Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

À nemzetgyűlés 436. ülése 1Ô25. egész sora szövetkezett a tisztviselőmozgalom érdekében, illetőleg a fixfizetésüek nyomorának megszüntetésére. (Baross János : Ministert kérünk ! — Peyer Károly : Sisakot nekik ! — Derültség.) A tárgyalások egész sorát bonyolítottuk le a kormánnyal és végeredményben olyan törvényjavaslat fogadtatott el, amely a nyugdíjasok sorsát akként intézte el, hogy a nyugdíjasok sorsa össze lett kötve egyszersmindenkorra a tényleges szolgálatban álló tisztviselők sorsával. A törvényhozás e

gy olyan szabályozást fogadott el, amely szerint valahányszor a törvényhozás a tényleges szolgálatban álló köztisztviselők és közalkalmazottak fizetését emelte, ez a változtatás automatice kihat a nyugdíjasokra, özvegyekre és árvákra is. A kormány most eltért ettől az állásponttól. A folyó esztendőben ugyanis már ismételten segélyben részesítette a tényleges tisztviselőket és hűtlen elhanyagolta a nyugdíjasokat, özvegyeket és árvákat. (Ugy van! a baloldalon.) A ministerelnök Genfben most is kiverekedte azt, hogy amit eddig előleg vagy segély gyanánt adtak a tisztviselőknek, ezután fizetés gyanánt adják. A ministerelnök ur azonban elveszítette a csatát a nyugdijasok, özvegyek és árvák sorsát illetőleg. (Rupert Rezső : Azok kifacsart citromok, azok nem kellenek nekik, nem hajszolhatják őket a választásokhoz ! Korteskedés, megvesztegetés megy folyton ! — Zaj.) Innen ellenzéki oldalról figyelmeztetnem kell a kormányt arra, hogy a legnagyobb politikai erkölcstelenség volna, ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ha ez a helyzet változatlanul igy maradna. Ha önök annyira emlegetik a szocialisták térfoglalását és a tömegek balra való tolódását és ha önök folyton avval bíbelődnek, hogy mi, polgári képviselők, hogyan lehetünk szövetségben a szélsőbaloldalon levő szociáldemokrata párttal és mindennek láttára aggódnak Magyarország sorsát illetőleg, akkor figyelmeztetnünk kell a t. kormányt arra, hogy a nygdíjasok és özvegyek ilyen kezelése ujabb elkeseredett tömegeket fog belekergetni a legszélsőbb pártokba, sőt attól tartok, hogy nem is a mai mérsékelt vezetés alatt álló szociáldemokrata pártba, hanem azon túl a Vági csoportnak, vagy nem tudom milyen más csoportnak nevezett kommunista mozgolódásba. (Peyer Károly : Azokkal a kormány rendelkezik !) Akkor ám magukra vessenek ! Hogy a t. kormány miként kergeti balra a közalkalmazottak, a nyugdíjasok, az özvegyek tömegét, azt legjobban bizonyítja a legutolsó fővárosi választás. Azt gondolták a t. túloldalon, hogy a Vár, az első kerület az önök vára. Azt gondolták, hogy a baloldali pártoknak annyi hívük sincs, amennyi az aláírásokra szükséges és látták azután — a titkos szavazás megmutatta — hogy az I. kerületben, a Várban, ahol a fixfizetésüek a maguk nyomorúságos életüket élik, ahol közalkalmazottak, nyugdíjasok és özvegyek tömegekben laknak, a szövetkezett baloldali pártok, nemcsak az aláírásokat tudták megszerezni, hanem ott négyen meg lettünk választva. A kormány tehát figyelmeztetést kapott ezzel is, hogy ha híveit meg akarja tartani és ha meg akarja óvni őket attól, hogy mifelénk orientálódjanak, kezdjen más politikát irányukban és nyúljon a hónuk alá. Amilyen lelkiismeretlenséget látok a többségi pár és a kormány részéről a közalkalmazottak és a nyugdíjasok iránt, ugyanolyan lelkiismeretlenséget látok a hadviselt katonákkal szemben is. (Peyer Károly : Az egységespár passzivitásba lépett ! — Gr. Hoyos Miksa : Tanultunk maguktól ! — Szeder Ferenc : Az országnak használhatnának, ha passzivitásba lépnének Î — Halász Mórié : Jól nézne ki az ország, ha magukra biznók ! — Zaj.) Újból szóváteszem a hadviselt katonák közül mindazok sorsát, akik vitézségi éremmel diszittetév% jjunius hó 27-én, szombaton. 227 tek fel. A kormánynak a vitézségi érempótdíjak felemelésére megvan a törvényes felhatalmazása. Bezzeg ezzel a felhatalmazással a kormány nem élt, holott más különböző meghatalmazásait nagyon is igénybe vette. Megsürgetem tehát (Baross János : Kitől ?) — és itt is csak egy mondatra szorítkozom — a vitézségi éremmel feldíszített katonák számára a vitézségi érempótdíjak valorizálását, a vitézségi érempótdíj felemelését, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) még pedig hatalmas arányokban, olyan nagy arányokban való felemelését, hogy annak a szégyenteljes helyzetnek, amely hosszú ideig fennállott, hogy a postaköltség többre rúgott, mint a vitézségi érempótdíj, annak még az emléke is örökké tűnjék el. Megsürgetem továbbá a hadviseltek másik csoportjának, a volt hadifoglyok sorsának rendezését is. Még mindig vannak angol hadifogságban volt hadifoglyok, akik Írásban panaszkodnak, hogy az angol hadvezetőség által számukra ide átutalt munkabéreket a mai napig sem fizették ki nekik, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) már pedig ezek a munkabérek angol pénznemben lévén ide átutalva, hatalmas summákat tesznek ki. (Nagy Vince : Vájjon mire költik?) Erre vonatkozólag konkrét adatokkal a honvédelmi minister urnák a Házon kivül is fogok szolgálni. Végül szót emelek a balesetet szenvedett azon közalkalmazottak érdekében is, akik valamely baleset következtében sérülési pótdíjakat húznak az államtól. Tudok egy egész sereg ilyen emberről. Vannak olyanok is, akik 67 papírkorona járadékot kapnak ma is, még pedig olyan sérülésért, mint a mozgópostánál alkalmazva volt altisztek vasúti összeütközés, kisiklás vagy más baleset következtében a postakocsiban szenvedtek. Ilyenek nevei egész seregszámra vannak nálam felírva és ezekről teljesen megfeledkezett a kormányhatalom. Ezeknek baleseti járadéka ma is ugyanannyi, mint amennyi annakidején volt, amikor évekkel ezelőtt a vasúti szerencsétlenség alkalmával megsérültek. Mondom, tudok olyanról is, aki havi 67 papírkorona járadékot huz még ma is. Végül óvást jelentek be az igazságügyminister urnák a birósági jegyzők és joggyakornokok ellen elkövetett merénylete miatt. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Az elmúlt esztendőkben ellenzéki oldalról ismételten tiltakozást jelentettünk be amiatt, hogy ügyvédeket kineveztek a bíróság létszámába. Adataink vannak arra hogy 1923-ban és 1924-ben hány ügyvédet neveztek ki a bíróság kötelékébe. Milyen elkeseredést váltottak ki ezek a kinevezések 1 Most csodálatosképen újból történt három ügyvédnek biróvá való kinevezése ; most azonban már változtattak a módszeren és nem publikálják, nem nyíltan csinálják, hanem kéz alatt, csendben, ugy, hogy a hivatalos lapban nem is jelenik meg. Ily módon neveztek ki most három ügyvédet biróvá, még pedig a budapesti törvényszéknél és a pestvidéki törvényszéknél működő tanácsokba. Nem akarok most azokkal a kommentárokkal foglalkozni, hogy ezek közül dr. Szemák Jenő máramarosszigeti ügyvédet a ministerelnök ur személyével hozzák kapcsolatba, — mert a levegőben röpködnek azok a vádak, hogy ez az ügyvéd, mint a ministerelnök ur egykori jogtanácsosa szerzett volna érdemeket arra, hogy a birói statusba emeltessék, — ellenben tiltakoznunk kell a közalkalmazottak érdekében, tiltakoznunk kell a B-listásokra való tekintettel az ellen, hogy amikor folyton-folyvást elbocsátásokkal csökkentik a közalkalmazottak létszámát, akkor jó összeköttetésekkel biró ügyvédek hatalmas pártfogók által beajánlva elérhessék azt, hogy a birói státusba emeltessenek és rangsorban hátrább szorítsanak olyanokat, akik hosszú évek óta, sőt némelyek évtize33*