aszszonyok nem tudják megszerezni a választójog javaslatban kívánt 6 elemi osztályt, és ha nincs három gyermekük, kiesnek a választójogból. Nem védem a világért sem azokat, akik az egykének hivei és annak sikerét munkálják különféle eszközökkel. De azokat sem lehet megfosztani a választójogtól, akik az élet természetes követelményeinek eleget téve nem rendelkezhetnek azzal, hogy három gyermekük legyen. Épen a magyar kisgazda és kisiparos asszonyok között vannak olyanok, akik ezzel a feltétellel nem rendelkeznek. Miért fosztotta meg a kormány épen őket ezen a réven a választójogtól? Megmondom. Azért, mert, ha visszatekintünk a múltba, azt látjuk, hogy nehéz, közjogi küzdelmek között, amikor a magyar embernek szavaznia kellett arról, hogy a nemzeti akarat mellett áll-e vagy a bécsi császári udvar akarata mellett, a magyar férfit igazán férfivá a magyar honleányoknak akarata, biztatása és buzdítása tette. A'magyar asszonyok mindenkor ott állottak a nemzeti hagyományok tiszteletének bölcsőjénél, a magyar asszonyok mindenkor arra buzditották férjeiket, hogy Kossuth és Rákóczi katonái legyenek. A magyar asszonyok ezt a honleányi erényüket ma is megtartják, csak érzésükből kifolyólag nem egységes pártiak. Itt van a helyzet kulcsa. Ez azonban végtelen nagy felelős-