Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-431
16 Â. nemzetgyűlés 431. ülése 1925. évi június hó 22-én, hétfőn. akkor a drágaság problémája többé nem létezik. Ha tehát arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy hol keressük a megoldást, én ugy gondolom, hogy a megoldás iránya csak egy lehet : bizonyos folytatólagosságot kell keresni a múlttal. Mert hiszen akárhogy is lesz a dolog, az árprobléma mindig összehasonlítási probléma marad. Ha az árproblémát teljes értelemben veszem, azt mindig valamely meglévő állapot kereseti, jövedelmi viszonyainak összehasonlításával is igyekszem megoldani. Ha tehát mereven elszakadunk a múlttól, ez feltétlenül óriási nehézségeket jelent. A lényeg az, hogy olyan pénzegység legyen, amely legkisebb mértékében is határozott értéket képvisel. Ez az alapelv, a többi csak ebből következik. Csak röviden foglalkozom a felmerült megoldásokkal és megmondom a végén, hogy mire törekszünk. Sokan állítják azt, hogy legegyszerűbb — és pedig abból a szempontból, mert az átmenetet teszi legközvetlenebbé — a tízezerrel való osztás. A tízezerrel való osztás könnyű dolog és van ennek a megoldásnak nagyon sok jó oldala. Ha azonban jól meggondolja az ember, épen az előbbi tételből kiindulva, hogy valami összehasonlítás történik meg, akkor rájön arra, hogy ez csak látszólagos, mert a másik oldalon ismét szoroznom kell, hogy megtudjam, hogy mi az érték. Ha például tizezerrel osztok, kapok egy pénzegységet, de akkor ismét kezdem kutatni, mennyi ez aranykoronában s az igy nyert összeget ismét 14.500-al kell megszoroznom. Ezáltal a művelet nem válik olyan egyszerűvé, mint gondoltam. De a tizezerrel való osztás ellen, amelynek bizonyos előnyeit elismerem, még azt is fel kell vetnem, hogy ha egy pénzegységet akarok megteremteni, azt mégis valamilyen relációhoz kell kapcsolnom. Ha nézem, hogy miképen fest a tizezerrel való osztás, akkor, ha osztrák shillinget veszek fel, azt kapom, hogy aranykoronában 0.5907, aranyfrankban 0.7, az angol shillinggel szemben pedig alig tudom kimondani, hogy menynyi ; dollárral szemben 0.1407. Ha ezt figyelembe vesszük, azt mondhatjuk, hogy a tizezerrel való osztás nem teremti meg a helyes kapcsolatot a múlttal, sem pedig nem tudunk ezáltal olyan pénzegységet megteremteni, amely pénzrendszerrel való viszonylatban bizonyos relációt nyújtana. Ez is igen komoly aggály. Ahol könyvvezetés történik, ott nagyon egyszerűvé teszi a könyvek vezetését, de ha általános jellegű megoldásra törekszünk, akkor a közönség összességeinek szempontjából kell kiindulnunk. Számolnunk kell azzal is, hogy nagyon könnyen megtörténhetik, hogy ha kis pénzegységet választunk, az komoran drágitóvá válik az által, hogy az árakat felfelé kerekítik ki. A másik megoldás, hogy ennek a tízezres osztással elért pénzegységnek kétszeresét vegyük. Ezzel kár is tovább foglalkozni, mert erre ugyanaz áll, amit az előbb kifejtettem. A harmadik megoldás, hogy a francia frankrendszert adaptálnók, mert ez legjobban megközelíti a koronát. Ebben van sok igazság. De egyrészt a latin pénzunió a gyakorlatban megszűnt, másrészt pedig azt sem tudjuk, hogy ezek az államok melyik irányban fognak tájékozódni. A kérdést tehát ebből a szempontból kell megítélnünk, bár megvan az az előnye, hogy közel van a koronarendszerhez. A koronaalapra is lehetne helyezkednünk. Itt azután az az aggály, hogy a közvéleménv, amilyen rosszul értelmez sok dolgot, ebből is "lehetetlen következtetéseket vonna le. Egyszerűen olyannak látná a helyzetet, hogy visszaállítottuk az aranykoronát, pedig tudjuk nagyon jól, hogy ez a múltban sem volt a készfizetéseket sem tudtuk teljesíteni. Van még egy rendszer, az angol shillingrendszer. Nem beszélek arról, hogy mennyire jól bevált az ország érdeke szempontjából a jó viszony, amely pénzünk tekintetében Anglia és közöttünk van. Rá kell mutatnom arra is, hogy ezáltal mindenesetre olyan pénzegységhez jutunk, amellyel belekapcsolódunk a világgazdaságba ; és rá kell mutatnom arra a szintén nagy előnyre is, hogy ha külföldi kölcsönök felvételéről van szó, azok jórészt mind ebben a valutában, angol fontban és amerikai dollárban fizettetnek, ami ilyen kérdés elintézésénél a hitel szempontjából is lényeges. Ha azt veszem, amit a leglényegesebbnek tartok, hogy miképen illeszkedem folytatólagosság szempontjából a múlthoz, akkor azt látom, hogy ez a pénzrendszer különösen legjobban fejezi ki azokat az értékeltolódásokat, az arany körüli értékváltozásokat, amelyek történtek, tehát ebből a szempontból is ezt tartom a legegyszerűbbnek, ez teszi az átszámítást is legegyszerűbbé, úgyhogy azt mondhatnám, hogy ez számol leginkább a gazdasági élet reális követelményeivel. Ennek a pénzrendszernek a legkisebb egységre való megosztása is komoly pénzegységet jelent, ameij' conditio sine qua non-ja egy valutareformnak. Nem akarok az idő előrehaladottságára való tekintettel e kérdésnél tovább időzni, (Halljuk ! Halljuk !) csak megemlítem még, hogy felmerült a forint rendszer gondolata is, amely történelmi alapokon nyugszik, s amely bele van vésődve mindnyájunk emlékébe. Itt csak az a baj, hogy ez túl magas pénzegység volna, ami igen megfontolandó aggélj 7 . Ugyanezt az észrevélteit lehetne tenni a két shillinges rendszerrel szemben is. Épen azért, mert az egész gazdasági életre oly mélyen kiható kérdésről van szó : nagyon meg kell gondolni, mely irányban dönt az ember ; de legkésőbb a következő hónapok folyamán feltétlenül állást kell foglalnunk ebben a kérdésben. Én igenis, beigerem, hogy lehetőleg július hó folyamán állást is fogunk foglalni. (Élénk helyeslés.) Először azonban egy egészen kis, három vagy öttagú bizottságot kívánok kiküldeni, mely az egész kérdést részletesen kidolgozza, — megjegyzem, ez nem olyan nagyon nehéz kérdés — másrészt az érdekeltségeket értekezletre kívánom hivni, hogy meghallgassam véleményüket, (Élénk helyeslés.) mert azt tartom, hogy az érdekeltségek meghallgatása nélkül, tisztán diktatórikus módon ezt a kérdést megoldani nem lehet. Meg fogok hallgatni minden észrevételt s az illetékes faktorokkal együttesen olyan megoldásra törekszünk, mely az ország helyzetének megfelel. Hozzá akarok tenni még egy lényeges szempontot. Legnagyobb hibának tartanám azt, ha akármi is történik, mindjárt kötelezővé is tennők a valutát. Ezt csak akkor lehet kötelezővé tenni, amikor az összes pénzmennyiségek rendelkezésre állanak, a forgalom zavartalan lebonyolítására. (Ugy van ! a jobboldalon.) A leglehetetlenebb zavar keletkeznék abból, ha két valuta szaladna egymás mellett. Én tehát a kérdés kötelező megoldását igenis, arra az időre tartom fenn, amikor máiminden előmunkálatot megtettünk. Ősszel jövök a törvényes felhatalmazást kérő törvényjavaslatokkal ; addig a pénzjegy-nyomda munkába áll. A lényeg, hogy a kötelező számítás ugy lépjen életbe, hogy csak hetekig tartson az átmenet, mert ez a legveszedelmesebb. Viszont pedig addig marad idő arra is, hogy kellő propagandát fejtsünk ki az egész társadalomban, az uj pénz megismerése és helyes kezelése tekintetében. Ennyiben kívántam a valutareformról nyilatkozni. Ezzel kapcsolatban vázolni kívánom a hitelélet alapját is. (Halljuk ! Halljuk !) Elsősorban be akarok számolni arról, hogy a múlt évben, amennyiben csak a lehetőség engedte, mindenütt törekedtünk arra, hogy a gazdasági élet segítségére siessünk. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy
