Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-436
A nemzetgyűlés 436. ülése 1925. publicisztikai munkálatokat végzett, mert hiszen mint publicista kezdte karrierjét és el kell ismernem, hogy Magyarország érdekében is fényes cikkekkel állott a mi igazunk mellé. A legutóbbi időben is olvastam az Observerben egy polémiáját Károlyi Mihállyal, amelyben valóban kitűnően védte meg a magyar álláspontot. Teljesen elismerem tehát e téren érdemeit, azonban a jelzálogkölcsön kérdésében való működését kritizálnunk kell és azt hiszem, hogy amikor folyton azt halljuk, hogy Angliának nincs érzéke a jelzálog kérdése iránt, ez tulaj donképen Sir William Goode-ra vonatkoztatható, aKinek ugy látszik a kérdés iránt szintén nem volt érzéke. Nem akarom az igen t. pénzüay minister urat sem támadni e kérdés taglalásánál, mert nem tudom elhinni, sőt meg vagyok győződve arról, hogy a mezőgazdasági hitel kérdésének mai állapota abszolúte nem találkozik a minister ur tetszésével sem, és tudom, hogy az az eszme, az a gondolat, amely a Korányi-féle tárgyalások korában látott napvilágot, nem egyezik meg a minister ur saját egyéni felfogásával, de ő mintegy bele lett kényszerítve, hogy ezeket a tárgyalásokat vezesse, hogy azok az ő nevében menjenek. Egy esetleges cáfolattal szemben is mindig ez fog maradni az én benső meggyőződésem, mert nagyon jól ismerem az igen t. pénzügyminister ur igazi agrárérzékét, amelynek igen sok esetben adta tanújelét. (Esztergályos János : Ezt érzi a kisipar is !) A mezőgazdasági hitel kérdésében a kormány először akkor nyilatkozott, amikor 1925 márciusában törvényjavaslatot nyújtott be. itt a Házban. Addig elzárkózott e kérdéstől és elzárkózott főleg attól, amit ugy a gazdaközönség, mint a különböző pénzintézetek két év óta sürgettek a kormánynál, hogy t. i. olyan törvényhozási intézkedéseket létesítsen, amelyek a mezőgazdasági hitel lehetőségeit biztosítják. Igen jól tudjuk, hogy bizonyos törvényhozási akadályok voltak eddig, amelyek meghiúsították azt, hogy a mezőgazdaság hosszú lejáratú jelzáloghitelekhez jusson. Én magam is tudok igen komoly tényezők részéről történt olyan kísérletekről, sürgetésekről, a különböző pénzügyminister urakkal folytatott tárgyalásokról, amelyekben ezek a tényezők kérték a kormányzati intézkedéseket. Ezekkel szemben a kormány mindaddig a legmerevebben elzárkózott, amig ez a mostani terv meg nem született, amikor is sürgősen benyújtották ezt a törvényjavaslatot, amelyet a nemzetgyűlés igen rövid idő alatt el is fogadott ez év március végén. A közvélemény előtt a helyzet ugy lett feltüntetve, hogy a kormány végre megtalálta a módot arra, hogy a jelzálog kölcsönt biztosítsa és az az egyetlen mód amely az országra nézve ily fontos kérdést megoldhatja, a KorányiSír William Good-féle szisztéma. Beterjesztetett ez a javaslat, amelynek egyes intézkedéseit már akkor is kifogásultuk, mert hiszen egy uj állami szervezetet állított fel kormánybiztossal az élén. A kormánybiztosnak természetesen hivatala van, s valószínűleg autó is fog rendelkezésére állani. (Györki Imre : Az csak természetes !) Mindenesetre nagyon megdrágítja az ilyen közbenső szerv a mezőgazdasági hitelt. De más közbeeső szervet is állítottak be, ez a szervezet a pénzügyi szindikátus szervezetét, amely szintén nem fog ingyen dolgozni, mindenesetre nyerészkedni fog, ha csak szerény mértékben is, de percentualiter mindenesetre drágítani fogja a mezőgazdasági hiteleket, amelyek — megjegyzem — ezideig még nem létesültek. Korányi báró akkoriban a minister úrral együtt megjelent az Omge-ben is és ott hivatalosan nyilatkozott erről a kérdésről. Amikor én igen szerényen felszólalva némi kifogásokat tettem, az ott levő gazdaközönség részéről nagyon türelmetlen fogadtatásban részesültem és olyan kijelentések is hanget^ június hó 27-én, szombaton. 213 zottak el, hogy hiszen most végre eljött Magyarország agrártársadalmának aranykorszaka, amely meghozta azt, ami már oly régen szükséges és a legnagyobb dicshimnuszokat zengték. Azóta, azt hiszem, a magyar gazdatársadalom egy kissé felocsúdott ebből az aranyálomból, mert hiszen mindezideig ez a mezőgazdasági jelzálogkölcsön ilyen alakban még nem létesült, sőt tudjuk azt is, hogy Angliában teljesen meghiúsult. Meghiúsult, ha jól tudom azért is, mert az angol pénzpiac nem kíván itt alakítandó pénzügyi szindikátus közvetítésével ilyen jelzálogkölcsönök financirozásában résztvenni. Azok azonban, akiknek ezzel szemben aggályaik voltak, elhallgattak, mert hiszen amint nagyon helyesen mondotta a pénzügyminister ur is, minden ellenakció, vagy kritika ebben a momentumban csak ártott volna az ő akciójának. Elhallgattak tehát ugy a sajtó, mint azok a tényezők, akiknek ezzel a kormánytevékenységgel szemben aggályaik voltak. Akkor is az volt az álláspontom, amit röviden a Házban is kifejtettem, hogy én perhorreszkálom a kormány minden olyan tevékenységét, amely a magángazdaságba avatkozik és hogy egészséges pénzügyi élet csak akkor létesülhet, ha itt semmi kormány-beavatkozás e téren nincsen és, ha a szabad versenynek adunk teret. Mert amint később rá fogok térni, bármennyire is nem monopolisztikus a kormány törekvése papiron, de de facto ez mégis csak egy monopóliumot jelent. Amint később rá fogok mutatni, én magam is foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel, külföldön is jártam és tudom, hogy volt egy időpont, amikor igenis, el lehetett volna érni az angol pénzpiacon azt, hogy érdeklődjék a magyar mezőgazdasági jelzálogkölcsön iránt, sőt bizonyos eredmények el is érettek. Amint azonban ez a kormányakció megindult, ezek a magántevékenységek mind megszűntek, mert egész természetes, hogy semmiféle magáncég vagy bank nem fog esetleg olcsóbb hitelt adni, mint egy olyan akció, amely mögött a kormány áll és amely nagyobb biztosítékot nyújt. Nézetem szerint teljesen feleslegesen, mert a földnél nagyobb biztosíték egyáltalán nincs, ez a legbiztosabb adós, a föld mindig megfogható és nem szükséges ugy kormánygarancia, mint bankgarancia utján a földnek, ez esetben a magyar földnek, hitelét a külföldön rontani. Ebben találom én ennek az akciónak legnagyobb hibáját. Azonban mit látunk? A kölcsön helyett már húsvét után kaptunk Korányi bárótól egy nyilatkozatot, amely szerint járt ugyan Londonban, azonban lekésett, mert mindenki eltávozott a húsvéti ünnepekre, akikkel tárgyalni akart s igy Angliában elkésett ezen tervével. Azóta ugy hallom, tárgyalnak ezen az alapon amerikai pénzcsoportokkal is. Ezalatt sok hónap telt el és, ha sikerülni fog is, ez nézetem szerint nem helyes alapon nyugvó akció, a gazdatársadalom igen nagy része akkor is óriási károkat szenvedett, mert hiszen kénytelen volt horribilis magas kamatláb mellett felvenni pénzt, vagy, ha nemtudott pénzt felvenni, akkor elhanyagolni gazdaságát. A kormánynak tudomása van erről, mert hiszen a tervezetet annakidején bemutatták, hogy igenis, nagyon komoly banktényezők, angol bankcsoportok létesítettek már szervezeteket is, amelyek Angliában jelzálogkölcsönöket bocsátottak ki a magyar földre — tehát nem magyar jelzálogleveleket, hanem angol jelzálogleveleket a magyar földre. Ezek az akciók megszűntek. Ezt tapasztalásból tudhatom, hiszen én magam és több barátom is részesült jelzálogkölcsönben, amelyek az akkori rossz pénzügyi viszonyok mellett is még mindig sokkal olcsóbbak voltak, mint a kormány
