Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-431

Á nemzetgyűlés 431. ülése 1925. évi június hó 22-én, hétfőn. Í& állásponton, hogy végre már kívánatos volna a lakásokat felszabadítani. De viszont természetesen gondoskodnunk kell arról is, hogy megfelelő számú lakás legyen. Ez nemcsak nagyon fontos szociális kérdés, hanem erős kihatással van egész ipari és gazdasági életünkre is. A kislakások kérdését igenis, a megoldás felé törekszünk vinni ; ezzel kapcsolatban a Wekerle-telepet is szervesen kiegészíteni törekszem. Az ármentesitő társulatok a legelhanyagoltabb állapotban voltak. Törekedtem bizonyos megoldásra vinni a dolgot és hitel formájában rendelkezésükre bocsátottam jelentékenj' összegeket. Ez azonban nem elég. Ha azt akarnám, hogy az ármentesitő társulatok mind teljes erővel tudjanak megfelelni hivatásuknak, akkor nagy pénzösszegekre volna itt is szükség. Míg azonban ezt nem lehet elérni, meg kell elégednünk azzal, hogy a legsürgősebb munkáknak fogunk neki és különösen ott lépünk fel, ahol ennek révén eddig használatban és terméketlen területeket lehet művelés alá venni. Épen ezért — mert hiszen mindig szemem előtt lebeg a kereskedelmi mérleg és mivel arra kell törekednünk, hogy ennek passzivitását eltüntessük — én azt találom, nincs hasznosabb befektetés, mint az, amely a termelést bármely formában fokozza. Ezért helyezek nagy súlyt az ármentesitő társulatok segélyezésére. A földmivelésügji tárca keretében a hasznos beruházások körében előmozdítani kívánjuk állattenyésztésünket. Kissé talán furcsának tűnik ez és sokan azt hiszik, hogy ez magángazdasági kérdés. Méltóztassanak azonban évtizedekre visszamenőleg megnézni a költségvetéseket, mindig méltóztatnak ott tételeket találni az állattenyésztés előmozdítására. Amikor azt látjuk, hogy 800 község majdnem teljesen tenyészállat nélkül van s amikor legalább ezer község hiányosan van ellátva tenyészállatokkal, lehet-e ezt a kérdést közömbösen nézni, nem sinylené-e meg egész gazdasági életünk ezt, s végeredményben nem jutnánk-e oda, hogy minőségileg és számbelileg is visszaesnék állattenyésztésünk. Ez inditott arra, hogy múlt évben kölcsönt adtunk erre a célra, de tovább akarunk menni s nagyobb energiával akarjuk ezt a kérdést előmozdítani. (Élénk helyeslés.) Tisztelt uraim ! A háború előtt rendkívül szép munkát fejtettek ki a tejszövetkezetek. A háború ezekre a legkárosabban hatott ; ma alig vannak tejszövetkezetek. De viszont a falu népéről gondoskodnunk kell, hogy termékeit értékesíteni tudja s ezért a tej szövetkezetek előmozdítására szintén fel akarunk használni bizonyos összeget. (Helyeslés jobbfelől.) A legnehezebb kérdés az úgynevezett borkérdés. Remélem, hogy sikerül majd kereskedelmi szerződéseket kötnünk, amelyek piacokat nyitnak meg majd részünkre. Már sikerült is ilyen szerződéseket kötnünk ; csak Lengyelországot hozom fel például. De nem itt van a hiba. Most már beszélhetek arról, hogy a svájci tárgyalásokon, amelyeket a gabonakérdésben folytattunk, titkos bormegegyezést is létesítettünk. Nekem a svájci kormányhatóságok azt mondották : Kérem uram, vigyázzon arra, hogy egységes jellegű és jól kezelt bor kerüljön ki országukból. Higyje el, semmisem rontja jobban az önök borának a reputációját, mint az, hogy nem megfelelő bort adnak. Itt hevernek kihasználatlanul állami pincéink ; ezeket rendbe kell hoznunk. De ezeknek csak szerveknek és szervezeteknek kell lenniök, amelyeken át a kereskedelem márkát tudjon kapni — a magángazdasági életet tehát nem akarjuk kikapcsolni s az államot semmiféle rizikóba belevinnünk nem szabad — és ezáltal tudjon fellépni a külföldön. Ugyancsak tervezzük a közúti hálózat erőteljesebb kiépítését is. Abba a helyzetbe akarjuk juttatni a törvényhatóságokat, hogy majdnem mindegyik rendelkezzék kellő számú uti-gépekkel, uti-hengerekkel is. Ezzel nagyon sokat használhatunk az ut-ügynek. Végül ezzel kapcsolatban —- amire később fogok rátérni — ebbe a keretbe tartozik a jelzáloghitel kérdésének bizonyos megoldása. Ne vegye rossz néven a t. Nemzetgyűlés, hogy nem adatokat idéztem. Ezt azért tettem, mert hiszen a végső keretet méltóztatnak ismerni s most már csak az a kérdés, hogy ezekből mit és hogyan fogunk megvalósítani. Egyet ígérek. Rajta leszek azon, hogy legkésőbb két héten belül a beruházások meginduljanak. (Helyeslés.) A gazdasági élet nincs abban a helyzetben, hogy várni tudjon. (Ugy van! Ugy van!) Viszont azonban nem tudom még, hogy melyiket kezdjük el, mert hiszen a főbiztos úrral fogjuk megtárgyalni a problémákat, aki a legnagyobb jóindulattal kezeli a kérdést, és az egyes tárcákkal. Még valamit akarok mondani. Nagy tévedésben van, aki azt gondolja, hogy csak ezt a költségvetési évet jellemzik a beruházások. Én azt tartom, hogy nekünk a jövő években sem lehet mellőzni, ha más keretek között is, a hasznos beruházásokat, ennek érvényesítésére kell törekednünk, hogy az állami életet helyes mederbe tereljük. A gazdasági és társadalmi életet most alig érinti kérdés olyan közvetlenül, mint a valutareform. Én azt hiszem t. Nemzetgyűlés, hogy amikor megtettük azt az intézkedést, hogy elrendeltük a valódi mérlegek összeállítását, mindenesetre tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen pénzegységben fog ez megtörténni. Másrészt bármennyire is erősen stabil pénzzel állunk szemben, és bár ezen az utón is lehetne a gazdasági életet folytatni ; a nagy számokba mindig beleszédül az ember, minden kalkuláció elvész, mert ínég velem is megtörténik nagyon sokszor, hogy nem tudok jól számolni. Ha tehát az előfeltételeket meg tudjuk teremteni, elsősorban az államháztartás egyensúlyának rendbehozatalával és amikor most a beruházások folytán megerősödött gazdasági élettel állunk szemben : igenis komolyan foglalkoznunk kell a valutaroferm kérdésével. (Beck Lajos : Minél előbb !) Meg lesz nyugodva a képviselő ur ! Ennek leglényegesebb pontja a pénzegység megállapítása. Nem abban az értelemben, mintha annak, hogy milyen pénzegységet fogadunk el, túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanék. A helyzet az : el kell ismernünk, hogy nagyon szegény állam vagyunk, és egy túlnagy pénzegységei mégsem lehetne vállalni, mert ez mindenesetre drágítást jelentene. De tévedésben vannak azok is, akik igen kis pénzegység megállapítását kívánják, mert szerintök a drágaságot ezzel le lehet csökkenteni. Ha a drágaság kérdésének ez volna a megoldása, akkor minden állam törekednék erre az egyszerű megoldásra. Az árak egészen más feltételek behatása folytán alakulnak. Még egy szempontot ne méltóztassanak figyelmen kívül hagyni, azt, hogy végeredményben bármennyire is van olyan teória, hogy stabil árakat kell teremteni a világgazdaságban és ebbői kell kiindulni a valutaszabályozásnak is, ez igy könnyen keresztül nem vihető. Folytonos változással állunk szemben, a termelés, a költségek, a vámok, összeköttetések, a kereslet-kínálat "mind nagy befolyást gyakorolnak. Ha túlságosan bele akarnék mélyedni ebbe a kérdésbe, ha az uj szubjektív teória elméletét is akarnám fejtegetni, akkor egyenesen metafizikai értekezésbe kellene fognom. Ezért egészen röviden csak azt jegyzem még, hogy nem hiszem, hogy igazuk van azoknak, akik igen kis pénzegység megállapítását kívánják azzal az indokolással, hogy